Az apostoloknak cselekedeti
2. fejezet
1. vers
és mikoron az pünkösdnek napja betelnék, mind egyenlő akarattal ugyanazon helyen valának.
2. vers
és zúgás lőn az égből hirtelenséggel, mint egy sebesen jövő nagy szélnek zúgása volna, és betölté mind az egész házat, melyben veszteg ülnek vala.
3. vers
és látának azok sok részre osztott nyelveket, melyek olyaténok valának, mintha tüzesek volnának, és mindenkire fejenként felül rászálla,
4. vers
és mind beteljesedének Szentlélekkel, és más nyelveken kezdének szólni, mint az Szentlélek szóltat vala ővelük.
5. vers
valának kediglen zsidók, kik Jeruzsálemben lakoznak vala, istenfélő férfiak, minden ég alatt való népeknek közüle.
6. vers
mikoron ez szózat lett volna, az sokaság egybegyűle, és esze vesze, hogymivel mindenik őközülük hallja vala azokat az ő tulajdon nyelvén szólni.
7. vers
elálmélkodnak vala kediglen mindazok, és csodálkoznak vala ezt mondván önnönközöttük. íme, mindezek, az kik szólnak, nem Galileából valók-e?
8. vers
és mint vagyon ez, hogy halljuk mi őket szólni mindenikünk az ő tulajdon nyelvén,
9. vers
pártusok, és médek, és elamiták, és kik Mezopotámiában laknak, és Zsidóországban és Kappadóciában, Pontuszban és Ázsiában,
10. vers
Frígiában és Pamfíliában, Egyiptomban és az Líbiának határiban, mely az Cirenéhez közel vagyon, és kik Rómában jövevényképpen laknak, ezeknek felette zsidó népek és prozeliták,
11. vers
krétabeliek és arábiabeliek, halljuk, hogy az mi nyelvünkön szólnak, és az Istennek nagy cselekedetit hirdetik.
12. vers
elálmélkodának vala kediglen mindnyájan, és csodálkoznak vala önnönközöttük, és ezt mondják vala. mi dolog ez?
13. vers
az egyéb népek kediglen nevetik vala őket ezt mondván. musttal töltének be ezek.
14. vers
felállván kediglen az Péter az tizeneggyel egyetembe, felemelé az ő szavát, és szóla őnekik ezt mondván. ti zsidó férfiak, és mindenek, kik Jeruzsálemben laktok, nyilván legyen ez tinektek, és vegyétek füleitekbe az én beszédimet.
15. vers
mert ezek nem részegek, mint ti állítjátok, mikoron az napnak három órája legyen,
16. vers
hanem ez, az mi az Joel prófétának általa megmondatott.
17. vers
az Isten ezt mondja. és leszen ez az utolsó napokban, kiöntök az én lelkemből minden testre. és prófétálnak az ti fiaitok és az ti leányitok. az ti ifjaitok látásokat látnak, és az ti vénitek álmokat látnak.
18. vers
és bizonyával az én szolgáimra és az én szolgálóimra kiöntök az napokban az én lelkemből, és prófétálnak.
19. vers
és csodatételeket mutatok onnan felül az égben, és jelenségeket innen alul az földön, vért, és tüzet és füstnek páráját.
20. vers
az nap sötétté változik és az hold vérré, minek előtte eljőjön amaz Istennek napja, mely nagy nap és nyilvánvaló.
21. vers
és következik ez, hogy minden, valaki az Úristennek nevét segítségül hívandja, megtartassék veszedelemtől.
22. vers
Izraelnek nemzetségéből való férfiak, hallgassátok meg ez beszédeket. az názáretbeli Jézust, mely férfit az Isten tiközétekbe ada isteni tehetségekkel, és csodatételekkel és jelenségekkel, melyeket az Isten tőn őáltala tiközöttetek, miképpen ti magatok is tudjátok ezt,
23. vers
ki az Istennek elvégezett tanácsának és öröktől fogva való bölcsességének általa adatott vala, mikor ti elvettétek volna az Istentől, az gonosz népeknek kezüknek általa őtet megfeszítvén megölétek,
24. vers
kit az Isten feltámaszta az halálnak fájdalmit őróla elvévén. mert nem lehetséges dolog vala, hogy ő az haláltól megköteleztetnék.
25. vers
mert az Dávid ezt mondja őróla. elöl látom vala az Úristent, szembe mindenkor, mert jobb felől vagyon énnekem, hogy meg ne indultassam.
26. vers
ennek okáért örvende az én szívem és vigada az én nyelvem, ennek felette az én testem is reménységben fog nyugodni,
27. vers
mert nem hagyod az én lelkemet az földnek fenekiben, és nem engeded, hogy az te szented rothadást lásson.
28. vers
megjelentéd énnekem az életnek útjait, betöltesz engemet jövendőre vidámsággal az te személyeddel.
29. vers
atyámfiai, férfiak, mert bizony illik szabadon szólnunk tiközöttetek az Dávid pátriárkáról, hogy mind meghalt, és mind eltemettetett, és hogy az ő koporsója is minálunk vagyon mind ez mai napiglan.
30. vers
annak okáért mikoron próféta volna, és tudná, hogy az Isten nagy esküvéssel esküdt volna meg őneki, hogy az ő derekának gyümölcséből támadna az Krisztus test szerint, és az ő székiben ülne,
31. vers
ezt elöl meglátván szóla az Krisztusnak feltámadásáról, hogy az földnek fenekiben nem hagyatott legyen az ő lelke, és hogy az ő teste rothadást nem látott legyen.
32. vers
ez Jézust feltámasztá az Isten, melynek mind mi tanúbizonysági vagyunk.
33. vers
annak okáért az Istennek hatalmasságával felmagasztaltatván, és az Szentlelket elvevén az ő Atyjáról, melyet ígért vala, mennyországból leereszté ezt, melyet ti mostan láttok és hallotok.
34. vers
mert nem Dávid ment fel az mennyekbe, hanem inkább ő is így mond. mondá az Úr az én Uramnak, ülj jobb felől énnekem,
35. vers
míglen az te ellenségedet az te lábaid alá vetem zsámolyul.
36. vers
annak okáért bizonnyal tudja egész Izraelnek háza, hogy az Isten ez Jézust, kit ti megfeszítétek, Úrrá és Krisztussá tette légyen.
37. vers
mikoron kediglen ezt hallották volna, bánatba esék szívük, és mondának az Péternek és az egyéb apostoloknak. mit tegyünk, atyámfiai, férfiak?
38. vers
mondá Péter őnekik. szánjátok meg és bánjátok meg bűneiteket, és keresztelkedjék meg minden tiközületek az Jézus Krisztusnak nevébe, bűnöknek bocsánatáért, és az Szentléleknek ajándéka tinektek adatik.
39. vers
mert az ígéret tinektek adatott és az ti fiaitoknak, és mindeneknek, kik távol vannak, valakiket elhívand az mi Urunk Istenünk.
40. vers
egyéb sok beszédekkel is tőn tanúbizonyságot, és inti vala őket ezt mondván. tartóztassátok meg magatokat ez visszafordult fajtól.
41. vers
annak okáért az kik örömetesen fogadák az ő beszédit, megkeresztelkedének, és az napon közel háromszor való ezer lélek járula közikbe.
42. vers
szüntelen foglalja vala kediglen ő magát az apostoloktól vett tanúságban, és az közönséggel való életben, és az kenyérnek szegésében és az imádságokban.
43. vers
félelem támada kediglen minden hitetlen lelkek között, és sok csodákat és jelenségeket tesznek vala az apostolok.
44. vers
mindazok kediglen, az kik hívek valának, egybegyűltenek vala, és minden marhájukat közönséggel bírják vala,
45. vers
és örökségüket és marhájukat eladják vala, és azokat mindeneknek őközöttük elosztják vala, az mennyire mindennek szüksége vala.
46. vers
és egyenlő akarattal az templomban naponként sok ideig késnek vala, és minden házak szerte kenyeret szegnek vala meg, és egyetembe esznek vala örvendezéssel,
47. vers
és együgyű szívvel dicsérik vala az Istent, és minden népnek kedvében valának. az Úristen kediglen naponként szaporítja vala az egyházbeli népet azokkal, kik üdvözülnének.
Könyvek
