Evangélium Szent János írása szerint
capítulo 6
verso 1
ezeknek utána az Jézus az Galileának tengere elve mene, mely Tibériásnak hívattatik vala,
verso 2
és követi vala őtet népnek nagy sokasága, mert látták vala az ő csodatételét, melyeket teszen vala azokon, kik kórok valának.
verso 3
felmene kedig az Jézus az hegyre, és ott ül vala az ő tanítványaival.
verso 4
közel vala kedig az Húsvét az zsidóknak ünnepe.
verso 5
mikkor annak okáért az Jézus az ő szemeit felemelte volna, és látta volna, hogy népnek nagy sokasága jőne őhozzá, mondá Fülöpnek. honnan vegyünk kenyereket, hogy egyenek ezek?
verso 6
mondja vala kediglen ezeket kísértvén őtet, mert ő tudja vala, mit kellene őneki tenni.
verso 7
felele őneki Fülöp. kétszáz pénz ára kenyerek elegek nem lesznek őnekik, akármi kicsinyt vegyen is benne minden őközülük.
verso 8
mondá őneki egy az ő tanítványainak közüle, András Simon Péternek atyjafia.
verso 9
egy gyermek vagyon itt, kinek öt árpakenyere vagyon, és két hala, de micsoda ez ennyi sok nép között?
verso 10
mondá kediglen az Jézus. ültessétek le az embereket. vala kediglen ott az helyen sok zöld fű. leülének annak okáért az férfiak szám szerint közel ötször való ezren.
verso 11
kezébe vevé kediglen az Jézus az kenyereket, és mikor hálát adott volna, elosztá az tanítványoknak, az tanítványok az letelepedett népnek oszták. azonképpen az halakat is szinte annyit, az mennyit akarnak vala.
verso 12
minek utána kedig betelének, mondá az ő tanítványainak: szedjétek fel az szegdelt kenyereket, melyek az megelégedett néptől elmaradtanak, hogy valami benne el ne vesszen.
verso 13
felszedék annak okáért, és tizenkét kosarat töltenek be az öt árpakenyérből való szegdelt maradékokkal, melyek az megelégedésnek felette valának azoknak, az kik ültenek vala.
verso 14
annak okáért az emberek mikoron látták volna az csodát, melyet az Jézus tett vala, ezt mondják vala: bizony ez az próféta, ki ez világra eljövendő.
verso 15
az Jézus annak okáért mikoron megismerte volna, hogy el akarnának jönni, és őtet el akarnák ragadni, hogy királlyá tennék őtet. felfele mene ismét az hegyre önmaga.
verso 16
és mikoron immáron este volna, az tengerre szállának az ő tanítványai.
verso 17
és mikoron az hajóba hágtanak volna az tengeren általkelének, és Kapernaum nevű városkába menének. és immáron sötét vala, és az Jézus őhozzájuk nem ment vala.
verso 18
az tenger kediglen az nagy szélnek fúvásának miatta nagyon felindul vala.
verso 19
mikoron annak okáért az tengeren evezvén közel huszonöt avagy harminc földet mentenek volna el, láták az Jézust, hogy az tengeren járna, és az hajóhoz közelgetne, és megfélemlének.
verso 20
az Jézus kediglen mondá őnekik. én vagyok, ne féljetek.
verso 21
akarák annak okáért, hogy az hajóba bevennék őtet, és az hajó legottan az földre kikötött vala, melyre mennek vala.
verso 22
az utána való napon az sereg nép, mely az tengeren túl áll vala, minek utána látá, hogy annál több hajó nem volna ott, kibe az Jézusnak tanítványai bementenek vala, és hogy az hajóba be nem ment volna az Jézus az ő tanítványaival, hanem csak az tanítványok ő maguk mentenek volna el.
verso 23
de egyéb hajócskák jutának Tibériás nevű városból, nem messze az helytől, melyen az kenyereket ették vala, minek utána az Úristen megáldotta volna.
verso 24
annak okáért mikoron látta volna az sereg nép, hogy az Jézus ott nem volna, sem az ő tanítványai, ők is az hajócskákba szállának, és Kapernaumba menének, és az Jézust keresik vala,
verso 25
és mikoron megtalálták volna őtet az tengeren túl, mondának őneki: rabbi, mikoron jövél ide?
verso 26
felele őnekik az Jézus és mondá: bizony bizony mondom tinektek. kerestek engemet, nem azért, hogy csodákat látátok, hanem hogy mivel az kenyerekből ettetek, és megelégedétek.
verso 27
munkát tegyetek nem oly eledelért, ki elvész, hanem ki megmarad örök életre, melyet az Embernek Fia ad tinektek, mert ezt az Isten megjegyezte.
verso 28
mondának annak okáért őneki: micsoda az, mit teszünk, hogy isteni dolgokban tegyünk munkát?
verso 29
felelé az Jézus, és mondá őnekik: ez az Istennek cselekedete, hogy higgyetek abban, az kit ő elbocsátott.
verso 30
mondának annak okáért őneki. azért micsoda jelenséget teszel te, hogy lássuk és higgyünk teneked? mit cselekedél?
verso 31
az mi atyáink mannát ettenek az pusztában, miképpen meg vagyon írván. kenyeret ada őnekik enniük az mennyországból.
verso 32
mondá annak okáért őnekik az Jézus: bizony bizony mondom tinektek, nem Mózes adta tinektek az kenyeret az mennyországból, hanem az én mennyei Atyám ad tinektek az mennyországból igaz kenyeret.
verso 33
mert ez az Istennek kenyere, az mely az mennyországból leszálla, és életet ad ez világnak.
verso 34
mondának annak okáért őneki: uram, mindenkoron adjad nekünk ez kenyeret.
verso 35
mondá kediglen őnekik az Jézus. én vagyok az életnek kenyere, az ki énhozzám jő, meg nem éhezik, és az ki énbennem hiszen, soha meg nem szomjúhozik.
verso 36
de mondom tinektek, hogy látátok is engemet, még sem hisztek.
verso 37
valamit az én Atyám énnekem ad, minden énhozzám jő, és az ki énhozzám jövend, éntőlem ki nem vetem.
verso 38
mert az mennyországból azért szállék le, hogy megtegyem, nem az mit én akarok, hanem az, mit az akar, az ki engemet elbocsáta.
verso 39
ez kediglen az ő akaratja, az ki engemet elbocsáta, az én atyámnak akaratja, hogy valamit el ne veszítsek mindazok közül, az melyeket énnekem adott, de hogy feltámasszam azokat az utolsó napon.
verso 40
ez kediglen továbbá annak az ő akaratja, az ki engemet elbocsáta, hogy minden, ki az Fiút látja, és őbenne hiszen, örök élete legyen, és én fel feltámasszam őtet az utolsó napon.
verso 41
zúgolódnak vala annak okáért az zsidók azon, hogy mivel ezt mondotta volna: én vagyok az kenyér, ki az mennyből szállottam le,
verso 42
és ezt mondják vala: nemde ez-e az Jézus az Józsefnek fia, kinek mi ismerjük atyját és anyját? miképpen mondja annak okáért ez, az mennyországból szállék le?
verso 43
felele az Jézus, és mondá őnekik. ne zúgódjatok tiközöttetek. senki nem jöhet énhozzám, hanem ha az én Atyám vonssza, ki engemet elbocsáta, és én feltámasztom őtet az utolsó napon.
verso 45
meg vagyon írván az prófétáknak könyveiben. és mind Istentől tanítottak lesznek. minden, annak okáért ki az Atyának beszédét hallgatja, és tanult, énhozzám jő,
verso 46
nem hogy az Atyát látta volna valaki, hanem csak az, ki az Istentől vagyon, az látta az Atyát.
verso 47
bizony bizony mondom tinektek, az ki énhozzám bízik, örök élete vagyon.
verso 49
az ti atyáitok mannát ettenek az pusztában, és meghaltanak.
verso 50
ez az mennyországból szállott kenyér, hogy ebben eszik valaki, és meg ne halljon.
verso 51
én vagyok az élő kenyér, ki mennyországból szállék le. ha ez kenyérben evendik valaki, örökké él. és az kenyér, az melyet én adok, én testem, melyet én ez világnak életéért adok.
verso 52
vetekednek vala annak okáért az zsidók őköztük, és ezt mondják vala: miképpen adhatja ez minekünk az ő testét megennünk?
verso 53
mondá annak okáért őnekik az Jézus. bizony bizony mondom tinektek, ha az Embernek Fiának testét nem eszitek, és az ő vérét nem isszátok, élet tibennetek nincsen.
verso 54
az ki az én testemet eszi, és az én véremet issza, annak örök élete vagyon, és én feltámasztom őtet az utolsó napon.
verso 55
mert az én testem bizony étek, és az én vérem bizony ital.
verso 56
az, ki az én testemet eszi, és az, ki az én véremet issza, énbennem lakozik, és én őbenne.
verso 57
miképpen él az én Atyám, az ki engemet elbocsáta, és én is élek az én Atyámért, ezenképpen az is, az ki engemet enne, ő is élni fog énértem.
verso 58
ez az kenyér, ki az mennyországból szálla le. nem azonképpen, mint az ti atyáitok, kik mannát ettenek, és meghaltanak, az, ki ez kenyeret eszi, örökké fog élni.
verso 59
ezeket az zsinagógában mondá tanítván Kapernaumban.
verso 60
annak okáért az ő tanítványainak közüle, mikoron ezeket hallották volna, sokan ezt mondák: kemény ez beszéd, kicsoda hallgathatja ezt?
verso 61
tudván kediglen az Jézus önmagában, hogy az ő tanítványai ezen zúgódnának, mondá őnekik: megbánt-e titeket ez?
verso 62
mi leszen tehát, ha látandjátok az Embernek Fiát felmenni oda, az holott először vala.
verso 63
az lélek az, az ki megelevenít, az test semmit nem használ. az mely beszédeket tinektek szólok én, lélek szerint valók, és olyak, kikben élet vagyon.
verso 64
de vannak nékik tiközületek, kik nem hiszik. mert tudja vala az Jézus eleitől fogva, kik volnának az hitetlenek, és ki volna az, az ki őtet jövendőre kézbe adá,
verso 65
és ezt mondja vala. annak okáért mondám tinektek, hogy senki nem jöhet énhozzám, hanemha az én Atyámtól adattatandik őneki.
verso 66
az időtől fogva az ő tanítványainak közüle sokan elszakadának őtőle, és őtet elhagyák, és továbbá ővele nem járnak vala.
verso 67
mondá annak okáért az Jézus az tizenkét tanítványnak: nemde ti is el akartok-e menni?
verso 68
felele annak okáért őneki Simon Péter. uram, kihez menjünk? örök életnek igéi vannak tenálad,
verso 69
és mi hisszük, és ismerjük, hogy te vagy az Krisztus, az élő Istennek Fia.
verso 70
felele őneki az Jézus: nemde tizenketten választalak-e én titeket, és egy tiközületek áruló?
verso 71
mondja vala kediglen ezt az Júdásról az Simonnak fiáról, ki Iskariotnak neveztetik vala, mert ez fogja vala elárulni őtet, mikoron egy volna az tizenkettő közül.
Libros
