Az apostoloknak cselekedeti
27. fejezet
1. vers
utána kediglen elvégezék, hogy mi hajón Olaszországba mennénk, Pált kötözve az századosnak kezébe adák, kinek Juliusz vala neve, ki az római császárnak seregében vitézkedik vala, és nékiket egyebeket.
2. vers
mikoron kediglen beszállottunk volna adramittiumbeli hajóba, vízen akarván menni az Ázsiának tartományitól nem messze, hajónkat eloldók. velünk marada kediglen az Arisztarchusz, ki macedóniai vala, és Tesszalonika városból támadott vala.
3. vers
az következendő napon kediglen kiköténk Szidón nevű városban, és az Juliusz az Pált ott emberhez való szeretettel tartván megengedé őneki, hogy az ő barátihoz menne, és találna, ki őneki gondját viselné.
4. vers
onnan is mikor hajónkat eloldtuk volna, Ciprus alatt menénk el oda nem messze lévén, annak okáért, hogy az szelek arcul fújnak vala.
5. vers
és az tengeren által menvén, mely Kilikiának és Pamfíliának ellenébe vagyon, Míra nevű városba jutánk, mely Liciának városa.
6. vers
az százados ott is Alexandriából való hajót találván, mely Olaszországba megyen vala, az hajóba helyheztete minket.
7. vers
és mikoron sok napokon vízen való utunkat későn tennők, és nehezen jutottunk volna Knidosz ellenébe, hogy az szél megtartóztatna minket, Krétához közel viselők az hajót, Szalmónéhoz nem messze.
8. vers
és onnan nehezen verekedvén el, egynémely helyre jutánk, melynek Szép part vala neve, melyhez közel vala az Laszája.
9. vers
mikoron kediglen sok idő telt volna be, és mikoron immáron veszedelmes volna az vízen való járás, ezért is hogy immáron időnek felette voltanak volna étlen, inti vala őket az Pál ezt mondván őnekik.
10. vers
férfiak, látom, hogy ez vízen való utunk nem csak az hajóban való marháknak, és az hajónak veszedelmével és kárával leszen, hanem az mi életünknek is.
11. vers
az százados kediglen az hajóviselő mesternek és az hajónak urának inkább hiszen vala, hogynem mint azoknak, melyeket az Pál mond vala.
12. vers
és mikoron alkalmas foghelyük nem volna ott az telelésre, nagy sokan tanácskozván azt végezék, hogy hajónkat onnan eloldjuk, hogyha valamiképpen lehetne, Főnixbe verekednénk, és ott telelnénk. ez Főnix Krétának foghelye, mely az Africus és Corus nevű szelekre áll.
13. vers
mikoron kediglen az alszél kezdett volna fújni, azt állíták, hogy immáron akaratuk beteljesedett volna. mikoron az asszony mellől az hajót eloldtuk volna, Kréta partja mellett viselék vala az hajót.
14. vers
de nem sokkal annak utána az Tifo nevű szél feltámada az hajónak ellene, melyet Eurakvilónak hínak.
15. vers
és mikoron elragadta volna az hajót, és az szélnek ellene nem állhatna, az hajót az szeleknek bocsátván az vízen ide és tova veretünk vala.
16. vers
mikoron kediglen egy szigetbe verettünk volna, melynek Klauda neve, egy csónakot nagy nehezen nyerheténk,
17. vers
melyet az hajóba felemelvén egyéb segítségekkel is élnek vala, általkötözvén az hajókat, mert félnek vala, hogy veszedelmes helyre ne esnének, edényt bocsátván alá ekképpen viseltetünk vala.
18. vers
mikoron kediglen nagy vésznek miatta ide és tova hányattatánk, az következendő napon az hajóbeli marháknak terhiben sokat hányának ki az tengerbe,
19. vers
és harmadnapon mi magunk kezünkkel kihányók az hajónak készségit.
20. vers
továbbá mikoron sem napot, sem csillagot nem láthatánk sok napiglan, és nagy vész támada ránk, immáron semmi reménységünk nem vala az onnan való kimenekedés felől.
21. vers
mikoron kediglen immáron igen megéheztenek volna, az kik az hajóban valának, legottan felállván az Pál őközöttük mondá. ó férfiak, nem kell vala az hajót Krétából elindítani, és meg kell vala az én beszédemet hallgatnotok, és nem kell vala ez veszedelemre minket hoznotok, és az kárvallásba.
22. vers
mostan is intelek titeket, hogy bátor szívetek legyen, mert egy lélek sem vész el tiközületek, hanem csak az hajó.
23. vers
mert előmbe állapék énnekem az Istennek angyala, mely Istennek én szolgája vagyok, és kit én tisztelek,
24. vers
ezt mondván énnekem. ne félj Pál, az császár eleibe kell teneked vitettetned, és íme ajándékul adta teneked az Isten mindezeket, kik teveled egy hajóban vannak.
25. vers
annak okáért bátor szívetek legyen. mert hiszek az én Istenemnek, hogy azonképpen leszen, miképpen énnekem megmondá.
26. vers
egy szigetbe kell kediglen minekünk kivettetnünk.
27. vers
de minekutána az tizenegyedik éjre jutánk, és mikor az Adria nevű tengeren volnánk éjfél felé, azt vélik vala az hajós mesterek, hogy valami tartomány tetszenék őnekik,
28. vers
kik mikoron az vízmérő szerszámot alábocsátták volna, húsz lépésnyi mélységet találának lenni, és egy kevéssé onnan elmenvén, és mikoron esméglen lebocsátták volna az vízmérő szerszámot, tizenöt lépésnyi mélységet találának lenni,
29. vers
és mikoron félnének, hogy történet szerint valami gonosz helyre ne mennének, az hajónak mögéből négy vasmacskát vetének ki, és kívánják vala, hogy az nap feltámadjon.
30. vers
az hajós mesterek kedig mikoron igyekeznének elfutni az hajóból, mikoron az csónakot az tengerbe lebocsátták volna, tettetvén mintha az vasmacskát akarnák lenyújtani az hajó orrából,
31. vers
mondá az Pál az századosnak és az vitézeknek. ha ezek az hajóban nem maradandnak, ti veszedelemtől meg nem menekedhettek.
32. vers
mikoron ezt hallották volna az vitézek, elmetélék az csónaknak kötelét, és ki hagyák esni az csónakot,
33. vers
és mikoron az nap fel kezdett volna tetszeni, az Pál inti vala mind őket, hogy ennének, ezt mondván. tizennegyedik napja ez, hogy várásban lévén éhen vagytok, és semmit nem őtök.
34. vers
annak okáért intelek titeket, hogy egyetek, mert ez megmaradásotokra vagyon, mert csak haja szála sem vész el fejéről egyikteknek is.
35. vers
és mikoron ezt mondotta volna, kenyeret vevén kezébe hálát ada az Istennek mindeneknek előtte, és mikoron megszegte volna, enni kezdé.
36. vers
továbbá mikoron mindenek szívükben vigasztalást vettenek volna, ők is őnek.
37. vers
valánk kediglen az hajóban mindenestől fogva kétszázhatvanhatan.
38. vers
és mikoron ételben megelégedtenek volna, könnyebbítik vala az hajót, és az búzát az tengerbe hányják vala.
39. vers
mikoron kedig nappal volna, nem tudják vala, micsoda földön volnának. látának kediglen egy némi szakadék tengert, kinek partja vala, és azon gondolkodnak vala, hogyha lehetne, az partba ütköztetnék az hajót.
40. vers
és mikoron az vasmacskákat felvonták volna, az tengerre indulának, megeresztvén egyetembe, az mivel egybefoglalták vala az készséget, mellyel az hajót viselik vala, és az forgó vitorlát feltévén oda, honnan az szél fúj vala.
41. vers
és mikoron oly helyre estenek volna, mely helyen két tenger szakadék vala, az hajót az partba ütközteték. és mikoron az hajó orrát beleütötték volna, megálla, úgy hogy meg ne indulna. az möge kedig az hajónak elszakadoz vala az haboknak erejének miatta.
42. vers
az vitézeknek kediglen ez vala akaratuk, hogy az foglyokat megölnék, hogy valaki őközülük el ne futna, ha az tengerből kiúszna.
43. vers
de az százados akarván megtartani az Pált, megtartóztatá őket az ő akaratuktól, és azt hagyá, hogy az kik úszhatnának, elöl szöknének ki az hajóból, és földet kapnának,
44. vers
és az egyebek igyekeznének kimenni, nékik az hajónak deszkáin, nékik az hajónak némi töredékin. és úgy történék, hogy mind épen szaladnánk ki az földre.
Könyvek
