Az Szent Pál apostolnak második levele, melyet az korintusbelieknek írt
4. fejezet
1. vers
annak okáért mikoron ez legyen az mi szolgálatunk, hogy megjelentsük, miképpen nyertük az irgalmasságot, gonosszá nem leszünk,
2. vers
hanem elvetettük mitőlünk az gyalázatnak titkon való dolgait, nem járunk csalárdságnak általa, sem álnokságot nem teszünk az Istennek igéjében, hanem az igazságot jelentjük ki jónak mutatván mi magunkat embereknek minden lelkiismeretinél az Istennek előtte.
3. vers
hogyha fedél alatt vagyon míglen az evangélium, melyet mi hirdetünk, ezekben vagyon fedél alatt, kik elvesznek,
4. vers
kikben ez világnak Istene megvakította az hitetleneknek értelmeket, hogy az Krisztus dicsőségire való evangéliumnak világossága világosságot ne tenne őnekik, mely Krisztus az Istennek ábrázatja.
5. vers
mert nem mi magunkat prédikáljuk, hanem az Úr Jézus Krisztust, mi magunkat kediglen tinektek szolgátoknak lennünk az Jézusért.
6. vers
mert az Isten az, ki azt parancsolá, hogy az sötétségből világosság támadna, melyet tőn az mi szíveinkben, hogy világosságunk lenne az Istennek dicsőségének ismeretére az Jézus Krisztus orcájában.
7. vers
ez elrejtett drága marhát kediglen cserépedényekben tartjuk, hogy az mibennünk való erőnek felséges voltát az Istentől tartsuk, és nem mi magunktól.
8. vers
mindenekben nyomorúságot szenvedünk, de szinte el nem nyomorodunk, igen megszorulunk, de segítséget viszünk,
9. vers
háborúságot szenvedünk, de az háborúságban az Isten el nem hagy. földre verettetünk, de el nem veszünk.
10. vers
mindenkoron az Úr Jézus Krisztusnak halálszenvedésének sanyarúságát az mi testünkben viseljük mindenütt, hogy az Úr Jézusnak élete is az mi testünkben megtessék.
11. vers
mert mi, kik élünk, mindenkoron halálra adattunk az Jézusért, hogy az Jézusnak élete is megtessék az mi halandó testünkben.
12. vers
annak okáért bizony az, hogy az halál ereje mutatta mibennünk, az élet kediglen tibennetek.
13. vers
mikoron kediglen az hitnek ugyanazon lelke legyen mibennünk emez írás szerint: hitre fordulék, azért szólék, mi is hitre fordultunk, annak okáért szólunk is.
14. vers
ezt tudván, hogy aki feltámasztá az Úr Jézust, minket is feltámaszt az Jézusnak általa, és tiveletek együtt helyheztet.
15. vers
mert mindenek tiértetek lesznek, hogy az Istennek jótéteménye, mely nagy bőséggel lőn, nagy bőséggel forduljon az ő dicsőségére, ezzel, hogy nagy sokan hálát adnak őneki.
16. vers
annak okáért meg nem fáradunk, jóllehet, az mibennünk való külső ember romlást veszen, de maga az belső naponként megújul.
17. vers
mert az mi felettébb való sanyarúságszenvedésünknek egy szempillantásig való könnyű volta, felette igen nagy örökkévaló dicsőségnek nagy voltát szerzi minekünk.
18. vers
mikoron nem nézünk azokra, melyeket megláthatnak, hanem azokra, melyeket meg nem láthatnak. mert amelyeket megláthatnak, idő szerint valók, de amelyeket meg nem láthatnak, örökkévalók.
Könyvek
