Az Szent Pál apostolnak második levele, melyet az korintusbelieknek írt

capitolul 3


Capitole:


versetul 1

elkezdjük ismét mi magunkat tinektek ajánlanunk? szűkösek vagyunk oly levelek nélkül, kikben mi magunkat ajánljuk tinektek, mint nekik, avagy oly levelek nélkül, kiben ti minket ajánljatok?


versetul 2

ti vagytok az mi levelünk, kik meg vagytok írva az mi szívünkben, mely levelet minden emberek értenek, és olvasnak.


versetul 3

mikoron megmutatjátok, hogy az Krisztusnak levele legyetek, melyet mi szolgáltatánk, melyet mi íránk, nem tintával, hanem az élő Istennek lelkével, nem kőtáblákon, hanem az szívnek húsból való tábláján.


versetul 4

ilyen reménységünk vagyon kediglen az Istenben az Krisztusnak általa, nemhogy alkalmasak legyünk mi magunktól valami jót gondolnunk, mint mi magunktól gondolnunk, de ha valamire alkalmasak vagyunk, ez az Istentől vagyon.


versetul 6

ki alkalmas szolgákká tőn minket az Újtestamentumnak, nem betű szerint való írásnak, hanem az lélek szerint valónak. mert az betű halált hoz, az lélek kediglen életet ad.


versetul 7

hogyha dicsőségben volt az halálnak szolgáltatása az betűkben, melyet köveken írtanak vala meg, annyira, hogy az Izraelnek fiai nem nézhetnének az Mózesnek orcájára az ő színének dicsőségben való voltáért, melynek ereje elvész,


versetul 8

miért nem volna inkább dicsőségben az léleknek szolgáltatása?


versetul 9

mert ha az kárhozatnak szolgáltatása dicsőségben vala, naggyal inkább felülhaladja azt az dicsőségben az megigazulásnak kiszolgáltatása.


versetul 10

mert dicsőségben sem volt, ami megdicsőíttetett emez egy részében az felettébb való dicsőségnek okáért.


versetul 11

mert ha dicsőségben volt az, aminek ereje el fog vala veszni, naggyal inkább dicsőségben vagyon az, ami ereiben megmarad.


versetul 12

annak okáért mikoron ilyen reménységünk legyen, nagy szabadsággal éljünk,


versetul 13

és nem akképpen, miképpen Mózes teszen vala, ki fedelet teszen vala az ő orcájára, hogy az Izraelnek fiai ne néznének annak végére, melynek ereje el fog vala veszni.


versetul 14

de megvakula az ő értelmük. mert mind ez mai napig ugyanazon fedél marad meg az Ótestamentumnak olvasásában, és el nem viszik az fedelet, melynek ereje az Krisztusnak általa el fog veszni.


versetul 15

de mind ez mai napig, mikoron az Mózest olvassák, az ő szívükre vagyon vetve az fedél.


versetul 16

de mihelyen az Úristenhez fordulandnak, legottan elvétetik az fedél.


versetul 17

az Úristen kediglen lelki állat. ahol kediglen az Úristennek lelke vagyon, ott szabadság vagyon.


versetul 18

mi kediglen mindnyájan be nem fedezett orcával nézzük az Úristennek fénylő, dicső voltát, és azt egyebeknek látni adjuk, mint egy tükörben, és ugyanazon ábrázatra változtatunk egy dicsőségből más dicsőségbe, mint kik az Úristennek lelkével változtunk el.

Capitole:


Cărți