Az apostoloknak cselekedeti
21. fejezet
1. vers
mikoron kediglen ez meglett volna, hogy elszakadván őtőlük vízre szállottunk volna, egyenes folyással Kószba menénk, és azután Roduszba, és onnan Patarába,
2. vers
és egy hajót találván, mely Föníciába megyen vala által, abba beszállván elindulánk.
3. vers
mikoron kediglen meg kezdett volna tetszeni minekünk az Ciprus, azt bal kézre hagyván Szíriába indulánk hajón, és Tíruszba menénk. mert az hajó az városban rakodik vala le.
4. vers
és mikoron ott tanítványokat találtunk volna, heted napig ugyanottan lakánk, kik Pálnak azt mondják vala az léleknek általa, hogy Jeruzsálembe fel ne menne,
5. vers
és az hét nap betelvén elindulván útjukon megyünk vala, és kísérnek vala minket mindnyájan mind feleségekkel és mind fiakkal egyetembe, mindaddiglan, mígnem az városból kijuttunk volna, és térdünkre esvén az parton imádságot tőnk,
6. vers
és mikoron mi egymástól búcsút vettünk volna, az hajóba hágánk, azok kediglen házukhoz térének.
7. vers
mi kediglen az vízen való utat elvégezvén Tíruszból Ptolemaiszba menénk le, és az atyafiakat ott meglátogatván egy napon lakánk ővelük.
8. vers
holdá kelve kediglen mi, kik Pállal valánk, Cezáreába menénk. és bemenvén az Fülöpnek házába, ki az evangéliumot prédikálja vala, az ki egy vala az hét közül, és őnála lakánk.
9. vers
valának kediglen ez Fülöpnek négy leányi, kik szüzességet tartanak vala, és prófétálnak vala.
10. vers
és mikoron sok napon lakoztunk volna ott, Zsidóországból némi próféta jöve oda, kinek Agabusz vala neve.
11. vers
és mikoron mihozzánk jött volna, elvevé az Pálnak övét, és őneki lábait és kezeit megkötözvén mondá. ezt mondja az Szentlélek. ezenképpen kötözik meg az zsidók Jeruzsálemben az férfit, az kié ez öv, és az pogány népeknek kezükbe adják.
12. vers
mikoron kediglen ezeket hallottuk volna, kérjük vala mi is és az egyéb tanítványok is, kik ott az helyen lakoznak vala, hogymivel Jeruzsálembe fel ne menne.
13. vers
legottan felele az Pál, és ezt mondá. mit műveltek, hogy sírtok, és kesergetitek az én szívemet? kész vagyok én az Úr Jézus nevéért Jeruzsálemben nemcsak fogságra, hanem halálra is.
14. vers
mikoron kediglen őtet arra nem bírhattuk volna, mi is rá hajlánk ezt mondván. ám legyen úgy, mint az Úristen akarta.
15. vers
ez napok után kedig terheinket felvevén Jeruzsálembe megyünk vala fel.
16. vers
eljövének kediglen mivelünk egyetembe némelyek az tanítványok közül Cezáreából, és ővelük hoznak vala egy ciprusbeli embert, kinek Mnázon vala neve, hogy őnála lenne szállásunk, ki régi tanítvány vala.
17. vers
és mikoron Jeruzsálembe mentünk volna, örömest fogadának minket az atyafiak.
18. vers
másod napon kediglen bemene az Pál mivelünk egyetembe az Jakabhoz, és mind begyűlének az egyházi népek,
19. vers
kiket mikoron szeretteivel látott volna, megbeszélé mindazokat rend szerint, melyeket az Úristen az pogány népek között tett vala az ő szolgálatának általa.
20. vers
és mikoron hallották volna azok, dicséretet tesznek vala az Istennek, és mondának őneki. látod atyámfia, hány ezer zsidó vagyon itt, kik az hitre fordultanak, és mindezek az Mózesnek törvényit szorgalmatosan követik.
21. vers
hallották kediglen ezt tefelőled, hogy azt prédikálók, hogy az Mózesnek törvényitől is szakadjanak mind az zsidók, kik az pogány népeknek közötte vannak, ezt mondván, hogy ők nem tartoznak környülmetélni az ő fiukat, sem emberi szerzés szerint élni.
22. vers
mit kell azért tennünk? mindenestől fogva be kell gyűlni az sokaságnak. mert meghallják, hogy te ide jöttél.
23. vers
azért tedd ezt, az mit teneked mondunk. négy emberünk vagyon minekünk, kiknek fogadásuk vagyon,
24. vers
vedd hozzád ezeket, és végy tisztulást magadban azokkal egyetembe, és tégy költséget azokra, hogy az ő fejüket megnyírassák, és mindenek megtudják, hogy semmi legyen, az mit tefelőled hallottanak, hanem te is az törvényben jársz, és azt őrized.
25. vers
az dolognak felőle kediglen íránk mi azoknak, kik az pogány népnek közüle fordulának az hitre, elvégezvén, hogy effélét valamit meg ne tartanának, hanem csak hogy magukat megtartóztatnák azoktól, melyeket bálványoknak áldoztanak, és az vértől, és megfojtott lelkes állattól és paráznaságtól.
26. vers
legottan az Pál az férfiakat őhozzá vevén másod napon tisztulást vőn ővelük, és az templomba bemene, hirdetvén, hogy az tisztulásnak napjai beteltenek legyen, mindaddig, mígnem őértük mindenikért ajándékot vinnének fel az Istennek.
27. vers
mikoron kediglen az hét nap immáron közel betelt volna, az zsidók, kik Ázsiából valók valának, mikoron az templomban meglátták volna őtet, mind az egész népet felindíták, és megragadák őtet azt kiáltván.
28. vers
Izraelnek nemzetségiből való férfiak, legyetek segítséggel. ez az ember, ki az mi népünknek, és az törvénynek és ez helynek ellene mindeneket mindenütt tanít. annak felette az görögöket is az templomba hozta, és köz helyre tette ez szent helyet.
29. vers
mert látták vala az efezusbeli Trofimuszt az városban ővele, melyet azt állítják, hogy az Pál az templomba bevitt volna.
30. vers
és felindula mind az egész város, és az nép egybe kezde futni. és az Pált megragadván az templomból kivonsszák vala, és az templomnak ajtait legottan bezárják.
31. vers
mikoron kediglen azon igyekeznének, hogy őtet megöljék, megüzenék az fejedelemnek, ki az seregben ezer ember előtt jár vala, hogy egész Jeruzsálem felindult volna.
32. vers
és az legottan vitézeket és századosokat vőn őmellé, és őhozzájuk folyamék. és azok mikoron látták volna az ezer ember előtt járó fejedelmet és az vitézeket, elhagyák verni az Pált.
33. vers
az ezer ember előtt járó fejedelem kediglen odajárulván megfogá őtet, és parancsolá, hogy két lánccal megkötöznék, és kérdi vala, kicsoda volna, és mit tett volna.
34. vers
egyebek kediglen egyebet kiáltanak vala az nép között. és mikoron nyilván meg nem érthetné ez dolgot az népnek nagy kiáltásáért, parancsolá, hogy az táborba vinnék.
35. vers
és mikoron az grádicsra jutott volna, történék ez, hogy az vitézek kezdék vinni őtet azért, hogy az nép erőt teszen vala rajta.
36. vers
mert népnek nagy sokasága megyen vala őutána ezt kiáltván. öld meg őtet.
37. vers
és mikor az táborba kezdették volna vinni az Pált, mondá az ezer ember előtt járó fejedelemnek. engeded-e, hogy én teneked szóljak? mondá az fejedelem. tudsz-e görögül?
38. vers
te vagy-e amaz egyiptombeli ember, ki minap nagy háborúságot indítál, és négyezer fegyveres embert vől ki az pusztába.
39. vers
mondá kediglen az Pál. én zsidó nemből való ember vagyok, tarzuszbeli népnek egyik, mely Kilikiának tartományában nem alá való város, kérlek kediglen tégedet, engedd meg énnekem, hogy szóljak az népnek.
40. vers
és mikoron az megengedte volna, fenn állván az Pál az grádicson intést tőn az ő kezével az népnek, és mikoron nagy csendesség lett volna, szóla azoknak zsidó nyelven, és ezt mondá.
Könyvek
