Az Szent Pál apostolnak levele, melyet az galáciabelieknek írt

capitolul 2


Capitole:

1 2 3 4 5 6


versetul 1

azután tizennégy esztendőnek utána ismét felmenék Jeruzsálembe Barnabással egyetembe, Tituszt is mellém vevén.


versetul 2

felmenék kediglen isteni jelenésből, és hozzávetém az evangéliumot az ő evangéliumukhoz, melyet prédikálok az pogányoknak közötte. de azokkal csak ő magukkal, kik nagy becsületben valának, hogy valamiképpen hiába ne futnék, avagy futtam volna.


versetul 3

de még az Tituszt sem engedném, hogy kényszerítse valaki körülmetélkezni, ki énvelem vala, jóllehet, görög nemből való vala, az hamis atyafiakért,


versetul 4

kik azon közbe közénkbe jöttenek vala, hogy megkémelnék az mi szabadságunkat, mely szabadságunk vagyon az Krisztus Jézusban, hogy minket szolgálatra kényszerítenének.


versetul 5

kiknek csak valami ideiglen sem adánk helyt, úgyhogy magunkat birtokok alá vetnők, hogy az evangéliumnak igazsága helyén maradna tinálatok.


versetul 6

ezektől kediglen, kik valaminek láttatnak vala lenni, semmit nem vők, kik mineműek lettenek legyen valaha, semmit vele nem gondolok. az Isten az emberi személyt nem nézi. mert azok, kik láttatnak vala becsületben lenni, semmit hozzá nem tőnek.


versetul 7

sőt, viszontag lőn, mikor látták volna, hogy énrám bízták volna az körülmetéletlen népek között való evangéliumnak prédikálását, miképpen Péterre az körülmetélt népek között való evangéliumnak prédikálását.


versetul 8

mert amely Isten erőit megjelenté Péterben az körülmetélt népek között az apostolságra, erőit megjelenté énbennem is az pogányok között.


versetul 9

és mikoron Jakab és Péter és János, kik kőlábaknak láttatnak vala lenni, megismerték volna az énnekem adatott ajándékot, kezüket adák énnekem és Barnabásnak az társaságra, hogy mi az pogány népek között viselnénk apostolságot, ők kediglen az körülmetélt népek között.


versetul 10

csakhogy erre gondot viselnénk, hogy az szegényekről megemlékeznénk, mely dologban szorgalmatos lők, hogy azt beteljesíteném.


versetul 11

mikoron kediglen Péter Antióchiába jött volna, szembeállék vele annak okáért, hogy megfeddetett volna.


versetul 12

mert minek előtte Jakabtól odajöttenek volna nekik, az pogányokkal egyetembe iszik vala, mikoron kediglen bejöttenek volna azok, elmene közülük, és elválék őtőlük féltvén azokat, kik az körülmetélt népek közül valók valának.


versetul 13

és tettetést tesznek vala ővele egyetembe az egyéb zsidók is, annyira, hogy egyetembe Barnabás is az ő tettetésükre vonattatnék.


versetul 14

de mikoron láttam volna, hogy nem egyenes lábbal járnának az evangéliumnak igazságában, mindeneknek előtte Péternek ezt mondám: ha te zsidó lévén pogányul élsz, és nem zsidóul, mire kényszeríted az pogányokat az zsidókat követni?


versetul 15

mi is, kik természet szerint való zsidók vagyunk, és nem az pogány népek közül való bűnösök.


versetul 16

mivelhogy tudjuk, hogy nem igazul ember az ó törvénynek cselekedetiből, hanem az Krisztusban való hitnek általa. mi is az Jézus Krisztusban hittünk, hogy az Krisztusban való hitből üdvözüljünk, és nem az ó törvénynek cselekedetiből, annak okáért, hogy az ó törvénynek cselekedetiből egy test sem igazul.


versetul 17

ha kediglen az Krisztusnak általa igyekezik megigazulni, mi is bűnösöknek találtatunk lenni, annak okáért az Krisztus az bűnnek szolgáltatói? ne legyen ez.


versetul 18

mert ha ismét építeni kezdem azt, amit egyszer lerontottam, azt teszem, hogy az törvénynek megszegője legyek.


versetul 19

mert én az új törvénynek általa az ó törvénynek meghaltam, hogy az Krisztusnak élnék, az Krisztussal egyetembe megfeszítettem.


versetul 20

demaga élek immáron nem én, hanem az Krisztus él énbennem. amely életet kediglen mostan viselek ez testben, az Istennek Fiában való hitnek általa viselem, ki engemet szerete, és ő magát adá énértem.


versetul 21

nem akarom megutálni az Istennek kedvét. mert ha az ó törvénynek általa vagyon az megigazulás, tehát az Krisztus hiába halt meg.

Capitole:


Cărți