Evangélium Szent János írása szerint
1. fejezet
1. vers
kezdetben vala az beszéd, és az beszéd az Istennél vala, és Isten vala az beszéd.
2. vers
ez kezdetben az Istennél vala.
3. vers
mindenek őáltala lettenek, és az, mi lett, semmi őnála nélkül nem lett.
4. vers
őbenne élet vala, és az élet világosság vala az embereknek,
5. vers
és az világosság az sötétségben világosságot ad, és az sötétség őtet meg nem foglalá.
6. vers
vala egy ember, ki istenétől bocsáttatott vala követül, kinek János vala neve.
7. vers
ez eljöve tanúbizonyság tenni, hogy bizonyságot tenne az világosságról, hogy mindenek hitre térnének őáltala.
8. vers
az nem az világosság vala, hanem azért bocsáttatott vala, hogy tanúbizonyságot tenne az világosságról.
9. vers
az vala az igaz világosság, ki megvilágosít minden embert, ki ez világra jő.
10. vers
ez világon vala, és ez világ őáltala lőn, és ez világ őtet nem ismere.
11. vers
az ő tulajdonába jöve, és az ő tulajdon népei őtet be nem fogadák.
12. vers
de valamennyibe fogadák őtet, ezt tevé azokkal, hogy az Istennek fiai lehetnének, kik az ő nevébe hitre tértenek volna.
13. vers
kik nem vérükből, sem testnek akaratjából, sem férfiúnak akaratjából, hanem az Istentől születtetének.
14. vers
és az beszéd testté lőn, és hajlékot szerze magának mibennünk, és nézzük az ő dicsőségben való voltát, mint egyetlen egy szülöttnek atyjától való dicsőségben való voltát, ki teljes isteni kedvvel és igazsággal.
15. vers
János tanúbizonyságot teszen őróla, és kiált ezt mondván. az vala, az kiről én ezt mondom vala, ki énutánam jővén, énelőttem járó kezde lenni, mert énelőttem való vala.
16. vers
és mind mi az ő teljes voltából vettünk, és isteni kedvet isteni kedvért.
17. vers
mert az ó törvény Mózesnek általa adattaték, az isteni kedv és az igazság az Jézus Krisztus által támada.
18. vers
Istent soha senki nem látta. az egyetlen egy fiú, ki az atyjának kebelében vagyon, ő hirdette ki,
19. vers
és ez az Jánosnak tanúbizonysága, melyet tőn, mikoron az zsidók Jeruzsálemből papokat és Lévitákat bocsátanak vala őhozzá, hogy ilyen kérdést tennének őtőle. ki vagy te?
20. vers
és igaz vallást tőn, és tagadást nem tőn. és igazán megvallá, hogy nem volna ő az Krisztus.
21. vers
és megkérdék őtet. tehát mi? Illés vagy-e te? és mondá, nem vagyok. amaz próféta vagy-e te? és felele, nem.
22. vers
mondának annak okáért őneki. ki vagy? hogy feleletet tegyünk azoknak, az kik minket elbocsáttanak? mit mondasz tenmagadról?
23. vers
mondá. én kiáltónak szava vagyok az pusztában, egyengessétek az Úristennek útját, miként Ézsaiás próféta megmondotta.
24. vers
és az kik ő hozzá bocsáttattanak vala, az farizeusok közül valók valának.
25. vers
és megkérdék őtet, és mondának őneki. tehát miért keresztelsz, ha te nem vagy az Krisztus, sem Illés, sem próféta?
26. vers
felele János, és mondá. én vízzel keresztelek, de tiközöttetek áll az, az kit ti nem tudtok.
27. vers
ő az, ki mikor énutánam jönne, énelőttem járó kezde lenni, kinek én méltó nem vagyok, hogy sarujának szíját megoldjam.
28. vers
ezek Betániában lőnek Jordán elve, holott az János keresztel vala.
29. vers
az utána való napon látta az János az Jézust, hogy őhozzá jő. és mond. íme az Istennek báránya, ki elviszi ez világnak bűnét,
30. vers
ez az, kiről ezt mondom vala. énutánam jő egy férfiú, ki énelőttem járó kezde lenni, mert énelőttem való vala,
31. vers
és én nem tudom vala őtet, de én annak okáért jöttem vízzel keresztelvén, hogy az Izraelnek fiainak kijelentessék.
32. vers
és tanúbizonyságot tőn János ezt mondván. látám az Szentlelket galamb képében az mennyországból leszállani, és őrajta marada,
33. vers
és én nem ismertem volt őtet. de az, ki engemet elbocsáta, hogy vízzel keresztelnék, az mondá énnekem, valakire látandod az Szentlelket leszállani, és őrajta maradni, az az, ki Szentlélekkel keresztel.
34. vers
és én látám, és tanúbizonyságot tevék róla, hogy az legyen az Istennek fia.
35. vers
az utána való napon ismét áll vala János, és az ő tanítványainak közül kettő.
36. vers
és mikoron látta volna az Jézust, hogy menne, mondá: íme az Istennek báránya.
37. vers
és az ő két tanítványa meghallá az ő szavát, és Jézust követék,
38. vers
hátrafordulván kediglen az Jézus látá őket, hogy őtet követnék. és mondá őnekik: mit kerestek? és azok mondának őneki. rabbi, mely megmagyarázva ezt teszi: mester, holott lakozol?
39. vers
mond őnekik: jőjetek el, és lássátok meg. elmenének, és megláták holott lakoznék. és az napon ő őnála maradának. vala kediglen közel tíz óra.
40. vers
az két tanítványnak közüle, kik az Jézust az Jánostól hallották vala, és őtet követik vala, egyik vala András, Simon Péternek atyjafia.
41. vers
ez először megtalálá az ő atyjafiát Simont, és mondá őneki. megtalálónk az Messiást, mely magyarázva ezt teszi: megkenetett,
42. vers
és az Jézushoz vivé őtet. és az Jézus őrá nézvén mondá: te vagy az Simon, az Jónának fia, te Kéfásnak hívattatol jövendőre, mely magyarázva ezt teszi: kő.
43. vers
az után való napon akara az Jézus kimenni Galileába. és megtalálá az Fülöpöt, és mondá őneki. kövess engemet.
44. vers
vala kediglen Fülöp Betszaidából, Andrásnak és Péternek városából való.
45. vers
találja Fülöp az Natanaelt, és mond őneki. megtalálónk az Názáretbeli Jézust, az Józsefnek fiát, kiről írt Mózes az törvényben, és az próféták.
46. vers
és mondá őneki Natanael: Názáretből lehet-e valami jó? mondá őneki Fülöp. jövel és lásd meg.
47. vers
látá az Jézus az Natanaelt, hogy őhozzá menne, és mond őróla. íme bizony Izraelnek fia, kiben álnokság nincsen.
48. vers
mondá őneki Natanael: honnan ismersz engemet? felele az Jézus, és mondá őneki. minek előtte Fülöp elhívna tégedet, mikoron az fügefa alatt volnál, látlak vala tégedet.
49. vers
felele Natanael, és mondá őneki: rabbi, te vagy az Istennek Fia, te vagy az Izraelnek királya.
50. vers
felele az Jézus, és mondá őneki: hogy mivel azt mondám teneked, látlak vala tégedet az fügefa alatt, hiszel énbennem, ezeknél nagyobbakat fogsz látni.
51. vers
és mond őneki: bizony bizony mondom tinektek, ennek utána az mennyországot nyitva fogjátok látni, és az Istennek angyalait felmenni, és leszállani az embernek Fiára.
Könyvek
