Az apostoloknak cselekedeti
9. fejezet
1. vers
az Saul kediglen mégis nagy feneséget mutat vala, ki az Úristennek tanítványit szüntelen halállal fenyegetvén, elméne az főpaphoz,
2. vers
és leveleket kére őtőle, hogy azokat Damaszkuszba, az zsinagógába vinné, hogy kötözve vinné Jeruzsálembe, ha valakiket találna az keresztyéni életnek útján, akár férfiak volnának és akár asszonyállatok.
3. vers
és mikoron útjában volna, történék ez, hogy Damaszkuszhoz nem messze volna, és nagy hirtelenséggel az mennyországból világosság villamásképpen környülvevé őtet,
4. vers
és az földre leesvén szózatot halla, melyben ez mondaték őneki. Saul, Saul, mire háborgatsz engemet?
5. vers
mondá kediglen. kicsoda vagy, Uram? az Úristen kediglen mondá. én vagyok az Jézus, kit te háborgatsz. nehéz dolog teneked az ösztön ellen rugódoznod.
6. vers
az Saul reszketvén és elálmélkodván mondá. Uram, mit akarsz, hogy tegyek én? és mondá az Úristen őneki. kelj fel, és menj be az városba, és megmondják teneked, mit kelljen teneked tenned.
7. vers
az férfiak kediglen, kik őneki az útban társi valának, veszteg állanak vala nagyon elálmélkodván, és hallják vala az szózatot, demaga senkit nem látnak vala.
8. vers
felkele kediglen az Saul az földről, és szemeit megnyitván senkit nem lát vala, de kézen viselvén őtet Damaszkuszba bevivék.
9. vers
és harmad napiglan semmit nem látna, és étlen lőn.
10. vers
vala kediglen Damaszkuszban egynémely tanítvány, kinek Ananiás vala neve, ki látást láta, melyben az Úristen ezt mondá őneki. Ananiás. és az mondá. ihon vagyok, Uram.
11. vers
és az Úristen mondá őneki. kelj fel, és menj az utcára, mely egyenes utcának hívattatik, és keresd meg az Júdás házában az tarzuszbeli Saul nevű embert. mert ám imádkozik.
12. vers
és látá az Saul látásnak általa az Ananiás nevű férfiút, hogy őhozzá bemenne, és kezét őrá tenné, hogy szemének világossága megadatnék.
13. vers
felele kediglen Ananiás. Uram, sokaktól hallottam ez férfiúról, mennyi nyomorúságot tett legyen az te szentiden Jeruzsálemben.
14. vers
és ez helyen is hatalma vagyon az főpapoktól, hogy megkötözze mindazokat, kik az te nevedet segítségül hívják.
15. vers
mondá kediglen őneki az Úristen. menj el, mert választott edényem ez énnekem, hogy viselje az én nevemet az pogányoknak, és az királyoknak és az Izraelnek fiainak előtte.
16. vers
mert én megmutatom őneki, mennyit kelljen őneki az én nevemért szenvedni.
17. vers
és elméne az Ananiás, és beméne az házba, és kezeit őrá tévén mondá. atyámfia, Saul, az Úristen bocsáta engemet, az ki megjelent teneked az útban, az melyen jössz volt, hogy szemeidnek világosságát megvegyed, és beteljél Szentlélekkel.
18. vers
és legottan az ő szemeiről olyaténok esének le, mint az halnak héjai, és az ő szemeinek világossága megadaték, és felkelvén megkeresztelkedék.
19. vers
és mikoron ött volna, erőt vőn. Saul kediglen egynéhány napon az Istennek tanítványival lőn, az kik Damaszkuszban valának.
20. vers
és minden haladék nélkül prédikálja vala az Krisztust az zsinagógákban, hogy az az Istennek fia.
21. vers
nagyon csodálkoznak vala kediglen mindazok, kik az ő beszédit hallgatják vala, és ezt mondják vala. nem ez-e, az ki háborgatja és üldözi vala Jeruzsálemben azokat, kik ez nevet hívják vala segítségül? és ide is azért jött-e, hogy kötözve vinné azokat az főpapokhoz?
22. vers
Saul kediglen naggyal inkább megerősödik vala, és azt teszi vala, hogy eszük veszne őrajta az zsidóknak, kik Damaszkuszban laknak vala, mikoron nagy bizonysággal vallaná, hogy az volna az Krisztus.
23. vers
mikoron kediglen sok nap telt volna be, tanácsot tartának az zsidók őközöttük, hogy azt megölnék.
24. vers
de megérté Saul az őrá való gonosz szándékot. és az városnak kapuira őrizetet vetettenek vala, kik mind nappal és mind éjjel őriznék vala, hogy őtet megölnék. az tanítványok kediglen hozzájuk vivék őtet éjszaka, és az kőfalon egy kosárban alábocsáták őtet.
26. vers
Saul kediglen mikoron Jeruzsálembe ment volna, azon vala, hogy az tanítványokhoz adja ő magát, és azok mind félnek vala őtőle, mert nem hiszik vala, hogy tanítvány volna.
27. vers
Barnabás kediglen őtet fogván az apostolokhoz vivé, és Saul megbeszélé őnekik, miképpen az úton látta volna az Úristent, és hogy szólt volna őneki, és miképpen Damaszkuszban erősen cselekedett volna az Jézusnak nevébe.
28. vers
és ővelük jár vala Jeruzsálemben, és nagy bátorsággal szól vala az Úr Jézusnak nevébe.
29. vers
és szól vala és vetekedik vala az görögöknek ellene. azok kediglen azok igyekeznek vala, hogy őtet megöljék,
30. vers
mely dolgot mikoron megértettenek volna az atyafiak, Cezáreába vivék őtet, és az városból Tarzuszba bocsáták őtet.
31. vers
annak okáért egész Zsidóországban, és Galileában és Szamáriában az egyházbeli népeknek békességük vala, és épülnek vala az Úristennek félelmében járván, és az Szentléleknek vigasztalásával megsokasulnak vala.
32. vers
lőn kediglen ez, hogy mikoron Péter ezeket szerrel mind eljárná, az szentek közibe is eljutna, kik Liddában lakoznak vala.
33. vers
talála kediglen ott egy embert, kinek Éneász vala neve, ki immáron nyolc esztendeig fekszik vala ágyában, kinek ina megszakadott vala.
34. vers
és mondá őneki az Péter. Éneász, meggyógyítson tégedet az Jézus Krisztus. kelj fel, és vesd meg magadnak ágyadat. és legottan felkele,
35. vers
és láták őtet mindazok, kik Liddában lakoznak vala és Száronban, kik az Úristenhez térének.
36. vers
vala kediglen Joppéban egynémely tanítvány asszony, kinek Tabita vala neve, mely görögül ezt teszi, Dorkász. ez asszony teljes vala jócselekedetekkel és alamizsnálkodásokkal, melyeket teszen vala.
37. vers
lőn kediglen ez az időkben, hogy megbetegülne és meghalna, mely asszonyt mikoron megmosták volna, az felházban elnyújták.
38. vers
mikoron kediglen Lidda közel volna Joppéhoz, és az tanítványok meghallották volna, hogy Péter Joppéban volna, őhozzá bocsátának kérvén őtet, hogy nehézségére ne lenne őneki őhozzájuk jőni.
39. vers
felkelvén kediglen Péter odamene azokkal. és mikoron eljutott volna, az felházba vivék őtet. és körülállák őtet az özvegyek mind, sírván és mutatván öltözetüket és ruhájukat, melyeket az Dorkász csinál vala őnekik, mikoron őközöttük volna.
40. vers
mikoron kediglen az Péter az házból mindeneket kizárt volna, térdre esvén imádságot tőn, és az testhez fordulván mondá. Tabita, kelj fel,
41. vers
és az Tabita felnyitá az ő szemeit, és az Pétert látván felültepék, kezét adván kediglen annak, felemelé őtet. és mikoron behívta volna az szenteket és az özvegyeket, elevenen hozá eleikbe.
42. vers
ez nyilván lőn mind egész Joppénak városában, és sokan hínek az Úristenben.
43. vers
lőn kediglen ez, hogy sok napon laknék Joppéban, egynémely Simon nevű tímárnál.
Könyvek
