Evangélium Szent János írása szerint
capítulo 9
verso 1
és mikoron mentében elmúlnék az Jézus, egy embert láta, ki vakon született vala,
verso 2
és megkérdék őtet az ő tanítványai, és mondának: rabbi. melyik vétkezett, ez vak-e, avagy az ő szülei, hogy vakon születnék?
verso 3
felelé az Jézus: sem ez vak nem vétkezett, sem az ő szülei, hanem hogy az Istennek cselekedetei megjelentessenek őbenne.
verso 4
annak művét kell énnekem művelnem, az ki engemet elbocsáta míg napvilág vagyon. eljő az éj, mikoron senki nem munkálódhatik.
verso 5
mennyi ideiglen ez világon leendek, ez világnak világossága vagyok.
verso 6
mikoron ezeket megmondotta volna, az földre pökék, és az ő szájának tajtékából sárt csinála, és azt az vaknak szemeire kené,
verso 7
és mondá őneki. menj el, és mosdjál meg az Siloe vízben, melynek magyarsága ez: követül bocsáttatott. annak okáért elmene, és megmosdék, és megjőve látván.
verso 8
annak okáért az ő szomszédságai, és az, kik őtet először látták vala, hogy koldus volna, ezt mondják vala: nem ez-e? az ki ül vala, és koldul vala?
verso 9
nékik mondanak vala: ez. nékik viszontag: hasonlatos ahhoz. az koldus kediglen ezt mondja vala: én vagyok az.
verso 10
mondanak vala annak okáért őneki. miképpen nyílának meg teneked az te szemeid?
verso 11
felele az, és mondá. amaz ember, az ki Jézusnak mondatik, sárt csinála, és megkené az én szemeimet, és mondá énnekem: menj el az Siloe vizére, és mosdjál meg. minek utána kediglen elmentem volna, és megmosdottam volna, szemeimnek világossága megadaték.
verso 12
mondának annak okáért őneki. hol vagyon az? mondá, nem tudom.
verso 13
az farizeusokhoz vivék azt, ki régtől fogva vak volt.
verso 14
szombat nap vala kediglen az napon, mikoron az Jézus az sárt csinálta vala, és megnyitja vala az ő szemeit.
verso 15
annak okáért ismét kérdik vala őtet az farizeusok is, mi módon adatott volna meg szemeinek világossága. az vak kediglen mondá őnekik. sárt tőn felül az én szemeimre, és megmosdám, és ím látok.
verso 16
annak okáért mondanak vala nékik az farizeusoknak közüle: ez ember Istentől nincsen, mert nem tiszteli az szombatot. nékik kediglen ezt mondják vala: hogy hogy tehet bűnös ember ilyen csudákat. és nem valának egy értelmen önnönközöttük.
verso 17
és mondának az vaknak ismét. te mit mondasz az emberről, hogy mivel megnyitja az te szemeidet? mondá az vak: próféta az.
verso 18
nem hívék annak okáért az zsidók azt, hogy az ember vak volt volna, és szemeinek világossága megadatott volna, mígnem odahívák annak szüleit, az kinek szemeinek világossága megadatott vala,
verso 19
és megkérdék őket ezt mondván: ez-e az ti fiatok, kit ti mondotok, hogy vakon született volt? tehát mi módon lát mostan?
verso 20
felelének őnekik az ő szülei, és mondának: tudjuk, hogy ez az mi fiunk, és hogy vakon született,
verso 21
de azt nem tudjuk, miképpen vagyon ez, hogy mostan lát, avagy kicsoda nyitotta meg az ő szemeit, mi nem tudjuk. annyi idejű ember, hogy meg tudja mondani, ő magát kérdjétek meg, ő maga fog szólni önmagáról.
verso 22
annak okáért mondák ezeket az ő szülei, hogy félnek vala az zsidóktól. mert immáron egybe tanácskoztanak vala az zsidók, hogy, ha valaki őtet vallaná Krisztusnak lenni, az zsinagógából kivettetnék.
verso 23
annak okáért mondák az ő szülei ezt: annyi idejű ember, hogy meg tudja mondani, ő magát kérdjétek meg.
verso 24
annak okáért előhívák ismét az embert, az ki annak előtte vak vala, és mondának őneki: tégy tisztességet az Istennek. mi tudjuk, hogy ez ember bűnös.
verso 25
felele annak okáért az, és mondá: azt nem tudom, ha bűnös legyen, ezt tudom, hogy mikor vak voltam volna, mostan látok.
verso 26
mondának annak okáért ismét őneki. mik tőn teneked? miképpen nyitá meg az te szemeidet?
verso 27
felele őnekik: megmondottam immáron tinektek, és még sem hallottátok-e? miért akarjátok ismét hallani? ti is ő tanítványai akartok-e lenni?
verso 28
annak okáért szidalmas beszéddel illeték őtet, és ezt mondák: te ő tanítványa légy, mi kediglen Mózes tanítványai vagyunk.
verso 29
mi tudjuk, hogy Mózesnek szólt az Isten, ez embert kediglen nem tudjuk, honnan való legyen.
verso 30
felele az ember, és mondá őnekik: ebben néminemű csodálatos dolog vagyon, hogy ti nem tudjátok, honnan való legyen, de nám megnyitotta az én szemeimet.
verso 31
tudjuk kediglen, hogy az bűnösöket az Isten meg nem hallgatja, hanem azt hallgatja meg, az ki istenfélő ember, és az ő akaratját teszi.
verso 32
ez világnak kezdetétől fogva senki nem hallotta, hogy valaki megnyitja legyen valamely vakon született embernek szemeit.
verso 33
ha Istentől nem volna ez, semmit nem tehetett volna.
verso 34
felelének, és mondának őneki: mindenestül fogva bűnökben születtettél, és te tanítasz-e minket? és kiveték közülük őtet.
verso 35
meghallá annak okáért az Jézus, hogy kivetették volna közülük őtet, és mikor megtalálta volna őtet, mondá őneki: te hiszesz-e az Isten Fiában?
verso 36
felele az, és mondá. uram, kicsoda az, hogy higgyek őbenne?
verso 37
mondá őneki az Jézus: látád is őtet, és az, ki teveled szól, ő az.
verso 38
és mondá az: hiszek, uram, és imádá őtet.
verso 39
és mondá őneki az Jézus. ítéletre jöttem én ez világra, hogy az, kik nem látnak, lássanak, és az, kik látnak, vakok legyenek.
verso 40
és meghallák nékik az farizeusoknak közüle ezeket, kik ővele valának, és mondának őneki: mi is vakok vagyunk-e?
verso 41
mondá őnekik az Jézus. ha vakok volnátok, bűnötök nem volna, mostan kediglen ezt mondjátok: látunk, azért az ti bűnötök megmarad.
Libros
