chapter 13
húsvét napjának kediglen ünnepének előtte mikoron tudná az Jézus, hogy eljött volna az ő órája, hogy ez világból az ő Atyjához menne, mikoron szerette volna az övéit, kik ez világon valának, mind végre szereté őket.
és az vacsora megkészülvén, mikoron az ördög immár az Júdásnak, ki Iskariotnak neveztetik vala, az Simonnak fiának ihlésével szívébe ezt bebocsátta volna, hogy őtet kézbe adná.
tudván az Jézus, hogy az ő Atyja mindeneket kezébe adott volna őneki, és hogy az Istentől jött volna, és az Istenhez menne, felkele az vacsorától, és felső ruháit leveté, és mikor egy fehér ruhát vett volna kezébe, beövezé magát.
annak utána egy mosdóba vizet tölte, és mosni kezdé az ő tanítványainak lábait, és az fehér ruhával, mellyel beövezett vala megtörli vala.
annak okáért Simon Péterre juta, és mondá őneki az: uram, te mosod-e meg énnekem lábaimat?
felele az Jézus, és mondá őneki: az mit én teszek, te nem tudod mostan, megtudod kediglen ennek utána.
mondá őneki Péter. örökké soha meg nem mosod az én lábaimat. felelé az Jézus, és mondá őneki: ha meg nem moslak tégedet, részed nincsen énvelem.
mondá őneki Simon Péter: uram, nemcsak lábaimat, hanem mind kezeimet és mind fejemet.
mondá őneki az Jézus: az ki megmosódott nincsen szüksége, hanem csak hogy lábait mossa meg, de mindenestől fogva tiszta. ti is tiszták vagytok, de nem mind.
mert tudja vala, kicsoda volna az, ki őtet kézbe adná. annak okáért mondá: nem mind tiszták vagytok.
annak okáért minek utána megmosta volna az ő lábukat, és az ő felső ruháit rávette volna, és asztalhoz ült volna, ismét mondá őnekik: tudjátok-e, mit tevék tinektek?
ti engemet mestereteknek és uratoknak hívtok, és jól mondjátok, mert az vagyok.
ha annak okáért én, ki ti uratok, és mesteretek vagyok, megmosám az ti lábaitokat, ti is tartoztok egymás másoknak lábait megmosni.
mert példát adék tinektek, hogy miképpen én tiveletek tevék, azonképpen tegyetek ti is.
bizony bizony mondom tinektek, az szolga nem nagyobb az ő uránál, sem az követ nem nagyobb annál, az ki őtet elbocsátá.
ha ezeket tudjátok, boldogok vagytok, ha ezeket megteszitek.
nem mindentekről szólok, én tudom, kiket választottam legyen. de hadd teljesedjék be ez írás. az, ki kenyeret eszik énvelem, felemelé énellenem az ő talpát.
mostan megmondom tinektek, minek előtte meglegyen, hogy mikoron megleend, higgyétek, hogy én vagyok.
bizony, bizony mondom tinektek, az ki befogad valakit, az kit én elbocsátandok, engemet fogad be. az ki kediglen engemet fogad be, azt fogadja be, az ki engemet elbocsáta.
mikoron ezt mondotta volna, az Jézus lelkében indulást vőn, és vallást tőn, és mondá: bizony bizony mondom tinektek, hogy egy tiközületek kézbe fog adni engemet.
annak okáért egyetembe egymást nézik vala kételkedvén, kiről mondaná.
vala kediglen az tanítványoknak közüle egy, ki letelepedvén az Jézusnak ölébe hajtotta vala magát, tudni illik az, kit az Jézus szeret vala.
int annak okáért az tanítványnak Simon Péter, hogy megtudakoznék rajta, kicsoda volna az, kiről szólna.
annak okáért mikoron az asztal felett az Jézusnak mellére hajtotta volna magát, mondá őneki: uram, kicsoda az?
felele az Jézus: az, az kinek én ez mártott kenyeret fogom adni. és mikoron bemártotta volna az kenyeret, Júdásnak az Simonnak fiának adá, ki Iskariotnak neveztetik vala.
és az falatnak utána őbele búvék az sátán. mondá annak okáért őneki az Jézus. az mit tész, tedd hamarabban.
ezt kediglen az asztal felett való tanítványoknak közüle senki nem érti vala, miért mondotta volna őneki.
mert nékik őközülük azt alítják vala, hogy mivel az Júdásnál vala az erszény, hogy az Jézus ezt mondotta volna őneki: végy szükségünkre valókat az ünnepre, avagy hogy az szegényeknek valamit adna.
mikoron annak okáért az Júdás elvette volna az falatot, legottan kimene. éj vala kediglen akkoron.
mikoron annak okáért kiment volna, monda az Jézus. mostan dicsőültetek meg az embernek fia, és az Isten is meg megdicsőülteték őáltala. ha az Isten megdicsőültetett őáltala,
az Isten is megdicsőíti őtet önmagának általa, és mindjárást meg fogja dicsőíteni őtet.
fiacskáim, még egy kevés ideiglen tiveletek vagyok. keresni fogtok engemet, és miképpen az zsidóknak megmondám az hová én megyek, ti oda nem jöhettek, azonképpen mondom mostan tinektek is.
új parancsolatot adok tinektek, hogy ti egymást szeressétek, miképpen én szerettelek titeket, hogy ti is egymást szeressétek.
ebből ismerik meg mindenek, hogy én tanítványaim legyetek, ha egymáshoz való szeretet leszen tiközöttetek.
mondá őneki Simon Péter. uram, hová mégy? felele őneki az Jézus. az hová én megyek, mostan énutánam nem jöhetsz, utánam jössz kediglen ennek utána.
mondá őneki az Péter. uram, miért nem mehetek teutánad mostan? az én lelkemet teérted elvetem.
felele őneki az Jézus: lelkedet elveted-e énértem? bizony bizony mondom teneked, az tyúk nem szól addig mígnem háromszor tagadsz meg engemet.
The software aims to connect everyone with the text of the Bible on a quickly accessible, customisable interface.
The name refers to both connectivity and speed…
“Let every man be swift to hear, slow to speak, and slow to anger!”
With love, Tom Károly