Evangélium Szent János írása szerint

capítulo 5

Capítulos:

ezeknek utána vala az zsidóknak ünnepek napja, és felmene az Jézus Jeruzsálembe.

vagyon kediglen Jeruzsálemben egy víz, melyben juhokat szoktanak vala mosogatni, mely víz zsidó nyelven Betesdának neveztetik, mely víz mellett öt eresz vala,

verso 3

ezekben kóroknak nagy soksága fekszik vala, vakoknak, sántáknak, elaszott embereknek sokasága, kik várják vala az víznek megindulását,

verso 4

mert az Istennek angyala bizonyos időben le leszáll vala az vízbe, és fenéktől fogva felindítá vala az vizet. annak okáért az, ki az víznek meg indításának utána először megyen vala be az vízbe, meggyógyul vala, akármi betegségben volt volna.

verso 5

vala kediglen ott egy ember, ki harmincnyolc esztendőtől fogva fekszik vala betegségben.

verso 6

azt mikoron az Jézus meglátta volna, hogy ott feküdnék, és megismerte volna, hogy immáron sok időtől fogva feküdnék az betegségben, mondá őneki. akarsz-e meggyógyulni?

verso 7

felele őneki az kór ember: uram, nincsen emberem, hogy ki az vízbe vigyen engemet, mikor megindul, de azonközben míg én belemennék, látom tehát, immáron más ment énelőttem bele.

verso 8

mondá őneki az Jézus: kelj fel, vedd fel az te ágyadat, és járj.

verso 9

és legottan meggyógyula az ember, és felvivé ágyát, és jár vala. szombat vala kediglen az napon,

verso 10

annak okáért az zsidók ezt mondják vala őneki: szombat vagyon, nem jó teneked ágyadat felvenned.

verso 11

felele őnekik: az ki engemet meggyógyíta, az mondá énnekem: vedd fel az te ágyadat, és járj.

verso 12

annak okáért megkérdék őtet. kicsoda az ember, az ki azt mondotta teneked, hogy felvegyed az te ágyadat, és járj?

verso 13

az ember kediglen, az ki meggyógyult vala, nem tudja vala ki legyen. mert az Jézus onnan alattomba máshová mene, hogy mivel népnek sokasága volna ott az helyen.

verso 14

annak utána meglelé őtet az Jézus az templomban, és monda őneki: íme meggyógyultál, ennek utána ne vétkezzél, hogy valami gonoszabb dolog teneked ne történjék.

verso 15

elmene az ember, és megmondá az zsidóknak, hogy az Jézus volna, az ki őtet meggyógyította volna.

verso 16

és annak okáért üldözik vala az Jézust az zsidók, és azon igyekeznek vala, hogy őtet megöljék, hogy mivel szombat napon tette vala ezeket.

verso 17

az Jézus kediglen ezt felelé őnekik: az én Atyám mind ez ideiglen munkálódásban foglalatos, én is munkálódásban foglalom magamat.

verso 18

annak okáért ezért inkább igyekeznek vala, hogy őtet megölik, mert nem csak az szombatnak ünnepét törte volna meg, hanem tulajdon ő Atyjának is mondotta volna az Istent, egyenlővé tévén önmagát az Istenhez.

verso 19

felele annak okáért az Jézus, és mondá őnekik. bizony bizony mondom tinektek, az Fiú önmagától semmit nem tehet, hanem az mit látand, hogy az ő Atyja teszen. mert valami dolgot az teend, ugyanazont teszi az Fiú is.

verso 20

mert az Atya szereti az Fiát, és mindeneket megmutat őneki, melyeket ő teszen. és ezeknél nagyobb dolgokat mutat meg őneki, hogy ti elcsodálkozzatok,

verso 21

mert miképpen az Atya az meg megholtakat feltámasztja, és őket meg megeleveníti, ezenképpen az Fiú is, az kiket akar, megeleveníti.

verso 22

mert az Atya senkit nem ítél, hanem minden ítéletet az Fiúnak adott,

verso 23

hogy mindenek tiszteljék az Fiút, miképpen tisztelik az Atyát. az ki nem tiszteli az Fiút, az Atyát nem tiszteli, az ki őtet elbocsátja.

verso 24

bizony bizony mondom tinektek, az ki az én beszédemet hallgatja, és hiszen annak, az ki engemet elbocsátott, örök élete vagyon, és kárhozatra nem megyen, hanem az halálból immáron az életre ment.

verso 25

bizony bizony mondom tinektek, hogy eljő az óra, és mostan vagyon, mikoron az holtak meg fogják hallani az Istennek Fiának szavát, és az kik hallandják, életet vesznek.

verso 26

mert miképpen az Atyának vagyon élete önmagában, ezenképpen az Fiúnak is adott, hogy élete legyen önmagában,

verso 27

és hatalmat adott őneki erre is, hogy ítéletet tegyen, mert az Embernek Fia.

verso 28

ne csodáljátok ezt, hogy mivel eljő az óra, melyben mindenek, az kik az koporsókban vannak, meg fogják hallani az ő szavát,

verso 29

és előjönnek, az kik jót tettenek az életnek feltámadására, az kik kediglen gonoszt, az kárhozatnak feltámadására.

verso 30

én enmagamtól semmit nem tehetek. úgy teszek ítéletet, az mint hallom, és az én ítéletem igaz. mert nem keresem az én akaratomat, hanem annak akaratját, az ki engemet el elbocsátott, az Atyámnak akaratját.

verso 31

ha én tanúbizonyságot tennék enmagamról, az én tanúbizonyságom nem volna igaz.

verso 32

más az, ki tanúbizonyságot teszen énrólam, és tudom, hogy igaz az tanúbizonyság, melyet énrólam teszen tanú lévén.

verso 33

ti Jánoshoz bocsátjátok, és ő is tanúbizonyságot tőn az igazságról.

verso 34

én kediglen tanúbizonyságot embertől nem veszek. de ezeket mondom, hogy ti üdvözüljetek.

verso 35

az János égő szövétnek vala, ti kediglen nem akarátok egy ideig az ő világosságában örvendezni.

verso 36

de énnekem az Jánosnak tanúbizonyságánál nagyobb tanúbizonyságom vagyon, mert az cselekedetek, melyeket az én Atyám énnekem adott, hogy azokat elvégezzem, az művelkedetek mondom, melyeket én teszek, tanúbizonyságot tesznek énrólam, hogy az Atya bocsátott legyen el engemet.

verso 37

és az, ki engemet elbocsáta, az én Atyám, ő tanúbizonyságot tőn énrólam. soha az ő szavát sem hallottátok, sem az ő személyét nem látjátok.

verso 38

és az ő beszéde nincsen tibennetek úgy, hogy megmaradjon. mert az kit ő elbocsáta, annak ti nem hisztek.

verso 39

az írásokat forgatjátok hányjátok és vetitek, mert az láttatik tinektek, hogy azokban legyen az ti örök életetek, és az írások is tanúbizonyságot tesznek énrólam,

verso 40

és nem akartok énhozzám jönni, hogy életet nyerjetek.

verso 41

dicséretet emberektől nem veszek,

verso 42

de megismertelek titeket, hogy isteni szeretet tibennetek ne legyen.

verso 43

én az én Atyámnak nevébe jövék, és be nem fogadtok engemet, ha más jövend az önnön nevébe, azt befogadjátok.

verso 44

miképpen lehet hit tibennetek, kik egymástól vesztek dicséretet, és az dicséretet nem keresitek, mely csak az Istentől ered?

verso 45

ne alítsátok, hogy én jövendőre vádoljalak titeket az én Atyámnál, vagyon kinek vádolni titeket, az Mózes, kiben ti bíztok.