Az Szent Pál apostolnak második levele, melyet az korintusbelieknek írt

9. fejezet


Fejezetek:


1. vers

mert az segítség felől, melyet az szenteknek kell szolgáltatni, nem szükség, hogy én tinektek írjak.


2. vers

mert jól tudom az ti akaratoknak kész voltát, melyről tifelőletek dicsekedem az macedóniabelieknek, hogy az Achája kész erre mind az elmúlt esztendőtől fogva, és az ti példátok sokakat, egyebeket is jóra indíta.


3. vers

de mindazáltal is elküldém az atyafiakat, hogy ez én dicsekedésem hiábavaló ne legyen ez részében, mellyel dicsekedem tifelőletek, hogy miképpen mondom vala, készek legyetek.


4. vers

hogyha eljövendnek énvelem az macedóniabeliek, és készen titeket nem találnak, valamiképpen ez ne történjék, hogy én szégyenben maradjak ez dicsekedésnek beszédében, hogy ne mondjalak titeket szégyenben maradni.


5. vers

annak okáért szükségesnek alítám az atyafiakat erre intenem, hogy először tihozzátok mennének, és egybeszerzenék azt, amit az ő segítségekre bőven egybeszedtetek, melyre ennek előtte magatokat ígértétek vala, hogy az készen legyen úgy, mint bő segítség, és nem úgy, mint telhetetlenség. ezt mondom kediglen, hogy aki szűken teszen vetést, ez szűken fog aratni. és aki vetést teszen örömest és kegyesen adakozván, bőséggel fog aratni.


7. vers

minden az szívnek elvégezett akaratja szerint, nem úgy, hogy ebből bántást vegyen valaki, avagy ezt kényszerítésképpen tegye, mert azt szereti az Isten, aki vígan adakozik.


8. vers

megteheti kediglen az Isten, hogy mind ez egész jótétemény bőséggel tirátok forduljon, hogy mindenekben minden bőséggel lévén, bő indulatotok legyen minden jó művelkedetre,


9. vers

mint meg vagyon írván: elosztá, az szegényeknek adá, az ő igaz volta megmarad mindörökké.


10. vers

amely Isten kediglen magot ad az magvetőnek, adjon kenyeret is eledelre, és adja szaporaságát az ti veteményeteknek,


11. vers

és öregbítse meg az ti igaz voltotoknak hasznát, hogy mindenekben megbecsüljetek minden együgyűségre, mely dolgokat szerez az Isten miáltalunk, hogy az Istennek hálát adjanak.


12. vers

mert ez szolgálatban való munkatétel nemcsak azokat teljesíti be, amelyekben az szenteknek fogyatkozások vagyon, hanem annak felette nagy bőséget teszen evégre, hogy sok embereknek általa hála adassék az Istennek.


13. vers

kik ez mi szolgálatunknak jóváhagyásának általa dicsérik az Istent ebből, hogy ti egy akarattal az Krisztusnak evangéliumára hajlátok, és az ti együgyűképpen való segedelemtételetekért, melyet őnekik tőtök és mindeneknek,


14. vers

és az ő imádságokért, melyet tiértetek tesznek, kik kívánnak titeket az Istennek tibennetek való nagy ajándékáért.


15. vers

hála kediglen az Istennek az ő megmondhatatlan nagy ajándékáról!

Fejezetek:


Könyvek