Evangélium Szent János írása szerint
capítulo 20
verso 1
az ünnepnek első napján az Mária Magdaléna reggel, mikoron még sötét volna, az koporsóhoz mene, és látá tehát, az követ az koporsóról elvitték.
verso 2
annak okáért elsiete, és Simon Péterhez mene és amaz másik tanítványhoz, kit az Jézus szeret vala, és mondá őnekik: elvitték az Úristent az koporsóból, és nem tudjuk, hová tették őtet.
verso 3
annak okáért kimene az Péter és amaz másik tanítvány, és az koporsóhoz mennek vala.
verso 4
sietvén mennek vala kediglen ketten mind egyetembe, és amaz másik tanítvány nagyobban sietvén, az Pétert elöl vivé, és elébb juta az koporsóhoz,
verso 5
és mikoron lehajlott volna, látá tehát, az tiszta ruhákat tetették, de maga be nem mene.
verso 6
annak okáért eljuta az Simon Péter, ki őutána jő vala, és bemene az koporsóba, és látá az tiszta ruhákat, hogy letették,
verso 7
és az keszkenőt is, mely az ő feje alatt vala, melyet nem az tiszta ruhákkal tettenek vala együtt le, hanem külön egy helyen egybe takartanak vala.
verso 8
annak okáért azután bemene az másik tanítvány is, ki elöl ment vala az koporsóhoz, és látá, és hívé.
verso 9
mert még nem értik vala az írást, hogy fel kellett őneki halottaiból támadni.
verso 10
annak okáért ismét egymáshoz menének az tanítványok.
verso 11
Mária kedig az koporsónál kinn áll vala sírván. mikor annak okáért sírna, lehajla az koporsóra, és két angyalt láta, kik fehér ruhákban valának fel felöltözvén.
verso 12
kiknek egyik fejénél ül vala, és az másik lábainál, ott az holott az Jézusnak testét tették vala.
verso 13
mondának az angyalok őneki: asszony, mit sírsz? mond őnekik: elvitték az én uramat, és nem tudom, hová tették őtet.
verso 14
mikoron ezeket mondotta volna, hátrafordula, és látá az Jézust, tehát ott áll, és nem tudja vala, hogy az Jézus volna.
verso 15
mond őneki az Jézus: mit sírsz? kit keresel? az Mária Magdaléna azt alítván hogy kertész volna az, mond őneki: uram, ha te vitted ki, mondd meg énnekem, hová tetted őtet, és én őtet felviszem.
verso 16
mondá őneki az Jézus: Mária. hozzá fordulván az Mária Magdaléna mond őneki: rabbi, mely szó ezt teszi: mester.
verso 17
mond őneki az Jézus: ne illess engemet! mert még az én Atyámhoz fel nem mentem, de menj el az én atyámfiaihoz, és mondd ezt őnekik. felmegyek az én Atyámhoz és az ti Atyátokhoz és az én Istenemhez és az ti Istenetekhez.
verso 18
elmene az Mária Magdaléna, meghirdetvén az tanítványoknak, hogy látta volna az Úristent, és hogy azokat ő mondotta volna őneki.
verso 19
annak okáért mikoron este volna, az egy napon, mely egy vala az ünnepek közül, és mikoron az ajtók be volnának zárolva az házban, melybe az tanítványok gyűltenek vala az zsidóktól való féltükben, elmene az Jézus, és őközöttük megálla, és mondá őnekik: békesség tinektek.
verso 20
és mikoron ezt mondotta volna, megmutatá őnekik az ő kezeit, és az ő oldalát. annak okáért megörvendének az tanítványok az Úristent látván.
verso 21
annak okáért mondá őnekik ismét. békesség tinektek. miképpen elbocsáta engemet az én Atyám, azonképpen én és elbocsátalak titeket.
verso 22
mikoron ezeket megmondotta volna, őrájuk lehele, és mondá őnekik. vegyétek Szentlelket.
verso 23
valakiknek megbocsátandjátok bűnüket, megbocsáttatnak őnekik. valakiknek megtartandjátok, megtartva vannak.
verso 24
Tamás kediglen, ki az tizenkét tanítványnak közüle egy vala, ki Didimusznak mondatik, nem vala az több tanítványokkal, mikoron az Jézus közükbe ment vala.
verso 25
annak okáért mondának őneki az egyéb tanítványok, látók az Úristent. Tamás kediglen mondá őnekik: nem hiszem, hanem ha látandom az ő kezein az vasszegeknek helyeit, és hanemha bebocsátom az én ujjamat, az vasszegeknek helyére, hanemha bebocsátom az én kezemet, az ő oldalába.
verso 26
nyolcad napnak utána is az ő tanítványai ismét ott az házban valának, és Tamás is ővelük vala. elmene az Jézus, mikoron az ajtók be volnának zárolva, és közöttük megálla, és mondá: békesség tinektek.
verso 27
annak utána mondá Tamásnak: hozd be ide az te ujjadat, és lásd meg az én kezeimet, és juttasd ide az te kezedet, és bocsásd be az én oldalamba, és ne légy hitetlen, hanem jó hitű.
verso 28
felele tamás, és mondá őneki: az én Uram és az én Istenem.
verso 29
mondá őneki az Jézus: Tamás, hogy mivel engemet látál, hívél. boldogok azok, kik nem láttanak és hittenek.
verso 30
sok egyéb csudákat is tett az Jézus az ő tanítványainak előtte, melyek be nem vannak írván ez könyvbe.
verso 31
ezek kediglen beírattattanak, hogy higgyétek, hogy mivel az Jézus ő legyen az Krisztus az Istennek Fia, és hogy ezt hívén életetek legyen az ő nevének általa.
Libros
