Az Szent Pál apostolnak második levele, melyet az korintusbelieknek írt
1. fejezet
1. vers
én Pál, az Istennek akaratának általa az Jézus Krisztusnak apostola, és Timóteus, az atyafiú írunk az Isten egyházbeli népének, mely Korintusban vagyon mind az szentekkel egyetembe, kik mind az egész Achájában vannak.
2. vers
kívánunk tinektek az Istentől, az mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól isteni kedvet és békességet.
3. vers
áldott az Isten és az mi Urunknak, az Jézus Krisztusnak atyja, ki irgalmasságoknak atyja, és minden megvigasztalásnak Istene,
4. vers
ki megvigasztal minket minden sanyarúságunkban ezért, hogy megvigasztalhassuk azokat, kik akármi sanyarúságban vannak, az vigasztalásnak általa, mellyel minket is megvigasztal az Isten.
5. vers
mert miképpen bőséggel esnek mirajtunk az Krisztusért való sanyarúságok, azonképpen az Krisztusnak általa bőséggel vagyon az mi vigasztalásunk is.
6. vers
akár kediglen sanyarúságot szenvedünk, az ti megvigasztalástokért és üdvösségetekért szenvedjük, mely üdvösség ezt szerzi, hogy ugyanazon sanyarúságokat szenvedjétek, melyeket mi is szenvedünk, akár kediglen vigasztalást veszünk, az ti megvigasztalástokért és üdvösségetekért vesszük.
7. vers
nagy erős reménységünk is vagyon tifelőletek, mikoron tudjuk ezt, hogy miképpen részesek vagytok az mi sanyarúságinkban, azonképpen részesek legyetek az megvigasztalásban is.
8. vers
mert akarjuk, hogy nyilván legyen tinektek, atyámfiai, az mi sanyarúságunk, mely mirajtunk történék Ázsiában. hogy erőnknek felette igen nagyon megnehezítettünk vala, annyira, hogy kétségbeestünk vala életünkről is.
9. vers
sőt, mi magunkban halálnak szentenciáját vettük vala magunkra, hogy ne bíznánk mi magunkban, hanem az Istenben, ki az halottakat feltámasztja.
10. vers
ki ily nagy halálból kimente minket, és kiment, kiben erős bizodalmam vagyon, hogy immáron ennek utána is ki fog menteni.
11. vers
mert ti is egyetembe segítetek az miértünk való imádságtoknak általa, hogy sok személyektől miértünk sok emberek hálát adjanak az minekünk adott ajándékért.
12. vers
mert az mi dicsekedésünk ez, az mi lelkiismeretünknek tanúbizonysága, hogy együgyűségben és Istenben való tisztasággal forogtunk legyen ez világon, nem testi bölcsességgel, hanem az Istennek kedvének általa, kiváltképpen kediglen tihozzátok.
13. vers
mert nem egyebet írunk tinektek, hanem amelyet olvastok, avagy ismertek is. hiszem kedig, hogy mind végre is meg fogjátok ismerni,
14. vers
miképpen meg is ismerétek minket rész szerint, mert ti mibennünk dicsekedtek, miképpen mi is tibennetek az Úr Jézusnak napján.
15. vers
és ez reménységben akarok vala tihozzátok menni először, hogy kétképpen való kedvben lennék tinálatok,
16. vers
és akarom vala, hogy az ti várostoknak általa mennék Macedóniába, és ismét Macedóniából tiközitekbe térnék, hogy ti kísérnétek engemet Zsidóországba.
17. vers
annak okáért mikoron ezt forgatnám eszemben, nemde éltem-e valami állhatatlansággal? avagy amely dolgokról gondolkodom, test szerint gondolkodom-e, hogy az, mi úgy vagyon, úgy legyen énnálam, és az, mi nem úgy, nem úgy legyen?
18. vers
sőt, hű az Isten, hogy az mi beszédünk tiközöttetek nem volt úgy, és nem úgy.
19. vers
mert az Istennek Fia, az Jézus Krisztus, kit prédikálánk tiközöttetek én és Szilvánusz és az Timóteus, nem vala úgy, és nem úgy, hanem úgy vala őáltala.
20. vers
mert az Istennek minden ígéreti őáltala nem egyebek, hanem úgy, és őáltala nem egyebek, hanem ámen az Istennek tisztességére miáltalunk.
21. vers
aki kediglen megerősít minket tiveletek egyetembe az Krisztusban, és kenettel megkene minket, Isten az.
22. vers
ki jegyet is tőn mirajtunk, és az léleknek jegy ajándékát adá az mi szívünkbe.
23. vers
én kediglen az Istent hívom tanúbizonyságul az én lelkem mellé, hogy annak okáért nem mentem legyen Korintusba még, hogy titeket kíméljelek.
24. vers
nem azért, hogy az hitnek nevezete alatt uralkodjam tirajtatok, hanem az ti örömötöknek segítői vagyunk, mert az hitben állhatatossággal maradtok.
Könyvek
