Evangélium Szent János írása szerint
12. fejezet
1. vers
az Jézus annak okáért húsvétnak hatod napjának előtte Betániába mene, holott az Lázár meghalt vala, kik halottaiból feltámaszta.
2. vers
vacsorát szerzének kediglen őneki ott, és az Márta szolgál vala. az Lázár kediglen egy vala azoknak közüle, kik ővele letelepedtenek vala.
3. vers
annak okáért az Mária egy mérték kenetet vőn kezébe, melyet drága nemes nárduszból híven csináltanak vala, és megkene az Jézusnak lábait, és megtörlé az ő lábait az ő hajával, az ház kediglen meg megtelék az kenetnek jó illatával.
4. vers
mondá annak okáért egy az ő tanítványainak közüle, Júdás, ki Iskariotnak neveztetik vala, az Simonnak fia, ki őtet jövendőre kézbe adja vala.
5. vers
mire nem adák el ez kenetet háromszáz dénár pénzen, és mire nem adák az szegényeknek?
6. vers
mondá kediglen ezt nem azért, hogy az szegényekről gondja volna őneki, hanem hogy orv vala, és őnála vala az erszény. és az mit beletesznek vala, ő hordozza vala.
7. vers
mondá annak okáért az Jézus. hagyd el őtet, az én temetésemnek napjára tartotta ez kenetet.
8. vers
mert szegények mindenkoron vannak tiveletek, de én nem mindenkoron vagyok.
9. vers
megérte annak okáért az zsidóknak közüle való sok sereg nép, hogy ott volna, és odamenének, nem csak az Jézusért, hanem hogy Lázárt is látnák, kit halottaiból feltámasztott vala.
10. vers
tanácskoznak vala kediglen az papoknak fejedelmei, hogy az Lázárt is megölnék,
11. vers
mert az zsidóknak közüle őérte sokan elmennek vala, és hisznek vala az Jézusban.
12. vers
az utána való napon az sok sereg nép, mely az ünnepre ment vala, mikoron hallották volna, hogy az Jézus Jeruzsálembe jönne,
13. vers
pálmaágakat vőnek kezekbe, és eleibe menének őneki, és ezt kiálták vala: hozsanna, áldott az Izraelnek királya, ki az Úrnak nevébe jő.
14. vers
az Jézus kediglen, mikoron egy nőstény szamárt talált volna, őrá üle, mint meg vagyon írván.
15. vers
ne félj Sionnak leánya, íme az te királyod eljő ülvén nőstény szamárcsikón.
16. vers
az ő tanítványai kediglen ezeket először eszükbe nem vevék, hanem mikoron az Jézus megdicsőülteték, akkoron megemlékezének róla, hogy ezek őróla volnának megírattatván, és hogy ezeket őneki tették volna.
17. vers
annak okáért az sereg nép, ki ővele vala akkoron, mikoron az Lázárt az koporsóból kihívá, és őtet halottaiból feltámasztá, tanúbizonyságot tesznek vala őróla.
18. vers
annak okáért is jöve őeleibe az sereg nép, hogy mivel hallották vala, hogy ő ez csudát tette volna.
19. vers
az farizeusok annak okáért mondának őközöttük. látjátok-e, hogy semmit nem használtok? ím ez világ őutána ment.
20. vers
valának kediglen egynéhány görögök azoknak közüle, kik fel felmentenek vala, hogy imádságban foglalnák magukat az ünnepen.
21. vers
ezek annak okáért Fülöphöz menének, ki Galileának Betszaida nevű városából való vala, és kérik vala őtet ezt mondván: uram, akarjuk látni az Jézust.
22. vers
elméne az Fülöp, és megmondá az Andrásnak. András viszontag és Fülöp megmondák az Jézusnak.
23. vers
az Jézus kediglen felele őnekik: és ezt mondá: eljött az óra, hogy megdicsőültessék az embernek fia.
24. vers
bizony bizony mondom tinektek, ha az földbe vetett búzamag az földben meg nem haland, azonképpen áll meg. ha kediglen meghaland, nagy bő termést teszen.
25. vers
az ki szereti az ő lelkét, elveszti azt, és az, ki gyűlöli az ő lelkét ez világon, az örök életre megőrzi azt.
26. vers
ha ki énnekem szolgál, engemet kövessen, és az, holott én vagyok, az én szolgám is ott leszen. ha ki énnekem szolgáland, tisztességet teszen őneki az én Atyám.
27. vers
mostan az én lelkem megháborodott, és mit mondjak? Atyám tarts meg engemet ez órából. de annak okáért jöttem ez órába.
28. vers
Atyám, dicsőítsd meg az te nevedet. annak okáért szó adaték az mennyországból ez igékkel. megdicsőítettem, és ismét meg megdicsőítem.
29. vers
annak okáért az sereg nép, mely ott áll vala, és ez szózatot hallotta vala, azt mondja vala, hogy mennydörgés lett volna. nékik ezt mondják vala: angyal szóla őneki.
30. vers
felele az Jézus, és mondá: ez szózat nem énértem jöve, hanem tiértetek.
31. vers
mostan ez világnak ítélete vagyon. mostan ez világnak fejedelme ki kivettetik.
32. vers
és én ha magasan felemeltetem, az földtől mindeneket énhozzám vonzok.
33. vers
ezt kediglen mondja vala jelentvén, mi halállal fogna meghalni.
34. vers
felele őneki az sereg nép: mi az ó törvénynek írásából azt hallottuk, hogy az Krisztus örökké megmarad, és hogy hogy mondod te, magasan fel kell az Embernek Fiának emeltetni? ez Embernek Fia kicsoda?
35. vers
mondá annak okáért az Jézus őnekik. még egy kevés ideiglen az világosság tiveletek vagyon. járjatok, még világosságtok vagyon, hogy az sötétség titeket el ne foglaljon. és az, ki sötétségben jár, nem tudja, hová menjen.
36. vers
még világosságtok vagyon, higgyetek az világosságban, hogy az világosságnak fiai legyetek. ezeket szólá az Jézus őnekik, és onnan el-kimenvén elenyészék őelőttük.
37. vers
mikoron kediglen ily nagy sok csudát tett volna őelőttük, nem hisznek vala őbenne,
38. vers
hogy az Izajás prófétának beszéde betelnék, melyet megmondott vala. uram, kicsoda hitt az mi beszédünknek, és az Úristennek karja kinek jelentetett meg?
39. vers
annak okáért nem hihetnek vala őneki, mert ismét ezt mondja az Izajás: megvakítá az ő szemüket, és megkeményíté az ő szívüket, hogy ne lássanak szemükkel, és ne értsenek szívükkel, és meg ne térjenek, és hogy meg ne gyógyítsam őket.
41. vers
ezt mondotta vala Izajás, mikoron látná az ő dicsőségben való voltát, és őróla szóla.
42. vers
de maga az fő embereknek közüle is sokan hisznek őbenne, de az farizeusokért nem vallják vala őtet, hogy az zsinagógából ki ne vettetnének.
43. vers
mert inkább szereték az embereknek dicséretét, hogynemmint az Istennek dicséretét.
44. vers
az Jézus kediglen nagy felszóval ezt mondá: az ki énbennem hiszen, nem énbennem hiszen, hanem abban, az ki engemet el elbocsáta.
45. vers
és az, ki engemet lát, azt látja, az ki engemet elbocsáta.
46. vers
én ez világra jövék, mint világosság, hogy minden, ki énbennem hiszen, sötétségben ne maradjon.
47. vers
és ha valaki az én beszédemet hallandja, és nem hiendi, én őtet nem ítélem. mert nem azért jöttem, hogy megítéljem ez világot, hanem hogy megtartsam veszedelemtől ez világot.
48. vers
az ki tőle elvet engemet, és az én beszédemet be nem viszi, vagyon, ki őtet megítélje. az beszéd, melyet én szóltam, az ítéli meg őtet az utolsó napon.
49. vers
mert én enmagamtól nem szóltam, hanem az én Atyám az, ki engemet elbocsáta, megparancsolta énnekem, mit mondjak, és mit szóljak.
50. vers
és tudom, hogy az ő parancsolatja örök élet. annak okáért az, melyeket én szólok, azonképpen szólom, miképpen az én Atyám megmondotta énnekem.
Könyvek
