Evangélium Szent János írása szerint
capítulo 1
verso 1
kezdetben vala az beszéd, és az beszéd az Istennél vala, és Isten vala az beszéd.
verso 2
ez kezdetben az Istennél vala.
verso 3
mindenek őáltala lettenek, és az, mi lett, semmi őnála nélkül nem lett.
verso 4
őbenne élet vala, és az élet világosság vala az embereknek,
verso 5
és az világosság az sötétségben világosságot ad, és az sötétség őtet meg nem foglalá.
verso 6
vala egy ember, ki istenétől bocsáttatott vala követül, kinek János vala neve.
verso 7
ez eljöve tanúbizonyság tenni, hogy bizonyságot tenne az világosságról, hogy mindenek hitre térnének őáltala.
verso 8
az nem az világosság vala, hanem azért bocsáttatott vala, hogy tanúbizonyságot tenne az világosságról.
verso 9
az vala az igaz világosság, ki megvilágosít minden embert, ki ez világra jő.
verso 10
ez világon vala, és ez világ őáltala lőn, és ez világ őtet nem ismere.
verso 11
az ő tulajdonába jöve, és az ő tulajdon népei őtet be nem fogadák.
verso 12
de valamennyibe fogadák őtet, ezt tevé azokkal, hogy az Istennek fiai lehetnének, kik az ő nevébe hitre tértenek volna.
verso 13
kik nem vérükből, sem testnek akaratjából, sem férfiúnak akaratjából, hanem az Istentől születtetének.
verso 14
és az beszéd testté lőn, és hajlékot szerze magának mibennünk, és nézzük az ő dicsőségben való voltát, mint egyetlen egy szülöttnek atyjától való dicsőségben való voltát, ki teljes isteni kedvvel és igazsággal.
verso 15
János tanúbizonyságot teszen őróla, és kiált ezt mondván. az vala, az kiről én ezt mondom vala, ki énutánam jővén, énelőttem járó kezde lenni, mert énelőttem való vala.
verso 16
és mind mi az ő teljes voltából vettünk, és isteni kedvet isteni kedvért.
verso 17
mert az ó törvény Mózesnek általa adattaték, az isteni kedv és az igazság az Jézus Krisztus által támada.
verso 18
Istent soha senki nem látta. az egyetlen egy fiú, ki az atyjának kebelében vagyon, ő hirdette ki,
verso 19
és ez az Jánosnak tanúbizonysága, melyet tőn, mikoron az zsidók Jeruzsálemből papokat és Lévitákat bocsátanak vala őhozzá, hogy ilyen kérdést tennének őtőle. ki vagy te?
verso 20
és igaz vallást tőn, és tagadást nem tőn. és igazán megvallá, hogy nem volna ő az Krisztus.
verso 21
és megkérdék őtet. tehát mi? Illés vagy-e te? és mondá, nem vagyok. amaz próféta vagy-e te? és felele, nem.
verso 22
mondának annak okáért őneki. ki vagy? hogy feleletet tegyünk azoknak, az kik minket elbocsáttanak? mit mondasz tenmagadról?
verso 23
mondá. én kiáltónak szava vagyok az pusztában, egyengessétek az Úristennek útját, miként Ézsaiás próféta megmondotta.
verso 24
és az kik ő hozzá bocsáttattanak vala, az farizeusok közül valók valának.
verso 25
és megkérdék őtet, és mondának őneki. tehát miért keresztelsz, ha te nem vagy az Krisztus, sem Illés, sem próféta?
verso 26
felele János, és mondá. én vízzel keresztelek, de tiközöttetek áll az, az kit ti nem tudtok.
verso 27
ő az, ki mikor énutánam jönne, énelőttem járó kezde lenni, kinek én méltó nem vagyok, hogy sarujának szíját megoldjam.
verso 28
ezek Betániában lőnek Jordán elve, holott az János keresztel vala.
verso 29
az utána való napon látta az János az Jézust, hogy őhozzá jő. és mond. íme az Istennek báránya, ki elviszi ez világnak bűnét,
verso 30
ez az, kiről ezt mondom vala. énutánam jő egy férfiú, ki énelőttem járó kezde lenni, mert énelőttem való vala,
verso 31
és én nem tudom vala őtet, de én annak okáért jöttem vízzel keresztelvén, hogy az Izraelnek fiainak kijelentessék.
verso 32
és tanúbizonyságot tőn János ezt mondván. látám az Szentlelket galamb képében az mennyországból leszállani, és őrajta marada,
verso 33
és én nem ismertem volt őtet. de az, ki engemet elbocsáta, hogy vízzel keresztelnék, az mondá énnekem, valakire látandod az Szentlelket leszállani, és őrajta maradni, az az, ki Szentlélekkel keresztel.
verso 34
és én látám, és tanúbizonyságot tevék róla, hogy az legyen az Istennek fia.
verso 35
az utána való napon ismét áll vala János, és az ő tanítványainak közül kettő.
verso 36
és mikoron látta volna az Jézust, hogy menne, mondá: íme az Istennek báránya.
verso 37
és az ő két tanítványa meghallá az ő szavát, és Jézust követék,
verso 38
hátrafordulván kediglen az Jézus látá őket, hogy őtet követnék. és mondá őnekik: mit kerestek? és azok mondának őneki. rabbi, mely megmagyarázva ezt teszi: mester, holott lakozol?
verso 39
mond őnekik: jőjetek el, és lássátok meg. elmenének, és megláták holott lakoznék. és az napon ő őnála maradának. vala kediglen közel tíz óra.
verso 40
az két tanítványnak közüle, kik az Jézust az Jánostól hallották vala, és őtet követik vala, egyik vala András, Simon Péternek atyjafia.
verso 41
ez először megtalálá az ő atyjafiát Simont, és mondá őneki. megtalálónk az Messiást, mely magyarázva ezt teszi: megkenetett,
verso 42
és az Jézushoz vivé őtet. és az Jézus őrá nézvén mondá: te vagy az Simon, az Jónának fia, te Kéfásnak hívattatol jövendőre, mely magyarázva ezt teszi: kő.
verso 43
az után való napon akara az Jézus kimenni Galileába. és megtalálá az Fülöpöt, és mondá őneki. kövess engemet.
verso 44
vala kediglen Fülöp Betszaidából, Andrásnak és Péternek városából való.
verso 45
találja Fülöp az Natanaelt, és mond őneki. megtalálónk az Názáretbeli Jézust, az Józsefnek fiát, kiről írt Mózes az törvényben, és az próféták.
verso 46
és mondá őneki Natanael: Názáretből lehet-e valami jó? mondá őneki Fülöp. jövel és lásd meg.
verso 47
látá az Jézus az Natanaelt, hogy őhozzá menne, és mond őróla. íme bizony Izraelnek fia, kiben álnokság nincsen.
verso 48
mondá őneki Natanael: honnan ismersz engemet? felele az Jézus, és mondá őneki. minek előtte Fülöp elhívna tégedet, mikoron az fügefa alatt volnál, látlak vala tégedet.
verso 49
felele Natanael, és mondá őneki: rabbi, te vagy az Istennek Fia, te vagy az Izraelnek királya.
verso 50
felele az Jézus, és mondá őneki: hogy mivel azt mondám teneked, látlak vala tégedet az fügefa alatt, hiszel énbennem, ezeknél nagyobbakat fogsz látni.
verso 51
és mond őneki: bizony bizony mondom tinektek, ennek utána az mennyországot nyitva fogjátok látni, és az Istennek angyalait felmenni, és leszállani az embernek Fiára.
Libros
