Az apostoloknak cselekedeti

1. fejezet


Fejezetek:


1. vers

az elébb való beszédet tőm, ó Teofil, mindazokról, melyeket az Jézus mind kezde cselekedni és mind tanítani,


2. vers

mind az napiglan, melyen mennybe felvéteték, parancsolatot adván Szentléleknek általa az apostoloknak, melyeket választott vala.


3. vers

kiknek is ő magát élő testben mutatta vala meg az ő kínszenvedésének utána, sok dolgoknak jelivel, negyven napon szemük láttára adván azoknak ő magát, és szólván azoknak az Istennek országáról.


4. vers

és együvé gyűjtvén azokat meghagyá őnekik, hogy el ne távoznának Jeruzsálemből, hanem hogy megvárnák az Atyaistennek ígéretit, melyről hallomás szerint értelmet vőtök éntőlem,


5. vers

hogy az János vízzel keresztelt, de ti keresztelkedni fogtok Szentlélekkel ennek utána nem sok nappal.


6. vers

annak okáért azok mikor együvé volnának gyűlvén, tudakoznak vala őtőle ezt mondván. Uram, ez időben szerzed-e jó állapotba az országot az Izrael fiainak?


7. vers

mondá kedig őnekik. nem tihozzátok illendő, hogy időket tudjatok, és időknek kisded részét, melyeket az Atyaisten úgy végezett, hogy az ő tulajdon hatalmában legyenek,


8. vers

hanem erőt vesztek, minekutána az Szentlélek tirátok alájövend, és tanúbizonyságim lesztek énnekem mind Jeruzsálemben, és mind egész Zsidóországban és Szamáriában, és mind ez földnek utolsó határáiglan.


9. vers

és ezeket megmondván szemük láttára felemelkedék, és az köd befogá őtet, és elvivé az ő szemüknek előle.


10. vers

és mikoron nagyon néznék, és szemüket el nem vennék az égről, mikoron az Jézus menne, íme két férfiú terme őelőttük fehér ruhákba öltöztetvén, kik szólának is,


11. vers

és ezt mondák. galileabeli férfiak, mit álltok az égbe nézvén? ez Jézus, ki titőletek elviteték az mennyországba, ezenképpen jő meg, miképpen nézétek őtet az mennyországba menni.


12. vers

legottan megtérének az hegyről, mely olajfáknak hegyének hívattatik, mely egy szombat napi menő földön vagyon Jeruzsálemtől.


13. vers

és mikor az városba bementenek volna, az felházba menének fel, holott laknak vala Péter, és Jakab, és János és András, Fülöp és Tamás, Bertalan és Máté, Alfeusnak fia, Jakab és az Zélóta Simon, és Jakab atyjafia, Júdás,


14. vers

mindezek egyenlő akarattal magukat foglalták vala szüntelen isteni imádságban és Istenhez való könyörgésben az asszonyi állatokkal egyetembe, és az Máriával, az Jézus szülejével, és az Jézus atyjafiaival.


15. vers

és ez napokban felkelvén Péter az apostoloknak közébe, vala kediglen együtt sok nép, név szerint közel százhúsz, és mondá.


16. vers

atyámfiai, férfiak, be kelle telni ez írásnak, melyet ennek előtte megmonda az Szentlélek Dávid szája által az Júdásról, ki vezérük vala azoknak, kik az Jézust megfogák,


17. vers

mert miközénkbe beszámláltatott vala, és ez szolgálatban, melyet teszünk, ő is részes vala.


18. vers

ez annak okáért földet szerze az ő gonosz voltának jutalmából, és felakasztván magát középen kettérepede, és őneki minden beli kiomlának.


19. vers

és nyilván lőn ez mindeneknek, kik Jeruzsálemben laknak vala, úgyhogy az föld az ő tulajdon nyelvükön ez névvel neveztetnék, Hakeldama, azaz vérnek földje.


20. vers

mert meg vagyon írván az dicséreteknek könyvében. legyen puszta az ő lakása, és ne legyen, ki rajta lakjék. és az ő püspökségét más vegye el.


21. vers

annak okáért egyet kell szereznünk, ki az ő feltámadásának tanúbizonysága legyen mivelünk egyetembe, ez férfiaknak közüle, kik hozzánk gyűlének, és minden időben velünk lőnek, melyben az Úr Jézus közénkbe jöve, és közülünk kimene,


22. vers

kezdést tévén az Jánosnak keresztelésének idejétől fogva az napiglan, melyen hátra viteték mitőlünk.


23. vers

és kettőt állatának elő, Józsefet, ki Barszabbásznak hívattatik, ki vezetéknevén Jusztusznak nevezteték, és Mátyást.


24. vers

és imádságot tévén mondának. Uram, ki mindeneknek szíveit tudod, te jegyezd ki, melyiket választottad legyen ez kettőnek közüle,


25. vers

hogy legyen részes ő is ez szolgálatban, melyet teszünk, és az apostolságban, melyből kiesék Júdás az igazságból kitérvén, hogy az az ő helyére menne.


26. vers

és előadák az ő nyilukat, és az nyíl Mátyásra esék, és egy akarattal az tizenegy apostoloknak közébe számláltaték.

Fejezetek:


Könyvek