chapter 1
én Pál, ki nem emberektől, sem embereknek általa vagyok apostol, hanem az Jézus Krisztusnak és az Atyaistennek általa, ki feltámasztá azt halottaiból,
és mind az atyafiak, kik énvelem vannak, írjuk ez levelet az Galáciában való egyházbeli népeknek.
kívánunk tinektek az Istentől, az mi Atyánktól, és az mi Urunk Jézus Krisztustól isteni kedvet és békességet,
ki ő magát adá az mi bűneinkért, hogy kivenne minket ez jelenvaló gonosz világból az Istennek, az mi Atyánknak akarata szerint,
kinek dicséret adassék mindörökkön örökké! ámen.
csodálok rajta, hogy az Krisztustól, ki elhíva titeket az ő hozzátok való kedvinek általa, ilyen hamar más evangéliumra vitettek,
mely nem egyéb, hanem vannak nekik, kik megháborítanak titeket, és akarják elfordítani az Krisztus evangéliumát.
de még ha én magam prédikálnék is, avagy az angyal prédikálna az mennyországból tinektek evangéliumot ennek kívüle, amelyet prédikáltunk tinektek, átkozott dolog legyen!
miképpen ennek előtte is megmondám, mostan is ismét megmondom: ha valaki prédikáland tinektek evangéliumot ennek kívüle, amelyet vétek, átkozott dolog legyen!
mert mostan emberi dolgokra intek-e, avagy isteni dolgokra? avagy embereknek igyekezem-e magamat kelletnem? mert ha ez ideiglen embereknek kellettem volna magamat, az Krisztus szolgája nem volnék.
megjelentem kediglen tinektek, atyámfiai, az evangéliumot, amelyet én prédikáltam, hogy nem ember által vagyon.
mert én nem embertől vettem azt, sem embertől nem tanultam, hanem az Jézus Krisztusnak megjelenésének általa.
mert hallottátok, miképpen forgottam legyen én az zsidó törvényben régenten, hogy felette igen háborgatom vala az Istennek egyházbeli népét, és pusztítom vala azt.
és gyarapodom vala az zsidó törvényben sokaknak felette, kik az én nemzetemben énvelem egykorúak valának, mikoron felette igen adtam volna magamat az én eleimtől szerzett dolgokra.
de minek utána jónak láttaték ez az Istennek, ki magának kiválasztott vala engemet még az én anyámnak méhében, és elhíva az ő kedvének általa evégre,
hogy kijelentené az ő Fiát énáltalam, hogy prédikálnám őtet az pogányoknak közötte, meg nem láttatám mindjárt az evangéliumot az testtel és az vérrel,
sem meg nem térék Jeruzsálembe az énelőttem való apostolokhoz, hanem elmenék Arábiába, és újonnan térék meg Damaszkuszba.
annak utána három esztendőnek utána Jeruzsálembe megtérék, hogy meglátnám Pétert, és őnála tizenöt napon lakozám.
az apostolok közül kediglen egyebet senkit nem láttam, hanem Jakabot, az Úristennek atyafiát.
ím, az Isten előtt, hogy hamisat nem mondok ezekben, amelyeket írok.
annak utána Szíriának és Kilikiának tartományába menék.
ismeretlen valék kediglen személyem szerint az Zsidóországban való egyházbeli népek között, kik az Krisztus hitében valának.
hanem csak ez hír vala őnáluk: az, ki egyszer háborgat vala minket, ám mostan az hitet prédikálja, melynek régenten romlására vala.
és dicséretet tesznek vala az Istennek énbennem.