Az Szent Pál apostolnak levele, melyet az galáciabelieknek írt
2. fejezet
1. vers
azután tizennégy esztendőnek utána ismét felmenék Jeruzsálembe Barnabással egyetembe, Tituszt is mellém vevén.
2. vers
felmenék kediglen isteni jelenésből, és hozzávetém az evangéliumot az ő evangéliumukhoz, melyet prédikálok az pogányoknak közötte. de azokkal csak ő magukkal, kik nagy becsületben valának, hogy valamiképpen hiába ne futnék, avagy futtam volna.
3. vers
de még az Tituszt sem engedném, hogy kényszerítse valaki körülmetélkezni, ki énvelem vala, jóllehet, görög nemből való vala, az hamis atyafiakért,
4. vers
kik azon közbe közénkbe jöttenek vala, hogy megkémelnék az mi szabadságunkat, mely szabadságunk vagyon az Krisztus Jézusban, hogy minket szolgálatra kényszerítenének.
5. vers
kiknek csak valami ideiglen sem adánk helyt, úgyhogy magunkat birtokok alá vetnők, hogy az evangéliumnak igazsága helyén maradna tinálatok.
6. vers
ezektől kediglen, kik valaminek láttatnak vala lenni, semmit nem vők, kik mineműek lettenek legyen valaha, semmit vele nem gondolok. az Isten az emberi személyt nem nézi. mert azok, kik láttatnak vala becsületben lenni, semmit hozzá nem tőnek.
7. vers
sőt, viszontag lőn, mikor látták volna, hogy énrám bízták volna az körülmetéletlen népek között való evangéliumnak prédikálását, miképpen Péterre az körülmetélt népek között való evangéliumnak prédikálását.
8. vers
mert amely Isten erőit megjelenté Péterben az körülmetélt népek között az apostolságra, erőit megjelenté énbennem is az pogányok között.
9. vers
és mikoron Jakab és Péter és János, kik kőlábaknak láttatnak vala lenni, megismerték volna az énnekem adatott ajándékot, kezüket adák énnekem és Barnabásnak az társaságra, hogy mi az pogány népek között viselnénk apostolságot, ők kediglen az körülmetélt népek között.
10. vers
csakhogy erre gondot viselnénk, hogy az szegényekről megemlékeznénk, mely dologban szorgalmatos lők, hogy azt beteljesíteném.
11. vers
mikoron kediglen Péter Antióchiába jött volna, szembeállék vele annak okáért, hogy megfeddetett volna.
12. vers
mert minek előtte Jakabtól odajöttenek volna nekik, az pogányokkal egyetembe iszik vala, mikoron kediglen bejöttenek volna azok, elmene közülük, és elválék őtőlük féltvén azokat, kik az körülmetélt népek közül valók valának.
13. vers
és tettetést tesznek vala ővele egyetembe az egyéb zsidók is, annyira, hogy egyetembe Barnabás is az ő tettetésükre vonattatnék.
14. vers
de mikoron láttam volna, hogy nem egyenes lábbal járnának az evangéliumnak igazságában, mindeneknek előtte Péternek ezt mondám: ha te zsidó lévén pogányul élsz, és nem zsidóul, mire kényszeríted az pogányokat az zsidókat követni?
15. vers
mi is, kik természet szerint való zsidók vagyunk, és nem az pogány népek közül való bűnösök.
16. vers
mivelhogy tudjuk, hogy nem igazul ember az ó törvénynek cselekedetiből, hanem az Krisztusban való hitnek általa. mi is az Jézus Krisztusban hittünk, hogy az Krisztusban való hitből üdvözüljünk, és nem az ó törvénynek cselekedetiből, annak okáért, hogy az ó törvénynek cselekedetiből egy test sem igazul.
17. vers
ha kediglen az Krisztusnak általa igyekezik megigazulni, mi is bűnösöknek találtatunk lenni, annak okáért az Krisztus az bűnnek szolgáltatói? ne legyen ez.
18. vers
mert ha ismét építeni kezdem azt, amit egyszer lerontottam, azt teszem, hogy az törvénynek megszegője legyek.
19. vers
mert én az új törvénynek általa az ó törvénynek meghaltam, hogy az Krisztusnak élnék, az Krisztussal egyetembe megfeszítettem.
20. vers
demaga élek immáron nem én, hanem az Krisztus él énbennem. amely életet kediglen mostan viselek ez testben, az Istennek Fiában való hitnek általa viselem, ki engemet szerete, és ő magát adá énértem.
21. vers
nem akarom megutálni az Istennek kedvét. mert ha az ó törvénynek általa vagyon az megigazulás, tehát az Krisztus hiába halt meg.
Könyvek
