Az apostoloknak cselekedeti

12. fejezet


Fejezetek:


1. vers

azon időben kediglen Heródes király az ő királyi erejét elbocsátá, hogy az egyházbeli népeknek közüle nékiknek gonoszt művelne.


2. vers

megöleté kediglen az Jakabot, az Jánosnak atyjafiát tőrrel.


3. vers

és látván, hogy kedves dolog ez az zsidóknak, ennek felette ezt tevé, hogy az Pétert is megfogná. vala kediglen ez az húsvét ünnepnek napjaiban, melyeken pogácsákkal élnek vala,


4. vers

kit meg is fogván az tömlöcbe vete, és adá őtet őrizni négy vitézeknek, melynek mindenik negyedmagával vala, akarván húsvét után kihozni őtet az népnek.


5. vers

és az Péter az tömlöcben tartatik vala. az egyházbeli nép kediglen szüntelen imádságot teszen vala az Istennek őérte.


6. vers

mikoron kediglen ki akarná hozni őtet az Heródes, az éjjel aluszik vala az Péter két vitézeknek közötte, és két lánccal vala megkötöztetvén, és őrizők az ajtónak előtte őrizék vala az tömlöcöt.


7. vers

és íme az Úristennek angyala előtte állapék, és nagy fényességgel való világosság lőn az házacskában, és az Péternek oldalát ütvén, felserkenté őtet ezt mondván. kelj fel gyorsan, és leesének az láncok az ő kezeiről.


8. vers

mondá kediglen az angyal őneki. övezzél fel, és kösd fel az te kivágott cipellőidet. és úgy tőn. és mondá őneki. vedd rád az te öltözetedet, és jőj énutánam.


9. vers

és kimenvén őutána megyen vala. és nem tudja vala, hogy igaz volna az, az mi az angyalnak általa leszen vala, hanem azt állítja vala, hogymivel látást látna ő.


10. vers

mikoron kediglen elmúltanak volna az első és az másod őrizeten, az vaskapura jutának, melyen az városba mennek, mely önként megnyílék őnekik. és kimenvén az városnak egyik utcáján általmenének, és az angyal legottan elhagyá őtet.


11. vers

és az Péter ő magába térvén mondá. mostan tudom bizonnyal, hogy az Úristen bocsátta el az ő angyalát, és kivett engemet az Heródesnek keziből, és az zsidó népnek minden városából.


12. vers

és az dolgot megértvén, az Máriának, az Jánosnak anyjának házához mene, mely Márknak neveztetik, holott nagy sokan gyűltenek vala egybe, és imádkoznak vala.


13. vers

mikoron kediglen zörgette volna az Péter az kapu ajtaját, kijöve egy leány, hogy alattomba meghallgatná, ki volna, melynek Rodé vala neve.


14. vers

és minekutána megérté az Péternek szavát, örömében nem nyitá meg az kaput, hanem befuta, és megmondá, hogy az Péter az kapu előtt állana.


15. vers

és az házbeli emberek mondának őneki. bolond vagy-e? az leány kediglen bizonysággal mondja vala, hogy úgy volna. és azok ezt mondják vala. az ő angyala.


16. vers

az Péter kediglen szüntelen zörget vala. mikoron kediglen megnyitották volna, láták őtet, és elálmélkodának.


17. vers

mikoron kediglen intett volna őnekik kezét mozdítván, hogy veszteglenének, megbeszélé őnekik, miképpen hozta volna ki őtet az Úristen az tömlöcből. mondá továbbá. üzenjétek meg az Jakabnak és az egyéb atyafiaknak ezeket. és kimenvén más helyre méne.


18. vers

továbbá minekutána megvirradott volna, nagy háborúság támada az vitézek között ebből, az mi Péternek történt vala.


19. vers

Heródes kediglen mikoron kerestette volna őtet, és meg nem találták volna, az őrizőket megvallatván hagyá, hogy elvigyék őket, és Zsidóországból Cezáreába alámenvén ott lakozék.


20. vers

Heródesnek kediglen nehézsége vala azokra, kik Tíruszban és Szidónban laknak vala. és azok egy akarattal őhozzá menének, és Blasztuszt akaratukra vonván, ki az királynak komornyikja vala, békességszerzésben valának, annak okáért, hogy az ő tartományuk az királynak országából élne.


21. vers

egy elvégezett napon kediglen az Heródes felöltözvén királyi ruhájába királyi székébe üle, és beszédet teszen vala őnekik.


22. vers

az nép kediglen az ő beszédire ezt kiáltja vala. ez szó Isten szava, és nem emberé.


23. vers

legottan kediglen csapást tőn őrajta az Istennek angyala, annak okáért, hogy az Istennek tisztességet nem tett volna, és az férgek az ő belét kirágák, és meghala.


24. vers

az Úristennek beszéde kediglen növekedik vala és sokasul vala.


25. vers

az Barnabás kediglen és az Pál Jeruzsálembe megtérének az szolgálatot beteljesítvén, és felvevék az Jánost is, kinek vezetékneve Márk vala.


30. vers

tizenkettedik rész.

Fejezetek:


Könyvek