chapter 5
ezeknek utána vala az zsidóknak ünnepek napja, és felmene az Jézus Jeruzsálembe.
vagyon kediglen Jeruzsálemben egy víz, melyben juhokat szoktanak vala mosogatni, mely víz zsidó nyelven Betesdának neveztetik, mely víz mellett öt eresz vala,
ezekben kóroknak nagy soksága fekszik vala, vakoknak, sántáknak, elaszott embereknek sokasága, kik várják vala az víznek megindulását,
mert az Istennek angyala bizonyos időben le leszáll vala az vízbe, és fenéktől fogva felindítá vala az vizet. annak okáért az, ki az víznek meg indításának utána először megyen vala be az vízbe, meggyógyul vala, akármi betegségben volt volna.
vala kediglen ott egy ember, ki harmincnyolc esztendőtől fogva fekszik vala betegségben.
azt mikoron az Jézus meglátta volna, hogy ott feküdnék, és megismerte volna, hogy immáron sok időtől fogva feküdnék az betegségben, mondá őneki. akarsz-e meggyógyulni?
felele őneki az kór ember: uram, nincsen emberem, hogy ki az vízbe vigyen engemet, mikor megindul, de azonközben míg én belemennék, látom tehát, immáron más ment énelőttem bele.
mondá őneki az Jézus: kelj fel, vedd fel az te ágyadat, és járj.
és legottan meggyógyula az ember, és felvivé ágyát, és jár vala. szombat vala kediglen az napon,
annak okáért az zsidók ezt mondják vala őneki: szombat vagyon, nem jó teneked ágyadat felvenned.
felele őnekik: az ki engemet meggyógyíta, az mondá énnekem: vedd fel az te ágyadat, és járj.
annak okáért megkérdék őtet. kicsoda az ember, az ki azt mondotta teneked, hogy felvegyed az te ágyadat, és járj?
az ember kediglen, az ki meggyógyult vala, nem tudja vala ki legyen. mert az Jézus onnan alattomba máshová mene, hogy mivel népnek sokasága volna ott az helyen.
annak utána meglelé őtet az Jézus az templomban, és monda őneki: íme meggyógyultál, ennek utána ne vétkezzél, hogy valami gonoszabb dolog teneked ne történjék.
elmene az ember, és megmondá az zsidóknak, hogy az Jézus volna, az ki őtet meggyógyította volna.
és annak okáért üldözik vala az Jézust az zsidók, és azon igyekeznek vala, hogy őtet megöljék, hogy mivel szombat napon tette vala ezeket.
az Jézus kediglen ezt felelé őnekik: az én Atyám mind ez ideiglen munkálódásban foglalatos, én is munkálódásban foglalom magamat.
annak okáért ezért inkább igyekeznek vala, hogy őtet megölik, mert nem csak az szombatnak ünnepét törte volna meg, hanem tulajdon ő Atyjának is mondotta volna az Istent, egyenlővé tévén önmagát az Istenhez.
felele annak okáért az Jézus, és mondá őnekik. bizony bizony mondom tinektek, az Fiú önmagától semmit nem tehet, hanem az mit látand, hogy az ő Atyja teszen. mert valami dolgot az teend, ugyanazont teszi az Fiú is.
mert az Atya szereti az Fiát, és mindeneket megmutat őneki, melyeket ő teszen. és ezeknél nagyobb dolgokat mutat meg őneki, hogy ti elcsodálkozzatok,
mert miképpen az Atya az meg megholtakat feltámasztja, és őket meg megeleveníti, ezenképpen az Fiú is, az kiket akar, megeleveníti.
mert az Atya senkit nem ítél, hanem minden ítéletet az Fiúnak adott,
hogy mindenek tiszteljék az Fiút, miképpen tisztelik az Atyát. az ki nem tiszteli az Fiút, az Atyát nem tiszteli, az ki őtet elbocsátja.
bizony bizony mondom tinektek, az ki az én beszédemet hallgatja, és hiszen annak, az ki engemet elbocsátott, örök élete vagyon, és kárhozatra nem megyen, hanem az halálból immáron az életre ment.
bizony bizony mondom tinektek, hogy eljő az óra, és mostan vagyon, mikoron az holtak meg fogják hallani az Istennek Fiának szavát, és az kik hallandják, életet vesznek.
mert miképpen az Atyának vagyon élete önmagában, ezenképpen az Fiúnak is adott, hogy élete legyen önmagában,
és hatalmat adott őneki erre is, hogy ítéletet tegyen, mert az Embernek Fia.
ne csodáljátok ezt, hogy mivel eljő az óra, melyben mindenek, az kik az koporsókban vannak, meg fogják hallani az ő szavát,
és előjönnek, az kik jót tettenek az életnek feltámadására, az kik kediglen gonoszt, az kárhozatnak feltámadására.
én enmagamtól semmit nem tehetek. úgy teszek ítéletet, az mint hallom, és az én ítéletem igaz. mert nem keresem az én akaratomat, hanem annak akaratját, az ki engemet el elbocsátott, az Atyámnak akaratját.
ha én tanúbizonyságot tennék enmagamról, az én tanúbizonyságom nem volna igaz.
más az, ki tanúbizonyságot teszen énrólam, és tudom, hogy igaz az tanúbizonyság, melyet énrólam teszen tanú lévén.
ti Jánoshoz bocsátjátok, és ő is tanúbizonyságot tőn az igazságról.
én kediglen tanúbizonyságot embertől nem veszek. de ezeket mondom, hogy ti üdvözüljetek.
az János égő szövétnek vala, ti kediglen nem akarátok egy ideig az ő világosságában örvendezni.
de énnekem az Jánosnak tanúbizonyságánál nagyobb tanúbizonyságom vagyon, mert az cselekedetek, melyeket az én Atyám énnekem adott, hogy azokat elvégezzem, az művelkedetek mondom, melyeket én teszek, tanúbizonyságot tesznek énrólam, hogy az Atya bocsátott legyen el engemet.
és az, ki engemet elbocsáta, az én Atyám, ő tanúbizonyságot tőn énrólam. soha az ő szavát sem hallottátok, sem az ő személyét nem látjátok.
és az ő beszéde nincsen tibennetek úgy, hogy megmaradjon. mert az kit ő elbocsáta, annak ti nem hisztek.
az írásokat forgatjátok hányjátok és vetitek, mert az láttatik tinektek, hogy azokban legyen az ti örök életetek, és az írások is tanúbizonyságot tesznek énrólam,
és nem akartok énhozzám jönni, hogy életet nyerjetek.
dicséretet emberektől nem veszek,
de megismertelek titeket, hogy isteni szeretet tibennetek ne legyen.
én az én Atyámnak nevébe jövék, és be nem fogadtok engemet, ha más jövend az önnön nevébe, azt befogadjátok.
miképpen lehet hit tibennetek, kik egymástól vesztek dicséretet, és az dicséretet nem keresitek, mely csak az Istentől ered?
ne alítsátok, hogy én jövendőre vádoljalak titeket az én Atyámnál, vagyon kinek vádolni titeket, az Mózes, kiben ti bíztok.
mert ha hittetek volna Mózesnek, nyilván hittetek volna énnekem is, mert az énrólam írt.
de ha az ő írásának nem hisztek, miképpen hisztek az én beszédemnek?
The software aims to connect everyone with the text of the Bible on a quickly accessible, customisable interface.
The name refers to both connectivity and speed…
“Let every man be swift to hear, slow to speak, and slow to anger!”
With love, Tom Károly