Evangélium Szent János írása szerint
capítulo 10
verso 1
bizony bizony mondom tinektek az ki be nem megyen az ajtón az juhoknak aklába, hanem egyebünnen hág be, az orv és lator.
verso 2
az ki kediglen az ajtón megyen be, pásztora az az juhoknak.
verso 3
ennek az ajtótartó megnyitja, és az juhok az ő szavát hallgatják, és az ő juhait nevükön hívja, és kiviszi őket.
verso 4
és mikoron az ő tulajdon juhait kibocsátandja, őelőttük megyen, és az juhok őutána mennek. mert értik az ő szavát.
verso 5
idegen pásztor után kediglen nem mennek, hanem elfutnak őelőtte. mert nem értik az idegeneknek szavát.
verso 6
ez közbeszédet mondá az Jézus őnekik, azok kediglen nem értik meg, micsoda értelmei volnának ezeknek, az melyeket őnekik szól vala.
verso 7
mondá annak okáért ismét őnekik az Jézus: bizony bizony mondom tinektek. én vagyok az juhoknak ajtaja,
verso 8
valamennyin énelőttem jöttenek, azok mind orok és latrok, de az juhok őket nem hallgatják.
verso 9
én vagyok az ajtó, ha valaki énáltalam bemenend, megtartatik veszedelemtől, és bemegyen, és kimegyen, és jó füvet talál.
verso 10
az orv nem jött egyébért, hanem hogy orozzon, és az juhokban levágjon és elveszejtsen. én azért jöttem, hogy életük legyen, és nagyobb bőségben legyenek.
verso 11
én vagyok az jó pásztor. az jó pásztor az ő lelkét adja az ő juhaiért.
verso 12
az béres kediglen, és az, ki nem pásztor, kinek az juhok nem tulajdon övéi, látja, hogy eljő az farkas, és elhagyja az juhokat, és elfut, és az farkas elragadja, és egymástól elszaggatja az juhokat.
verso 13
az béres kediglen elfut, mert béres, és az juhokra gondot nem visel.
verso 14
én vagyok az jó pásztor, és megismerem az én juhaimat, és megismertetem az enyéimtől.
verso 15
miképpen ismer engemet az én atyám, azonképpen ismerem én is az én atyámat, és az én lelkemet vetem az én juhaimért.
verso 16
és egyéb juhaim is vannak, melyek nem ez akolból valók, azokat is ezekhez kell énnekem hoznom, és az én szómat meg fogják hallani, és egy akol leszen, egy pásztor.
verso 17
annak okáért szeret engemet az én atyám, mert én elvetem az én lelkemet, hogy ismét hozzám vegyem azt.
verso 18
senki el nem veszi azt éntőlem, hanem én magam vetem el éntőlem azt. hatalmam vagyon az én lelkemet elvetnem, és hatalmam vagyon ismét felvennem azt. ez parancsolatot atyámtól vettem.
verso 19
annak okáért ismét különb-különb értelmen valának az zsidók önnön közöttük.
verso 20
sokan őközülük ezt mondják vala: ördög vagyon benne, és esze nélkül szól, mit hallgatjátok az ő szavát?
verso 21
nékik ezt mondják vala: ez beszédek nem oly emberé, kiben ördög volna. az ördög meg nyithatja-e az vakoknak szemeit?
verso 22
lőn kediglen Jeruzsálemben ünnep, melyet encéniának hívnak vala, és téli idő vala.
verso 23
az Jézus kediglen az Salamonnak templomának ereszében jár vala.
verso 24
megkörnyékezék annak okáért őtet az zsidók, és mondának őneki: vajon mennyi ideig tartod az mi lelkünket vélekedésben? ha te vagy az Krisztus, mondd meg szabadon minekünk.
verso 25
felele őnekik az Jézus. megmondám tinektek, és nem hiszitek. az mi dolgokat én teszek az én Atyámnak nevébe, ezek tanúbizonyságot tesznek énrólam.
verso 26
de ti nem hiszitek, mert nem vagytok az én juhaim közül, miképpen ennek előtte mondom vala tinektek.
verso 27
az én juhaim az én szómat hallgatják, és én ismerem őket, és énutánam jönnek,
verso 28
és én örök életet adok őnekik, és soha el nem vesznek, és senki el nem ragadja őket az én kezemből.
verso 29
az én Atyám, ki énnekem adta őket, mindeneknél nagyobb, és senki el nem ragadhatja az én Atyámnak kezéből.
verso 30
én és az én Atyám egyek vagyunk.
verso 31
annak okáért követ vőnek fel az zsidók ismét, hogy megköveznék őtet.
verso 32
felele őnekik az Jézus. sok dolgokat mutattam én tinektek az én Atyám felől, ez jó dolgoknak közüle melyikért köveztek meg engemet?
verso 33
felelének őneki az zsidók ezt mondván: az jó dolgodért meg nem kövezünk tégedet, hanem az Isten ellen való szidalmas beszédért, és hogy mivel Istenné teszed tenmagadat, mikoron ember légy te.
verso 34
felele őnekik az Jézus. nemde meg vagyon-e írván ez az ti törvényetekben? én mondám, Istenek vagytok?
verso 35
ha azokat Isteneknek mondotta, az kikhez az isteni beszéd lett, és az írás meg nem fejtethetik,
verso 36
arról is, az kit az Atya megszentele, és ez világra bocsáta, azt mondjátok-e ti, hogy szidalmas beszédet szólok az Istennek ellene, hogy mivel ezt mondám, Istennek fia vagyok?
verso 37
ha az én Atyámnak cselekedeteit nem teszem, ne higgyetek énnekem,
verso 38
ha kediglen azt teszem, ha énnekem nem hisztek is, higgyetek cselekedeteimnek, hogy megismerjétek és higgyétek, hogy az én atyám énbennem vagyon, és én őbenne.
verso 39
azon igyekeznek vala ismét, hogy őtet megfogják, és kimene az ő kezükből,
verso 40
és ismét Jordán elve mene, az helyre, holott az János keresztel vala először, és ott lakozék,
verso 41
és sokan menének őhozzá, és ezt mondják vala. az János bizony semmi csodát nem tett. igazak voltanak kediglen mindazok, az melyeket János erről mondott.
Libros
