Az Szent Pál apostolnak második levele, melyet az korintusbelieknek írt
3. fejezet
1. vers
elkezdjük ismét mi magunkat tinektek ajánlanunk? szűkösek vagyunk oly levelek nélkül, kikben mi magunkat ajánljuk tinektek, mint nekik, avagy oly levelek nélkül, kiben ti minket ajánljatok?
2. vers
ti vagytok az mi levelünk, kik meg vagytok írva az mi szívünkben, mely levelet minden emberek értenek, és olvasnak.
3. vers
mikoron megmutatjátok, hogy az Krisztusnak levele legyetek, melyet mi szolgáltatánk, melyet mi íránk, nem tintával, hanem az élő Istennek lelkével, nem kőtáblákon, hanem az szívnek húsból való tábláján.
4. vers
ilyen reménységünk vagyon kediglen az Istenben az Krisztusnak általa, nemhogy alkalmasak legyünk mi magunktól valami jót gondolnunk, mint mi magunktól gondolnunk, de ha valamire alkalmasak vagyunk, ez az Istentől vagyon.
6. vers
ki alkalmas szolgákká tőn minket az Újtestamentumnak, nem betű szerint való írásnak, hanem az lélek szerint valónak. mert az betű halált hoz, az lélek kediglen életet ad.
7. vers
hogyha dicsőségben volt az halálnak szolgáltatása az betűkben, melyet köveken írtanak vala meg, annyira, hogy az Izraelnek fiai nem nézhetnének az Mózesnek orcájára az ő színének dicsőségben való voltáért, melynek ereje elvész,
8. vers
miért nem volna inkább dicsőségben az léleknek szolgáltatása?
9. vers
mert ha az kárhozatnak szolgáltatása dicsőségben vala, naggyal inkább felülhaladja azt az dicsőségben az megigazulásnak kiszolgáltatása.
10. vers
mert dicsőségben sem volt, ami megdicsőíttetett emez egy részében az felettébb való dicsőségnek okáért.
11. vers
mert ha dicsőségben volt az, aminek ereje el fog vala veszni, naggyal inkább dicsőségben vagyon az, ami ereiben megmarad.
12. vers
annak okáért mikoron ilyen reménységünk legyen, nagy szabadsággal éljünk,
13. vers
és nem akképpen, miképpen Mózes teszen vala, ki fedelet teszen vala az ő orcájára, hogy az Izraelnek fiai ne néznének annak végére, melynek ereje el fog vala veszni.
14. vers
de megvakula az ő értelmük. mert mind ez mai napig ugyanazon fedél marad meg az Ótestamentumnak olvasásában, és el nem viszik az fedelet, melynek ereje az Krisztusnak általa el fog veszni.
15. vers
de mind ez mai napig, mikoron az Mózest olvassák, az ő szívükre vagyon vetve az fedél.
16. vers
de mihelyen az Úristenhez fordulandnak, legottan elvétetik az fedél.
17. vers
az Úristen kediglen lelki állat. ahol kediglen az Úristennek lelke vagyon, ott szabadság vagyon.
18. vers
mi kediglen mindnyájan be nem fedezett orcával nézzük az Úristennek fénylő, dicső voltát, és azt egyebeknek látni adjuk, mint egy tükörben, és ugyanazon ábrázatra változtatunk egy dicsőségből más dicsőségbe, mint kik az Úristennek lelkével változtunk el.
Könyvek
