Az Szent Pál apostolnak második levele, melyet az korintusbelieknek írt
10. fejezet
1. vers
továbbá én, Pál, kérlek titeket az Krisztusnak kegyelmességének és engedelmességének általa, ki bizony ahogy személy szerint maga viselő ember nem vagyok tiközöttetek, demaga távollétemben merészséget mutatok tihozzátok.
2. vers
kérlek kediglen titeket, hogy jelenlétemben is olyan merészséget ne mutassak tihozzátok, minemű merészséggel láttatom lettem lenni nekiknek ellene, kik azt alíták, hogy mi test szerint járunk.
3. vers
mert jóllehet, hogy testben járunk, demaga nem test szerint vitézkedünk.
4. vers
mert az mi vitézségünknek fegyveri nem test szerint valók, hanem hatalmasak az Istennek általa az erős alkotmányoknak lerontására, melyekkel embereknek tanácsit lerontjuk,
5. vers
és minden magas állatot, mely felemelkedik az Istennek ismeretinek ellene, és minden gondolatot fogva viszünk az Krisztusban való engedelemre.
6. vers
és készen vagyon bosszúállásunk minden engedetlenségnek ellene, mikoron betelendik az ti engedésetek.
7. vers
látjátok-e, amelyek előttetek vannak? ha valaki ő maga felől bizakodik, hogy Krisztus szolgája legyen, ezt is meggondolja ő magából, hogy miképpen ő Krisztusnak szolgája, azonképpen mi is az Krisztusé vagyunk.
8. vers
mert ha valamennyire nagyobb dicsekedést teszek is az én hatalmam felől, amelyet az Úristen énnekem adott az ti épülésetekre, és nem romlástokra, meg nem szégyenülnék,
9. vers
hogy ne láttassam olynak lennem, ki megrettentenélek titeket leveleimnek általa.
10. vers
mert ezt mondják: bizony hogy az Pálnak levelei nagyot nyomnak, és erejükben vannak, de az ő testének jelenvolta erőtlen, és az ő beszéde utálatos.
11. vers
eszébe vegye ezt ez ilyen ember, hogy aminemű vagyok beszédemben, leveleimnek általa távollétemben, olyan vagyok cselekedésemben, jelenvoltomban is.
12. vers
mert őrá nem bírhatom magamat, hogy azoknak közébe fértessem, avagy azokhoz hasonlatossá tegyem én magamat, kik egynéhányan ő magukat kelletik. de azok nem értik, hogy ők ő magukhoz mértékelik magukat, és ő magukat ő magukhoz hasonlják.
13. vers
de én felettébb nem dicsekedem, hanem az mértéknek igaz mutatószerszáma szerint, mellyel mérést tőn az Isten énnekem, hogy igaz tiközitekbe jutnék.
14. vers
mert ki nem terjesztem én magamat felettébb, mintha közitekbe nem jutottam volna. mert igaz tihozzátok is eljuték az Krisztusnak evangéliumában.
15. vers
nem dicsekedem azért mértéketlen az egyebeknek munkatételi felől reménységben lévén, hogy következik ez, hogy minek utána az hit fog növekedni tibennetek, dicséretet vegyek az én dicsekedésemnek igaz mutatómértéke szerint.
16. vers
hogy ez nagyobban kiterjedjen, hogy az tartományokban is prédikálják, melyek túl vannak tirajtatok, nem más embernek igaz mutatómértékének általa, hogy az olyan dolgokról dicsekedjem, amelyeket más ember tett.
17. vers
hanem aki dicsekedni akar, Istenben dicsekedjék.
18. vers
mert nem az ítéltetik jónak lenni, aki ő magát dicséri, hanem akit az Úristen dicsér.
Könyvek
