Evangélium Szent Márk írása szerint
9. fejezet
1. vers
és ezt mondja vala őnekik: bizony mondom tinektek: vannak nékik ezek közül, kik itt állanak, kik halált nem kóstolnak mindaddiglan is, mígnem meglátják az Istennek országát, hogy nagy hatalmassággal jött el.
2. vers
és hatod napnak utána őmellé vevé az Jézus az Pétert és az Jakabot és az Jánost, és felvivé őket egy magas hegyre félfele csak önmagukat, és színében elváltoztaték őelőttük,
3. vers
és az ő ruhái fényesek lőnek, és felette igen fehérek, mint az hó, minemű fehér színt nem adhat az ruhafestő ez földön.
4. vers
és láták ott az tanítványok az Illést Mózessel egyetembe, kik Jézussal egyetembe szólnak vala.
5. vers
és felelvén az Péter mondá az Jézusnak: rabbi, jó minekünk itt lennünk, és vonjunk három sátort itt, egyet teneked, egyet Mózesnek, egyet Illésnek.
6. vers
mert nem tudja vala, mit szólna, mert elijedtenek vala.
7. vers
és köd támada, és az köd árnyékával befogá őket. és szózat jőve az ködből ez igékkel: ez az én szerelmes Fiam, őtet hallgassátok!
8. vers
és nagy hirtelenséggel mikoron kétfelé néztenek volna, továbbá senkit nem látának, hanem csak az Jézust, hogy őmaga volna ővelük.
9. vers
továbbá mikoron az hegyről leszállanának, parancsola őnekik, hogy valakinek meg ne mondanák azokat, az melyeket láttanak vala, hanem csak mikoron az embernek fia halottaiból feltámadott volna.
10. vers
és ez beszédet megtarták őmagukban, és vetekednek vala őközöttük, mi dolog volna az, hogy mondotta volna őmagát halottaiból feltámadni.
11. vers
és kérdik vala őtet ezt mondván: mi dolog az, hogy az írástudók azt mondják, hogy először az Illésnek kell eljönni?
12. vers
felelvén az Jézus mondá őnekik: bizony az, hogy mihelyen az Illés elől eljövend, mindeneket jó állapotra állat, és miképpen meg vagyon írván az embernek Fiáról, hogy sokat szenved, és megutáltatik jövendőre.
13. vers
demaga mondom tinektek, hogy az Illés immáron eljött, és mindent tőnek őrajta, valamit akarának, miképpen meg volt őróla írván.
14. vers
és mikoron az ő tanítványaihoz ment volna, láta tehát, nagy sereg nép vagyon őkörülük, és az írástudók vetekednek ővelük.
15. vers
és legottan, mihelyen az népnek serege látta volna őtet, elcsodálkozának, és őhozzá folyamának, és üdvözlék őtet.
16. vers
és megkérdé az írástudókat ezt mondván: mit vetekedtek tiközöttetek?
17. vers
és felelvén egy az sereg népnek közüle mondá: mester, ím tehozzád hozám az én fiamat, kiben néma gonosz szellet vagyon,
18. vers
és valamikoron benne felindul, eltöri őtet, és tajtékot túr, fogait csikorgatja, és elaszik naponként, és kérém az te tanítványaidat, hogy kiűznék, és nem teheték.
19. vers
és az Jézus felelvén mondá őneki: ó hitetlen falu nép, vajon mennyi ideiglen leszek tiközöttetek? vajon mennyi ideiglen foglak eltűrni titeket? hozzátok ide énhozzám őtet.
20. vers
és őhozzá vivék őtet. és mikoron látták volna az embert, az kiben az gonosz szellet vala, legottan az gonosz szellet nagyon töri vala őtet. és az földre leesvén ott fetreng vala tajtékot túrván.
21. vers
és megkérdé az ő atyját ezt mondván: mennyi ideje, hogy ez történt őneki? és az mondá: gyermeksége után ottan, és gyakorta mind vízbe és mind tűzbe bevetette őtet, hogy mivel őtet elveszthetné. de ha mi tehetséged vagyon, könyörülj mirajtunk, és légy segítséggel minekünk!
23. vers
az Jézus kediglen mondá őneki: ha hiheted azt, minden dolog lehetséges annak, az kinek hite vagyon.
24. vers
és legottan felkiálta az gyermeknek atyja, és könnyeket hullatván mondá: hiszem, uram, táplálj az én hitetlenségemben.
25. vers
mikoron kediglen látta volna az Jézus, hogy nagy sereg nép egyetembe folyamnék oda, megfeddé az ördögöt, és mondá őneki: te néma és siket gonosz szellet, parancsolok én teneked, menj ki őbelőle, és ennek utána őbele ne menj!
26. vers
és mikoron kiáltott volna az gonosz szellet, és felette igen törte volna őtet, ki mene őbelőle, és olyan lőn, mint egy holt, annyira, hogy sokan azt mondanák, hogy meghalt.
27. vers
az Jézus kediglen annak kezét ragadván, felemelé őtet, és az felkele.
28. vers
és mikoron házba ment volna az Jézus, kérdik vala őtet az ő tanítványai titkon: miért mi nem űzhetők ki őtet?
29. vers
és mondá őnekik. ez féle gonosz faj semmivel ki nem űzettethetik, hanem csak imádságtétellel és böjtöléssel.
30. vers
és mikoron onnan kimentenek volna, az Galileának tartományának általa menének el, és nem akarta vala, hogy valaki tudná,
31. vers
mert tanítja vala az ő tanítványait, és ezt mondja vala őnekik: az embernek Fia az embereknek kezeikbe adattatik, és megölik őtet, és mikoron megölik, harmad napon feltámad.
32. vers
és ők nem tudják vala, mit mondana, és nem merik vala őtet megkérdeni.
33. vers
és Kapernaumba mene, és mikoron házba ment volna, megkérdé őket, min vetekedtenek volna őközöttük az úton.
34. vers
és azok veszteg hallgatának. vetekedtenek vala kediglen az úton ezen: hogy kicsoda volna nagyobb őközülük.
35. vers
és mikoron leült volna, előhívá az tizenkét tanítványt, és mondá őnekik: ha ki első akar lenni, az mindeneknél utolsóbb legyen, és mindeneknek szolgáljon.
36. vers
és egy gyermeket kézen fogván őközükbe állatá, és mikoron karjára vette volna azt, mondá az tanítványoknak:
37. vers
valaki ez ilyen gyermekek közül egyet őhozzá veend én nevembe, ez engemet viszen őhozzá. és valaki engemet befogad, nem engemet fogad be, hanem azt, az ki engemet elbocsáta.
38. vers
felele őneki az János, és mondá: mester egynémely embert látánk, ki te nevedbe űz vala ördögöt, és nem követ minket, és megtiltók őtet, annak okáért, hogy nem követ minket.
39. vers
és az Jézus mondá. ne tiltsátok meg őtet, mert senki nincsen, ki gonoszt szólhasson hamar énrólam, ha isteni erővel való dolgot teend az én nevemnek általa.
40. vers
mert az, ki miellenünk nincsen, mivelünk vagyon.
41. vers
valaki innotok egy pohár vizet adand, tinektek az én nevembe azért, hogy az Krisztus népe legyetek, bizony mondom tinektek, el nem fogja veszteni az ő jutalmát.
42. vers
és valaki megbántand ez kisdedek közül egyet, kit énbennem hisznek, jobb volna annak, ha az ő nyakához egy malomkő köttetnék körül, és az tengerbe vettetnék.
43. vers
és ha bántásodra vagyon teneked az te kezed, vágd el azt, jobb teneked, hogy inkább tagod szakadásával menj be az életre, hogynemmint két kezed lévén az gyehennának megoldhatatlan tüzébe bemenned,
44. vers
holott azoknak az ő férgük meg nem hal, és az ő tüzük meg nem aluszik.
45. vers
és ha bántásodra vagyon teneked az te lábad, vágd el azt. jobb teneked, hogy inkább sánta lévén menj be az életre, hogynemmint két lábad épen lévén az gyehennába bevettessél,
46. vers
és az megoldhatatlan tűzbe, holott azoknak az ő férgük meg nem hal, és tüzük meg nem aluszik.
47. vers
és ha az te szemed bánatodra vagyon teneked, szakaszd ki azt. jobb teneked, hogy inkább fél szemmel menj be az Istennek országába, hogynemmint két szemed épen lévén az gyehennának tüzébe vettessél be,
48. vers
holott az ő férgük meg nem hal, és tüzük meg nem alszik.
49. vers
mert minden embernek tűzzel adatik só íze.
50. vers
és minden áldozatnak sóval adnak só ízet. jó állat az só, de ha az só ízetlen leend, mivel fogtok ízet adni az sónak? legyen só íz tibennetek, és egymáshoz tiközöttetek békességetek legyen.
Könyvek
