Az Szent Pál apostolnak levele, melyet az galáciabelieknek írt
1. fejezet
1. vers
én Pál, ki nem emberektől, sem embereknek általa vagyok apostol, hanem az Jézus Krisztusnak és az Atyaistennek általa, ki feltámasztá azt halottaiból,
2. vers
és mind az atyafiak, kik énvelem vannak, írjuk ez levelet az Galáciában való egyházbeli népeknek.
3. vers
kívánunk tinektek az Istentől, az mi Atyánktól, és az mi Urunk Jézus Krisztustól isteni kedvet és békességet,
4. vers
ki ő magát adá az mi bűneinkért, hogy kivenne minket ez jelenvaló gonosz világból az Istennek, az mi Atyánknak akarata szerint,
5. vers
kinek dicséret adassék mindörökkön örökké! ámen.
6. vers
csodálok rajta, hogy az Krisztustól, ki elhíva titeket az ő hozzátok való kedvinek általa, ilyen hamar más evangéliumra vitettek,
7. vers
mely nem egyéb, hanem vannak nekik, kik megháborítanak titeket, és akarják elfordítani az Krisztus evangéliumát.
8. vers
de még ha én magam prédikálnék is, avagy az angyal prédikálna az mennyországból tinektek evangéliumot ennek kívüle, amelyet prédikáltunk tinektek, átkozott dolog legyen!
9. vers
miképpen ennek előtte is megmondám, mostan is ismét megmondom: ha valaki prédikáland tinektek evangéliumot ennek kívüle, amelyet vétek, átkozott dolog legyen!
10. vers
mert mostan emberi dolgokra intek-e, avagy isteni dolgokra? avagy embereknek igyekezem-e magamat kelletnem? mert ha ez ideiglen embereknek kellettem volna magamat, az Krisztus szolgája nem volnék.
11. vers
megjelentem kediglen tinektek, atyámfiai, az evangéliumot, amelyet én prédikáltam, hogy nem ember által vagyon.
12. vers
mert én nem embertől vettem azt, sem embertől nem tanultam, hanem az Jézus Krisztusnak megjelenésének általa.
13. vers
mert hallottátok, miképpen forgottam legyen én az zsidó törvényben régenten, hogy felette igen háborgatom vala az Istennek egyházbeli népét, és pusztítom vala azt.
14. vers
és gyarapodom vala az zsidó törvényben sokaknak felette, kik az én nemzetemben énvelem egykorúak valának, mikoron felette igen adtam volna magamat az én eleimtől szerzett dolgokra.
15. vers
de minek utána jónak láttaték ez az Istennek, ki magának kiválasztott vala engemet még az én anyámnak méhében, és elhíva az ő kedvének általa evégre,
16. vers
hogy kijelentené az ő Fiát énáltalam, hogy prédikálnám őtet az pogányoknak közötte, meg nem láttatám mindjárt az evangéliumot az testtel és az vérrel,
17. vers
sem meg nem térék Jeruzsálembe az énelőttem való apostolokhoz, hanem elmenék Arábiába, és újonnan térék meg Damaszkuszba.
18. vers
annak utána három esztendőnek utána Jeruzsálembe megtérék, hogy meglátnám Pétert, és őnála tizenöt napon lakozám.
19. vers
az apostolok közül kediglen egyebet senkit nem láttam, hanem Jakabot, az Úristennek atyafiát.
20. vers
ím, az Isten előtt, hogy hamisat nem mondok ezekben, amelyeket írok.
21. vers
annak utána Szíriának és Kilikiának tartományába menék.
22. vers
ismeretlen valék kediglen személyem szerint az Zsidóországban való egyházbeli népek között, kik az Krisztus hitében valának.
23. vers
hanem csak ez hír vala őnáluk: az, ki egyszer háborgat vala minket, ám mostan az hitet prédikálja, melynek régenten romlására vala.
24. vers
és dicséretet tesznek vala az Istennek énbennem.
Könyvek
