Az Szent Pál apostolnak második levele, melyet az korintusbelieknek írt
11. fejezet
1. vers
vajha eltűrtetek volna engemet egy kevéssé az én esztelen voltomban! sőt, el is tűrtök engemet.
2. vers
mert felette igen szeretlek én titeket isteni szeretettel. mert egy férfiúhoz foglalálak titeket, hogy úgy mutatnátok magatokat az Krisztusnak, mint egy tiszta szűz.
3. vers
de félek rajta, hogy azonképpen el ne vesztessék eszeteket az együgyűségnek miatta, mellyel az Krisztushoz valátok, miképpen az kígyó az Évát megcsalta az ő sok dologban való incselkedésével.
4. vers
mert ha az, ki közitekbe jő, más Jézust prédikál, kit nem prédikáltunk, avagy ha más Szentlelket vesztek, melyet nem vettetek, avagy más evangéliumot, melyet nem vettetek, méltán tűrtetek volna el.
5. vers
mert azt alítom, hogy semmivel alábbvaló nem voltam én az fő apostoloknál.
6. vers
ha igaz tudatlan legyek is az beszédtételben, de nem az tudományban. de mindenütt mindenekben nyilvánulunk tihozzátok.
7. vers
vétkeztem-e abban, hogy én magamat alávalóképpen viselém, hogy ti felmagasztaltatnátok, hogy ingyenébe prédikáltam legyen tinektek az Istennek evangéliumát?
8. vers
az egyéb egyházbeli népeket elprédálám élésre való pénzt vevén őtőlük, hogy tinektek szolgálnék.
9. vers
és mikoron tinálatok volnék, és szükségem volna, senkinek nehézségére nem lők. mert ami fogyatkozásom vala énnekem, azt beteljesíték az atyafiak, kik Macedóniából jöttenek vala, és mindenekben úgy tartom vala én magamat, hogy valakinek nehézségére ne volnék, és jövendőre is úgy tartom.
10. vers
az Krisztusnak igazsága vagyon énbennem, hogy ez én dicsekedésem el nem szakad énellenem az Achájának tartományiban.
11. vers
miért? azért-e hogy nem szeretlek titeket? az Isten tudja ezt.
12. vers
de amit teszek mostan, ugyanazont megteszem jövendőre is, hogy elvágjam azoknak alkalmatosságukat, akik alkalmatosságot kívánnak, hogy abban találják őket, amiről dicsekednek, miképpen minket is.
13. vers
mert ez ilyen hamis apostolok álnokságban élő művesek, kik az apostoloknak személyét veszik fel.
14. vers
és nem csoda, mert az sátán is elváltoztatja ő magát, mintha világosságnak angyala volna.
15. vers
annak okáért nagy dolognak ne láttassék, ha az sátánnak szolgái is oly személyt vesznek fel, mintha abban tegyenek szolgálatot, mi módon kelljen megigazulni, kiknek az ő életüknek vége az ő cselekedetük szerint leszen.
16. vers
ismét mondom: valaki esztelennek ne alítson engemet! avagy ha úgy kell, ám vegyetek úgy engemet, mint egy esztelent, hogy én is valami kicsinnyé dicsekedjem.
17. vers
amit mostan szólok ez dicsekedésnek kezdett beszédében, nem az Úristen lelke szerint mondom, hanem olymint esztelenségnek általa.
18. vers
mivelhogy sokan dicsekednek test szerint, én is dicsekedni fogok.
19. vers
mert örömest eltűritek az eszteleneket, mikoron bölcsek legyetek.
20. vers
mert eltűritek, ha ki titeket szolgálatra kényszerít, ha ki rajtatok él, ha ki rajtatok veszen, ha ki magát felmagasztalja, ha ki titeket arcul ver.
21. vers
az bosszúság szerint való dologról szólok, mintha mi erőtlenek voltunk volna, sőt, valamiben merészsége vagyon valakinek, merészségem vagyon énnekem is, ezt esztelenségnek általa mondom.
22. vers
zsidó nemből támadtanak azok? én is. az Izraelnek népi közül valók azok? én is. Ábrahámnak magzati azok? én is az vagyok.
23. vers
Isten szolgái azok? úgy szólok, mint esztelen: feljebben vagyok én. több munkálódásokban forgottam én, hogynem mint azok, vereségekben sokkal többen, fogságokban nagyobb bőséggel, életemnek veszedelmiben gyakorta.
24. vers
az zsidóktól ötször egy híján negyven csapást vők fel,
25. vers
vesszőkkel háromszor verettetém meg, egyszer megköveztetém. háromszor tengeri veszedelemben voltam, éjjel és nappal az tengernek mélységében voltam.
26. vers
sok utat tettem gyakorta. folyóvizekben gyakorta voltam veszedelmekben, latrok között gyakorta voltam veszedelmekben, az én nemzetségembeli népek miatt gyakorta voltam veszedelmekben, az pogány népek miatt gyakorta voltam veszedelmekben, gyakorta városbeli veszedelmekben, gyakorta pusztában való veszedelmekben, gyakorta tengeren való veszedelmekben, gyakorta hamis atyafiak között való veszedelmekben,
27. vers
gyakorta voltam munkálódásban és nehézséggel való dologban, gyakorta voltam vigyázásokban, gyakorta éhségnek és szomjúságnak szenvedésében, gyakorta voltam étlenségben, hidegségben és ruhátlanságban.
28. vers
ezeknek felette aminemű dolgok kívül történnek, minden egyházbeli népeknek naponként való gondja énrajtam vagyon.
29. vers
kicsoda erőtlen az hitben, kivel én erőtlen nem vagyok? kicsoda botránkozik meg, kivel én tűzben nem égék?
30. vers
ha kell dicsekedni, azokról dicsekedem, amelyek az én erőtlenségemhez valók.
31. vers
az Isten és az mi Urunknak, az Jézus Krisztusnak atyja, kinek dicséret legyen mindörökké, tudja, hogy hamisat nem mondok.
32. vers
Damaszkuszban az Aretász királynak népének fejedelme őrizetet vetett vala Damaszkusz városban akarván engemet megfogni,
33. vers
és az ablakon egy kosárban bocsáttatám alá az kőfalon, és kiszaladék az ő kezeiből.
Könyvek
