Evangélium Szent János írása szerint
capítulo 12
verso 1
az Jézus annak okáért húsvétnak hatod napjának előtte Betániába mene, holott az Lázár meghalt vala, kik halottaiból feltámaszta.
verso 2
vacsorát szerzének kediglen őneki ott, és az Márta szolgál vala. az Lázár kediglen egy vala azoknak közüle, kik ővele letelepedtenek vala.
verso 3
annak okáért az Mária egy mérték kenetet vőn kezébe, melyet drága nemes nárduszból híven csináltanak vala, és megkene az Jézusnak lábait, és megtörlé az ő lábait az ő hajával, az ház kediglen meg megtelék az kenetnek jó illatával.
verso 4
mondá annak okáért egy az ő tanítványainak közüle, Júdás, ki Iskariotnak neveztetik vala, az Simonnak fia, ki őtet jövendőre kézbe adja vala.
verso 5
mire nem adák el ez kenetet háromszáz dénár pénzen, és mire nem adák az szegényeknek?
verso 6
mondá kediglen ezt nem azért, hogy az szegényekről gondja volna őneki, hanem hogy orv vala, és őnála vala az erszény. és az mit beletesznek vala, ő hordozza vala.
verso 7
mondá annak okáért az Jézus. hagyd el őtet, az én temetésemnek napjára tartotta ez kenetet.
verso 8
mert szegények mindenkoron vannak tiveletek, de én nem mindenkoron vagyok.
verso 9
megérte annak okáért az zsidóknak közüle való sok sereg nép, hogy ott volna, és odamenének, nem csak az Jézusért, hanem hogy Lázárt is látnák, kit halottaiból feltámasztott vala.
verso 10
tanácskoznak vala kediglen az papoknak fejedelmei, hogy az Lázárt is megölnék,
verso 11
mert az zsidóknak közüle őérte sokan elmennek vala, és hisznek vala az Jézusban.
verso 12
az utána való napon az sok sereg nép, mely az ünnepre ment vala, mikoron hallották volna, hogy az Jézus Jeruzsálembe jönne,
verso 13
pálmaágakat vőnek kezekbe, és eleibe menének őneki, és ezt kiálták vala: hozsanna, áldott az Izraelnek királya, ki az Úrnak nevébe jő.
verso 14
az Jézus kediglen, mikoron egy nőstény szamárt talált volna, őrá üle, mint meg vagyon írván.
verso 15
ne félj Sionnak leánya, íme az te királyod eljő ülvén nőstény szamárcsikón.
verso 16
az ő tanítványai kediglen ezeket először eszükbe nem vevék, hanem mikoron az Jézus megdicsőülteték, akkoron megemlékezének róla, hogy ezek őróla volnának megírattatván, és hogy ezeket őneki tették volna.
verso 17
annak okáért az sereg nép, ki ővele vala akkoron, mikoron az Lázárt az koporsóból kihívá, és őtet halottaiból feltámasztá, tanúbizonyságot tesznek vala őróla.
verso 18
annak okáért is jöve őeleibe az sereg nép, hogy mivel hallották vala, hogy ő ez csudát tette volna.
verso 19
az farizeusok annak okáért mondának őközöttük. látjátok-e, hogy semmit nem használtok? ím ez világ őutána ment.
verso 20
valának kediglen egynéhány görögök azoknak közüle, kik fel felmentenek vala, hogy imádságban foglalnák magukat az ünnepen.
verso 21
ezek annak okáért Fülöphöz menének, ki Galileának Betszaida nevű városából való vala, és kérik vala őtet ezt mondván: uram, akarjuk látni az Jézust.
verso 22
elméne az Fülöp, és megmondá az Andrásnak. András viszontag és Fülöp megmondák az Jézusnak.
verso 23
az Jézus kediglen felele őnekik: és ezt mondá: eljött az óra, hogy megdicsőültessék az embernek fia.
verso 24
bizony bizony mondom tinektek, ha az földbe vetett búzamag az földben meg nem haland, azonképpen áll meg. ha kediglen meghaland, nagy bő termést teszen.
verso 25
az ki szereti az ő lelkét, elveszti azt, és az, ki gyűlöli az ő lelkét ez világon, az örök életre megőrzi azt.
verso 26
ha ki énnekem szolgál, engemet kövessen, és az, holott én vagyok, az én szolgám is ott leszen. ha ki énnekem szolgáland, tisztességet teszen őneki az én Atyám.
verso 27
mostan az én lelkem megháborodott, és mit mondjak? Atyám tarts meg engemet ez órából. de annak okáért jöttem ez órába.
verso 28
Atyám, dicsőítsd meg az te nevedet. annak okáért szó adaték az mennyországból ez igékkel. megdicsőítettem, és ismét meg megdicsőítem.
verso 29
annak okáért az sereg nép, mely ott áll vala, és ez szózatot hallotta vala, azt mondja vala, hogy mennydörgés lett volna. nékik ezt mondják vala: angyal szóla őneki.
verso 30
felele az Jézus, és mondá: ez szózat nem énértem jöve, hanem tiértetek.
verso 31
mostan ez világnak ítélete vagyon. mostan ez világnak fejedelme ki kivettetik.
verso 32
és én ha magasan felemeltetem, az földtől mindeneket énhozzám vonzok.
verso 33
ezt kediglen mondja vala jelentvén, mi halállal fogna meghalni.
verso 34
felele őneki az sereg nép: mi az ó törvénynek írásából azt hallottuk, hogy az Krisztus örökké megmarad, és hogy hogy mondod te, magasan fel kell az Embernek Fiának emeltetni? ez Embernek Fia kicsoda?
verso 35
mondá annak okáért az Jézus őnekik. még egy kevés ideiglen az világosság tiveletek vagyon. járjatok, még világosságtok vagyon, hogy az sötétség titeket el ne foglaljon. és az, ki sötétségben jár, nem tudja, hová menjen.
verso 36
még világosságtok vagyon, higgyetek az világosságban, hogy az világosságnak fiai legyetek. ezeket szólá az Jézus őnekik, és onnan el-kimenvén elenyészék őelőttük.
verso 37
mikoron kediglen ily nagy sok csudát tett volna őelőttük, nem hisznek vala őbenne,
verso 38
hogy az Izajás prófétának beszéde betelnék, melyet megmondott vala. uram, kicsoda hitt az mi beszédünknek, és az Úristennek karja kinek jelentetett meg?
verso 39
annak okáért nem hihetnek vala őneki, mert ismét ezt mondja az Izajás: megvakítá az ő szemüket, és megkeményíté az ő szívüket, hogy ne lássanak szemükkel, és ne értsenek szívükkel, és meg ne térjenek, és hogy meg ne gyógyítsam őket.
verso 41
ezt mondotta vala Izajás, mikoron látná az ő dicsőségben való voltát, és őróla szóla.
verso 42
de maga az fő embereknek közüle is sokan hisznek őbenne, de az farizeusokért nem vallják vala őtet, hogy az zsinagógából ki ne vettetnének.
verso 43
mert inkább szereték az embereknek dicséretét, hogynemmint az Istennek dicséretét.
verso 44
az Jézus kediglen nagy felszóval ezt mondá: az ki énbennem hiszen, nem énbennem hiszen, hanem abban, az ki engemet el elbocsáta.
verso 45
és az, ki engemet lát, azt látja, az ki engemet elbocsáta.
verso 46
én ez világra jövék, mint világosság, hogy minden, ki énbennem hiszen, sötétségben ne maradjon.
verso 47
és ha valaki az én beszédemet hallandja, és nem hiendi, én őtet nem ítélem. mert nem azért jöttem, hogy megítéljem ez világot, hanem hogy megtartsam veszedelemtől ez világot.
verso 48
az ki tőle elvet engemet, és az én beszédemet be nem viszi, vagyon, ki őtet megítélje. az beszéd, melyet én szóltam, az ítéli meg őtet az utolsó napon.
verso 49
mert én enmagamtól nem szóltam, hanem az én Atyám az, ki engemet elbocsáta, megparancsolta énnekem, mit mondjak, és mit szóljak.
verso 50
és tudom, hogy az ő parancsolatja örök élet. annak okáért az, melyeket én szólok, azonképpen szólom, miképpen az én Atyám megmondotta énnekem.
Libros
