chapter 11
beteg vala kediglen némely betániabeli ember, kinek Lázár vala neve, ki az Máriának, és az Mártának, kik egyek valának, városkájából való vala.
ez vala kediglen az Mária, az ki az Úristent kenettel megkene, és lábait az ő hajával megtörlé, és atyafia vala ennek az Lázár, az ki beteg vala.
annak okáért az ő húgai az Jézushoz bocsátának ez követséggel. uram, íme az, kit szeretsz vala, beteg.
meghallván kediglen ezt az Jézus mondá: ez betegség nincsen halálra, hanem az Istennek dicséretére, hogy az Istennek fia dicsértessék annak általa.
szereti vala kediglen az Jézus az Mártát és az ő öccsét és Lázárt.
annak okáért minek utána meghallá, hogy beteg volna, akkoron az helyen lakozék két napon.
továbbá ennek utána mondá az tanítványoknak. menjünk Zsidóországba ismét.
mondának őneki az tanítványok. Rabbi, nemrégen meg akarnak vala tégedet kövezni az zsidók, és ismét odamégy-e?
felele az Jézus. az napnak nem tizenkét órája vagyon-e? az ki nappal jár, meg nem botlik, mert látja ez világnak világosságát.
az ki kediglen éjjel jár, megbotlik. mert világosság az emberben nincsen.
ezt mondá, és ennek utána mond őnekik: az mi barátunk az Lázár aluszik, de elmegyek, hogy az álomból felköltsem őtet.
mondának őneki az ő tanítványai: uram, ha aluszik, meggyógyul.
mondotta vala kediglen az Jézus ezt az ő haláláról, de azok azt alítják, hogy az álombeli alvásról mondaná.
azért az Jézus megmondá őnekik nyilván: az Lázár meghalt, és örülök tiértetek, hogy inkább higgyetek énbennem, hogy ott nem voltam, de menjünk őhozzá.
mondá annak okáért az Tamás az tanítványoknak, ki Didimusznak mondatik. menjünk el mi is, és haljunk meg ővele.
elmene annak okáért az Jézus, és úgy találá őtet, tehát negyed napja vagyon immáron, hogy az koporsóban vagyon.
vala kediglen Betánia Jeruzsálemhez nem messze, oly mint tizenöt singnyi földön.
az zsidók közül is sokan menének az Mártához, és az Máriához, hogy vigasztalnák az ő atyjukfia haláláról.
Márta annak okáért minek utána meghallá, hogy az Jézus eljött volna, eleibe mene őneki. Mária kediglen hon veszteg ül vala.
mondá annak okáért Márta az Jézusnak: uram, ha itt voltál volna, az én atyámfia meg nem halt volna.
de mostan is tudom, hogy valamit kérendesz az Istentől, megadja teneked az Isten.
mondá őneki az Jézus: feltámad az te atyádfia.
mondá őneki Márta: tudom, hogy feltámad az utolsó napon, az közönséges feltámadásban.
mondá őneki az Jézus: én vagyok az feltámadás és az élet, az, ki énbennem hiszen, még ha meghaland is, élni fog.
és minden, ki él, és hiszen énbennem, örökké soha meg nem hal. hiszed-e ezt?
mondá őneki: úgy, uram. én hiszem, hogy te légy az Krisztus, az Istennek fia, az ki ez világra jövendő vala.
és mikoron ezt mondotta volna, elmene, és titkon odahívá az Máriát, az ő öccsét ezt mondván. az mester eljött, és tégedet hív.
az Mária, mihelyen meghallá, hamar felkél, és őhozzá megyen.
mert az Jézus az városba még be nem ment vala, hanem az helyen vala, holott az Márta őneki eleibe ment vala.
az zsidók kediglen, az kik az házban ővele valának, és őtet vigasztalják vala, mikoron látták volna az Máriát, hogy hamar felkelt volna, és kiment volna, őutána menének ezt mondván: az koporsóhoz megyen, hogy ott sírjon.
Mária annak okáért, mikoron odament volna, az holott az Jézus vala, látván őtet az ő lábaihoz leesék, és mondá őneki: uram, ha itt voltál volna, meg nem halt volna az én atyámfia.
az Jézus annak okáért, mihelyen látá őtet, hogy sírna, és ővele egyetembe az zsidókat is, kik ővele mentenek vala oda, nagy zendülést tőn lelkével, és indulást vőn magában,
és mondá: holott tettétek koporsóba őtet? mondának őneki: uram, jövel, és lásd meg.
könnyét hullatá az Jézus.
mondának annak okáért az zsidók. íme miképpen szereti volt őtet. nékik kediglen őközülük ezt mondák: nem tehette volna-e ez, ki az vaknak szemeit megnyitja, hogy ez is meg ne halna?
az Jézus annak okáért ismét fohászkodván őmagában az koporsóhoz mene. vala kediglen az koporsó egy szövevényben, és követ tettenek vala rá.
mondá az Jézus. vegyétek le róla az követ. monda őneki az Márta, annak húga, az ki meghalt vala. uram, immáron dohos, mert negyed napi halott.
mondá őneki az Jézus. nem mondám-e teneked, hogy ha hited leend, meglátod az Istennek dicséretes voltát?
felvevék azért az követ az helyről, az holott koporsóba tették vala az Lázárt, ki meghalt vala. az Jézus kedig az ő szemeit felemelvén mondá: Atyám, hálát adok teneked, mert meghallgatál engemet.
én kediglen tudom vala, hogy mindenkoron meghallgatsz engemet, de ez körül álló népért mondám, hogy higgyék, hogy mivel te bocsátottál legyen el engemet.
és mikoron ezt mondotta volna, nagy felszóval kiáltást tőn: Lázár, jöjj ki.
és kijöve, ki meghalt vala, és kinek kezei és lábai kötözve valának koporsóhoz való kötelékekkel, és az ő orcája keszkenővel vala bekötve. mondá őnekik az Jézus. oldjátok el őtet, és hagyjátok, hogy menjen el.
sokan annak okáért az zsidók közül, kik az Máriához mentenek vala, és látták vala az Jézusnak cselekedetét, hisznek őbenne.
nékik kedig őközülük az farizeusokhoz menének, és megmondák őnekik az Jézusnak cselekedetét.
annak okáért az püspökök és az farizeusok az tanácsot begyűjték, és ezt mondják vala: mit cselekedjünk, mert ez ember sok csudát teszen?
ha ezenképpen hagyjuk őtet, mindenek hinni fognak őneki. és eljőnek az rómabeliek, és elfoglalják mind helyünket és mind népünket.
egy kediglen őközülük, kinek Kajafás vala neve, mikoron az esztendei püspök volna, mondá őnekik. ti semmit nem tudtok,
és semmit eszetekbe nem vesztek, hogy hasznunkra vagyon minekünk, hogy egy ember meghalljon az népért, hogy mind ez egész nép el ne vesszen.
ezt kediglen önmagától nem mondá, hanem mikoron az esztendei püspök volna, jövendőmondásképpen mondá, hogy az Jézus meghalna jövendőre az népért,
és nemcsak az népért, hanem hogy az Istennek fiait egybegyűjtené, kik ide és tova elszakadoztanak vala.
annak okáért az naptól fogva tanácsot tartanak vala, hogy őtet megölnék.
annak okáért az Jézus immáron nyilván nem jár vala az zsidók között, de elmene onnan az puszta mellett való tartományba, az városba, mely Efraimnak mondatik, és ott jár-kel vala az ő tanítványaival.
közel vala kediglen az zsidóknak húsvét napja. és sokan húsvétnak előtte Jeruzsálembe felmenének az tartományokból, hogy tisztulást vennének magukban.
keresik vala annak okáért az Jézust, és az templomban állván őköztük ezt beszélik vala: mi láttatik tinektek, hogy az ünnepre nem jött?
parancsolatot tettenek vala kediglen az püspökök, és az farizeusok, hogy megjelentené, valaki megtudhatná hol volna, hogy őtet meg megfognák.
The software aims to connect everyone with the text of the Bible on a quickly accessible, customisable interface.
The name refers to both connectivity and speed…
“Let every man be swift to hear, slow to speak, and slow to anger!”
With love, Tom Károly