chapter 3
ó, esztelen galáciabeliek! kicsoda igézett meg titeket, hogy ne hinnétek az igazságnak, kiknek szemük előtt ennek előtte az Krisztus Jézus fel vala írva, tiközöttetek feszíttetett vala meg?
csak ezt akarom megértenem titőletek, hogyha az törvénynek cselekedetiből vőtök az Szentlelket, avagy az hitnek prédikálásából?
oly esztelenek vagytok-e, hogy mikoron lélek szerint tettetek volna kezdést, mostan test szerint tesztek végezést?
ily sokat szenvedtetek hiába? ha maga hiába.
annak okáért, aki Szentlelket szolgáltat tinektek, és annak általa csodákat teszen tibennetek, az törvénynek cselekedetiből teszi ezt, avagy az hitnek prédikálásából?
miképpen Ábrahám is hín az Istennek, és az ő hite megigazulásért viteték őtőle.
annak okáért tudjátok, hogy akik hitből vannak, azok az Ábrahámnak fiai.
mikor kedig annak előtte meglátta volna az Írás, hogy hitből igazítja az Isten az népeket, először örvendetes dolgot üzene Ábrahámnak: megáldatnak, úgymond, jövendőre tebenned minden népek.
annak okáért, akik hitből vannak, megáldatnak az hű Ábrahámmal.
mert valamennyien az törvénynek cselekedetiből vannak, átokban vannak. mert meg vagyon írván: átkozott minden, ki meg nem marad mindezekben, amelyek az ó törvénynek könyvében meg vannak írva, hogy azokat beteljesítse.
hogy kediglen az ó törvénynek cselekedetiből senki meg ne igazuljon az Istennek előtte, nyilván vagyon, mert az igaz hitből él.
az ó törvényben való megigazulás kediglen nem hitből vagyon, hanem aki azokat beteljesítendi, élete leszen azokban.
az Krisztus megválta minket az ó törvénynek átokjából, mikoron miértünk átokká lőn, mert meg vagyon írva: átokban vagyon minden, ki fán függ.
hogy az Ábrahámnak ígért áldás az Jézus Krisztusnak általa az pogány népekre szállana, hogy az hitnek általa az megígért Szentlelket elvennők.
atyámfiai, ember szerint szólok. vagyon valami testamentum, kit, jóllehet, ember szerzett, demaga ha azt jóváhagyták, senki meg nem fejti, és valamit hozzá nem teszen.
az Ábrahámnak lettenek vala kediglen az ígéretek, és az ő magzatának. nem mondja: magzatinak, mintha sokakról szólna, hanem mint egyről: és az te magzatodban, ki az Krisztus.
ezt mondom kediglen, hogy az ó törvény, mely az ígéretnek utána négyszáz és harminc esztendővel kezdeték, erőtlenné nem teszi az ígéretet, hogy azt semmivé tegye, melyet annak előtte az Krisztusért az Isten ereiben hagya.
mert ha az ó törvényből vagyon az örökség, immáron nincsen ígéretből. ajándékon adá kediglen az Isten az Ábrahámnak ígéretnek általa.
miért vagyon tehát az törvény? az törvénytelenségekért adatott vala hozzá, míglen az magzat eljőne, kiről ígéret lett vala. mely törvény angyaloknak általa szerezteték az közbejárónak kezében.
az közbejáró kediglen nem egyé, de az Isten egy.
annak okáért az ó törvény az Istennek ígéretinek ellene vagyon-e? ne legyen ez! mert ha az törvény erre adatott volna, hogy életet adhatna, bizony az törvényből volna az megigazulás.
de az Írás mindeneket az bűnnek birtoka alá rekesztett, hogy az hívek az Jézus Krisztusban való hitnek általa nyernék meg az ígéretet.
minek előtte kediglen az Krisztusban való hit kinyilatkozott volna, az ó törvénynek birtoka alatt őriztetünk vala, az hitre berekesztettünk, mely jövendőre kinyilatkozik vala.
annak okáért az ó törvény viselőnk vala minekünk az Krisztushoz, hogy az hitnek általa nyernők meg az igazulást.
de minek utána eljöve az hit, immáron többé nem vagyunk az gyermekviselőnek birtoka alatt.
mert mind ti az Istennek fiai vagytok, annak okáért, hogy hítek az Krisztus Jézusnak.
mert valakik megkeresztelkedtetek, az Krisztust vettétek fel.
nincsen zsidó, nincsen görög, nincsen szolga, nincsen szabados, nincsen férfiú, nincsen asszonyállat, mert ti mind egyek vagytok az Krisztus Jézusban.
hogyha ti az Krisztus népi vagytok, tehát Ábrahámnak magzati vagytok, és az ígéret szerint örökösök.