Evangélium Szent János írása szerint
capítulo 7
verso 1
ezeknek utána az Jézus Galileában jár-kel vala, mert nem akar vala járni kelni Zsidóországban, mert azon igyekeznek vala az zsidók, hogy őtet megöljék.
verso 2
közel vala kedig az zsidóknak ünnepe, melyet híják vala ez névvel szkénopégia.
verso 3
mondának annak okáért őneki az ő atyjafiai: menj el innen, és menj Zsidóországba, hogy az te tanítványaid is lássák az te cselekedéseidet, melyeket teszel.
verso 4
mert senki nem cselekedik valamit titokhelyen, az ki igyekezik emberek között nyilván lenni. ha ilyen jeles dolgokat teszel, tedd nyilvánvalóvá tenmagadat ez világnak.
verso 5
mert még az ő atyjafiai is nem hisznek vala őbenne.
verso 6
mondja annak okáért az Jézus őnekik. az én időm még el nem jött, az ti időtök kediglen mindenkoron készen vagyon.
verso 7
ez világ titeket nem gyűlölhet, engemet kediglen gyűlöl. mert én őróla tanúbizonyságot teszek, hogy gonoszok legyenek az ő cselekedetei.
verso 8
ti menjetek fel az ünnepre, én még fel nem megyek ez ünnepre, mert az én időm még be nem telt.
verso 9
ezeket kediglen mikoron meg megmondotta volna őnekik Galileában marada.
verso 10
minek utána kediglen felmennének az ő atyjafiai, akkoron ő is felmene az ünnepre, nem nyilván, hanem olymint titkon.
verso 11
az zsidók kediglen keresik vala őtet az ünnepen, és ezt mondják vala: hol vagyon amaz?
verso 12
és nagy zúgódás vala az népeknek sokasága között őfelőle, mert nékik ezt mondják vala. jó ember az, nékik kediglen ezt mondják vala: nem, hanem elhiteti az népnek sokaságát.
verso 13
demaga senki nyilván nem szól vala őfelőle az zsidóktól való féltében.
verso 14
mikoron kediglen immáron az ünnepnek fele elmúlt volna, felmene az Jézus az templomba, és ott tanít vala,
verso 15
és csodálkoznak vala az zsidók, és ezt mondják vala: miképpen tud írást ez, mikoron nem tanult legyen?
verso 16
felele őnekik az Jézus, és mondá: az én tudományom nem enyém, hanem azé, az ki engemet elbocsáta.
verso 17
ha valaki akarand engedni annak akaratjának, ismeretet veszen ez tudományról, hogyha Istentől legyen, avagy én enmagamtól szóljak.
verso 18
az ki őmagától szól, az ő tulajdon dicséretét keresi. az ki kedig annak keresi dicséretét, az ki őtet elbocsátja, igaz az, és hamisság őbenne nincsen.
verso 19
nemde Mózes törvényt ada-e tinektek, és nám senki tiközületek az törvényt téteményével be nem teljesíti? mire igyekeztek megölni engemet?
verso 20
felele az sereg nép és mondá. ördög vagyon benned. kicsoda igyekezik tégedet megölni?
verso 21
felele az Jézus, és monda őnekik: egy dolgot tevék, és mind csodáljátok.
verso 22
annak okáért adta Mózes tinektek az körülmetélést, nem hogy Mózestől legyen, ha nem az atyáktól. de nám az szombat napon körülmetélitek az embert.
verso 23
ha az körülmetélést veszi ember szombat napon, hogy meg ne szegjük az Mózesnek törvénye, énrám haragszotok-e, hogy mivel az embert egészen meggyógyítottam legyen szombat napon?
verso 24
ne akarjatok személynek tekintetére ítélni, hanem igaz ítélettel ítéljetek.
verso 25
mondanak vala annak okáért nékik az jeruzsálembeliek közül. nem ezt, az kit halálra keresnek?
verso 26
bizony íme nyilván szól, és semmit őneki nem szólnak. nemde bizonnyal megismeritek-e az ti népek, hogy bizonnyal ez legyen az Krisztus?
verso 27
de ezt tudjuk, honnan való legyen. az Krisztus kediglen mikoron eljövend, senki nem tudja, honnan való legyen.
verso 28
tanít vala annak okáért az Jézus az templomban nagy felszóval, és ezt mondja vala. engemet is ismertek, és azt tudjátok, honnan való legyek, és én magamtól nem jöttem, hanem igaz az, ki engemet elbocsáta, kit ti nem ismertek.
verso 29
én kediglen ismerem őtet, mert őtőle vagyok, és az bocsátott el engemet.
verso 30
annak okért igyekeznek vala rajta, hogy őtet megfognák, és senki őtet meg nem fogá, mert el nem jött vala az ő órája.
verso 31
az sereg népnek közüle kediglen sokan hívének őbenne, és ezt mondják vala: mikoron az Krisztus eljövend, több jelenségeket teszen-e ezeknél, melyeket ez tett?
verso 32
meghallják az farizeusok, hogy az sereg nép zúgódnék, és ezeket mondaná őfelőle. és az farizeusok, és az papoknak fejedelmei szolgákat bocsátának, hogy őtet megfognák.
verso 33
mondá annak okáért az Jézus őnekik, még tiveletek vagyok egy kevés ideiglen, és elmegyek ahhoz, az ki engemet elbocsáta.
verso 34
keresni fogtok engemet, és meg nem leltek, és az, holott én vagyok, ti oda nem jöhettek.
verso 35
annak okáért mondának az zsidók őközöttük. hova fog menni ez, hogy mi meg ne leljük őtet? nemde az el eloszlott népeknek közébe megyen-e, és ott fog-e tanítani?
verso 36
mi beszéd ez, az melyet mondá? keresni fogtok engemet, és meg nem leltek engemet, és az, holott én vagyok, ti oda nem jöhettek.
verso 37
az nagy ünnepnek kediglen legutolsó napján, áll vala az Jézus, és nagy felszóval ezt mondja vala: ha ki szomjúhozik, jöjjön énhozzám, és igyék.
verso 38
az ki énbennem hiszen, mint az írás mondja, folyóvizek folynak ki az ő hasából, melyek élő vizek.
verso 39
ezt kedig lenn mondá az Szentlélekről, melyet jövendőre visznek vala azok, az kik őbenne hisznek. mert még Szentlélek nem vala őnáluk, mert az Jézus még meg nem dicsőíttetett vala.
verso 40
sokan annak okáért az sereg népnek közüle, mikoron az beszédet hallották volna, ezt mondják vala. bizonyába ez igaz próféta.
verso 41
nékik ezt mondják vala. ez az Krisztus. némelyek kediglen ezt mondják vala: Galileából jő-e el az Krisztus?
verso 42
az írás nem azt mondja-e, hogy Dávidnak magvából jő el az Krisztus, és Betlehemnek városkájából, holott vala Dávid?
verso 43
annak okáért különbet-különbet fogának érteni őfelőle.
verso 44
némelyek kediglen őközülük meg akarták vala fogni őtet, de senki meg nem tartá őtet.
verso 45
eljövének annak okáért az szolgák az püspökhöz és az farizeusokhoz, és mondának azok az szolgáknak: mire nem hoztátok el azt?
verso 46
felelének az szolgák: soha ember ígyen nem szólt, mint ez ember.
verso 47
felelének annak okáért őnekik az farizeusok. elhitetett-e titeket is?
verso 48
hitt-e valaki az fő népeknek avagy az farizeusoknak közüle őbenne?
verso 49
de ez község, ki az törvényt nem érti, átkozott nép.
verso 50
mondá őnekik Nikodémus, az ki éjjel őhozzá ment vala, ki őközülük egy vala.
verso 51
az mi törvényünk meg megítéli az embert különben, hanem ha először őtőle halland, és megértendi-e mit cselekedik?
verso 52
felelének és mondának őneki: nem galileabeli vagy-e te is? hányd meg, és vesd meg, és lásd meg, hogy Galileából próféta nem támadott.
Libros
