Evangélium Szent János írása szerint

chapter 12


Chapters:


verse #1

az Jézus annak okáért húsvétnak hatod napjának előtte Betániába mene, holott az Lázár meghalt vala, kik halottaiból feltámaszta.


verse #2

vacsorát szerzének kediglen őneki ott, és az Márta szolgál vala. az Lázár kediglen egy vala azoknak közüle, kik ővele letelepedtenek vala.


verse #3

annak okáért az Mária egy mérték kenetet vőn kezébe, melyet drága nemes nárduszból híven csináltanak vala, és megkene az Jézusnak lábait, és megtörlé az ő lábait az ő hajával, az ház kediglen meg megtelék az kenetnek jó illatával.


verse #4

mondá annak okáért egy az ő tanítványainak közüle, Júdás, ki Iskariotnak neveztetik vala, az Simonnak fia, ki őtet jövendőre kézbe adja vala.


verse #5

mire nem adák el ez kenetet háromszáz dénár pénzen, és mire nem adák az szegényeknek?


verse #6

mondá kediglen ezt nem azért, hogy az szegényekről gondja volna őneki, hanem hogy orv vala, és őnála vala az erszény. és az mit beletesznek vala, ő hordozza vala.


verse #7

mondá annak okáért az Jézus. hagyd el őtet, az én temetésemnek napjára tartotta ez kenetet.


verse #8

mert szegények mindenkoron vannak tiveletek, de én nem mindenkoron vagyok.


verse #9

megérte annak okáért az zsidóknak közüle való sok sereg nép, hogy ott volna, és odamenének, nem csak az Jézusért, hanem hogy Lázárt is látnák, kit halottaiból feltámasztott vala.


verse #10

tanácskoznak vala kediglen az papoknak fejedelmei, hogy az Lázárt is megölnék,


verse #11

mert az zsidóknak közüle őérte sokan elmennek vala, és hisznek vala az Jézusban.


verse #12

az utána való napon az sok sereg nép, mely az ünnepre ment vala, mikoron hallották volna, hogy az Jézus Jeruzsálembe jönne,


verse #13

pálmaágakat vőnek kezekbe, és eleibe menének őneki, és ezt kiálták vala: hozsanna, áldott az Izraelnek királya, ki az Úrnak nevébe jő.


verse #14

az Jézus kediglen, mikoron egy nőstény szamárt talált volna, őrá üle, mint meg vagyon írván.


verse #15

ne félj Sionnak leánya, íme az te királyod eljő ülvén nőstény szamárcsikón.


verse #16

az ő tanítványai kediglen ezeket először eszükbe nem vevék, hanem mikoron az Jézus megdicsőülteték, akkoron megemlékezének róla, hogy ezek őróla volnának megírattatván, és hogy ezeket őneki tették volna.


verse #17

annak okáért az sereg nép, ki ővele vala akkoron, mikoron az Lázárt az koporsóból kihívá, és őtet halottaiból feltámasztá, tanúbizonyságot tesznek vala őróla.


verse #18

annak okáért is jöve őeleibe az sereg nép, hogy mivel hallották vala, hogy ő ez csudát tette volna.


verse #19

az farizeusok annak okáért mondának őközöttük. látjátok-e, hogy semmit nem használtok? ím ez világ őutána ment.


verse #20

valának kediglen egynéhány görögök azoknak közüle, kik fel felmentenek vala, hogy imádságban foglalnák magukat az ünnepen.


verse #21

ezek annak okáért Fülöphöz menének, ki Galileának Betszaida nevű városából való vala, és kérik vala őtet ezt mondván: uram, akarjuk látni az Jézust.


verse #22

elméne az Fülöp, és megmondá az Andrásnak. András viszontag és Fülöp megmondák az Jézusnak.


verse #23

az Jézus kediglen felele őnekik: és ezt mondá: eljött az óra, hogy megdicsőültessék az embernek fia.


verse #24

bizony bizony mondom tinektek, ha az földbe vetett búzamag az földben meg nem haland, azonképpen áll meg. ha kediglen meghaland, nagy bő termést teszen.


verse #25

az ki szereti az ő lelkét, elveszti azt, és az, ki gyűlöli az ő lelkét ez világon, az örök életre megőrzi azt.


verse #26

ha ki énnekem szolgál, engemet kövessen, és az, holott én vagyok, az én szolgám is ott leszen. ha ki énnekem szolgáland, tisztességet teszen őneki az én Atyám.


verse #27

mostan az én lelkem megháborodott, és mit mondjak? Atyám tarts meg engemet ez órából. de annak okáért jöttem ez órába.


verse #28

Atyám, dicsőítsd meg az te nevedet. annak okáért szó adaték az mennyországból ez igékkel. megdicsőítettem, és ismét meg megdicsőítem.


verse #29

annak okáért az sereg nép, mely ott áll vala, és ez szózatot hallotta vala, azt mondja vala, hogy mennydörgés lett volna. nékik ezt mondják vala: angyal szóla őneki.


verse #30

felele az Jézus, és mondá: ez szózat nem énértem jöve, hanem tiértetek.


verse #31

mostan ez világnak ítélete vagyon. mostan ez világnak fejedelme ki kivettetik.


verse #32

és én ha magasan felemeltetem, az földtől mindeneket énhozzám vonzok.


verse #33

ezt kediglen mondja vala jelentvén, mi halállal fogna meghalni.


verse #34

felele őneki az sereg nép: mi az ó törvénynek írásából azt hallottuk, hogy az Krisztus örökké megmarad, és hogy hogy mondod te, magasan fel kell az Embernek Fiának emeltetni? ez Embernek Fia kicsoda?


verse #35

mondá annak okáért az Jézus őnekik. még egy kevés ideiglen az világosság tiveletek vagyon. járjatok, még világosságtok vagyon, hogy az sötétség titeket el ne foglaljon. és az, ki sötétségben jár, nem tudja, hová menjen.


verse #36

még világosságtok vagyon, higgyetek az világosságban, hogy az világosságnak fiai legyetek. ezeket szólá az Jézus őnekik, és onnan el-kimenvén elenyészék őelőttük.


verse #37

mikoron kediglen ily nagy sok csudát tett volna őelőttük, nem hisznek vala őbenne,


verse #38

hogy az Izajás prófétának beszéde betelnék, melyet megmondott vala. uram, kicsoda hitt az mi beszédünknek, és az Úristennek karja kinek jelentetett meg?


verse #39

annak okáért nem hihetnek vala őneki, mert ismét ezt mondja az Izajás: megvakítá az ő szemüket, és megkeményíté az ő szívüket, hogy ne lássanak szemükkel, és ne értsenek szívükkel, és meg ne térjenek, és hogy meg ne gyógyítsam őket.


verse #41

ezt mondotta vala Izajás, mikoron látná az ő dicsőségben való voltát, és őróla szóla.


verse #42

de maga az fő embereknek közüle is sokan hisznek őbenne, de az farizeusokért nem vallják vala őtet, hogy az zsinagógából ki ne vettetnének.


verse #43

mert inkább szereték az embereknek dicséretét, hogynemmint az Istennek dicséretét.


verse #44

az Jézus kediglen nagy felszóval ezt mondá: az ki énbennem hiszen, nem énbennem hiszen, hanem abban, az ki engemet el elbocsáta.


verse #45

és az, ki engemet lát, azt látja, az ki engemet elbocsáta.


verse #46

én ez világra jövék, mint világosság, hogy minden, ki énbennem hiszen, sötétségben ne maradjon.


verse #47

és ha valaki az én beszédemet hallandja, és nem hiendi, én őtet nem ítélem. mert nem azért jöttem, hogy megítéljem ez világot, hanem hogy megtartsam veszedelemtől ez világot.


verse #48

az ki tőle elvet engemet, és az én beszédemet be nem viszi, vagyon, ki őtet megítélje. az beszéd, melyet én szóltam, az ítéli meg őtet az utolsó napon.


verse #49

mert én enmagamtól nem szóltam, hanem az én Atyám az, ki engemet elbocsáta, megparancsolta énnekem, mit mondjak, és mit szóljak.


verse #50

és tudom, hogy az ő parancsolatja örök élet. annak okáért az, melyeket én szólok, azonképpen szólom, miképpen az én Atyám megmondotta énnekem.

Chapters:


Books