chapter 6
ezeknek utána az Jézus az Galileának tengere elve mene, mely Tibériásnak hívattatik vala,
és követi vala őtet népnek nagy sokasága, mert látták vala az ő csodatételét, melyeket teszen vala azokon, kik kórok valának.
felmene kedig az Jézus az hegyre, és ott ül vala az ő tanítványaival.
közel vala kedig az Húsvét az zsidóknak ünnepe.
mikkor annak okáért az Jézus az ő szemeit felemelte volna, és látta volna, hogy népnek nagy sokasága jőne őhozzá, mondá Fülöpnek. honnan vegyünk kenyereket, hogy egyenek ezek?
mondja vala kediglen ezeket kísértvén őtet, mert ő tudja vala, mit kellene őneki tenni.
felele őneki Fülöp. kétszáz pénz ára kenyerek elegek nem lesznek őnekik, akármi kicsinyt vegyen is benne minden őközülük.
mondá őneki egy az ő tanítványainak közüle, András Simon Péternek atyjafia.
egy gyermek vagyon itt, kinek öt árpakenyere vagyon, és két hala, de micsoda ez ennyi sok nép között?
mondá kediglen az Jézus. ültessétek le az embereket. vala kediglen ott az helyen sok zöld fű. leülének annak okáért az férfiak szám szerint közel ötször való ezren.
kezébe vevé kediglen az Jézus az kenyereket, és mikor hálát adott volna, elosztá az tanítványoknak, az tanítványok az letelepedett népnek oszták. azonképpen az halakat is szinte annyit, az mennyit akarnak vala.
minek utána kedig betelének, mondá az ő tanítványainak: szedjétek fel az szegdelt kenyereket, melyek az megelégedett néptől elmaradtanak, hogy valami benne el ne vesszen.
felszedék annak okáért, és tizenkét kosarat töltenek be az öt árpakenyérből való szegdelt maradékokkal, melyek az megelégedésnek felette valának azoknak, az kik ültenek vala.
annak okáért az emberek mikoron látták volna az csodát, melyet az Jézus tett vala, ezt mondják vala: bizony ez az próféta, ki ez világra eljövendő.
az Jézus annak okáért mikoron megismerte volna, hogy el akarnának jönni, és őtet el akarnák ragadni, hogy királlyá tennék őtet. felfele mene ismét az hegyre önmaga.
és mikoron immáron este volna, az tengerre szállának az ő tanítványai.
és mikoron az hajóba hágtanak volna az tengeren általkelének, és Kapernaum nevű városkába menének. és immáron sötét vala, és az Jézus őhozzájuk nem ment vala.
az tenger kediglen az nagy szélnek fúvásának miatta nagyon felindul vala.
mikoron annak okáért az tengeren evezvén közel huszonöt avagy harminc földet mentenek volna el, láták az Jézust, hogy az tengeren járna, és az hajóhoz közelgetne, és megfélemlének.
az Jézus kediglen mondá őnekik. én vagyok, ne féljetek.
akarák annak okáért, hogy az hajóba bevennék őtet, és az hajó legottan az földre kikötött vala, melyre mennek vala.
az utána való napon az sereg nép, mely az tengeren túl áll vala, minek utána látá, hogy annál több hajó nem volna ott, kibe az Jézusnak tanítványai bementenek vala, és hogy az hajóba be nem ment volna az Jézus az ő tanítványaival, hanem csak az tanítványok ő maguk mentenek volna el.
de egyéb hajócskák jutának Tibériás nevű városból, nem messze az helytől, melyen az kenyereket ették vala, minek utána az Úristen megáldotta volna.
annak okáért mikoron látta volna az sereg nép, hogy az Jézus ott nem volna, sem az ő tanítványai, ők is az hajócskákba szállának, és Kapernaumba menének, és az Jézust keresik vala,
és mikoron megtalálták volna őtet az tengeren túl, mondának őneki: rabbi, mikoron jövél ide?
felele őnekik az Jézus és mondá: bizony bizony mondom tinektek. kerestek engemet, nem azért, hogy csodákat látátok, hanem hogy mivel az kenyerekből ettetek, és megelégedétek.
munkát tegyetek nem oly eledelért, ki elvész, hanem ki megmarad örök életre, melyet az Embernek Fia ad tinektek, mert ezt az Isten megjegyezte.
mondának annak okáért őneki: micsoda az, mit teszünk, hogy isteni dolgokban tegyünk munkát?
felelé az Jézus, és mondá őnekik: ez az Istennek cselekedete, hogy higgyetek abban, az kit ő elbocsátott.
mondának annak okáért őneki. azért micsoda jelenséget teszel te, hogy lássuk és higgyünk teneked? mit cselekedél?
az mi atyáink mannát ettenek az pusztában, miképpen meg vagyon írván. kenyeret ada őnekik enniük az mennyországból.
mondá annak okáért őnekik az Jézus: bizony bizony mondom tinektek, nem Mózes adta tinektek az kenyeret az mennyországból, hanem az én mennyei Atyám ad tinektek az mennyországból igaz kenyeret.
mert ez az Istennek kenyere, az mely az mennyországból leszálla, és életet ad ez világnak.
mondának annak okáért őneki: uram, mindenkoron adjad nekünk ez kenyeret.
mondá kediglen őnekik az Jézus. én vagyok az életnek kenyere, az ki énhozzám jő, meg nem éhezik, és az ki énbennem hiszen, soha meg nem szomjúhozik.
de mondom tinektek, hogy látátok is engemet, még sem hisztek.
valamit az én Atyám énnekem ad, minden énhozzám jő, és az ki énhozzám jövend, éntőlem ki nem vetem.
mert az mennyországból azért szállék le, hogy megtegyem, nem az mit én akarok, hanem az, mit az akar, az ki engemet elbocsáta.
ez kediglen az ő akaratja, az ki engemet elbocsáta, az én atyámnak akaratja, hogy valamit el ne veszítsek mindazok közül, az melyeket énnekem adott, de hogy feltámasszam azokat az utolsó napon.
ez kediglen továbbá annak az ő akaratja, az ki engemet elbocsáta, hogy minden, ki az Fiút látja, és őbenne hiszen, örök élete legyen, és én fel feltámasszam őtet az utolsó napon.
zúgolódnak vala annak okáért az zsidók azon, hogy mivel ezt mondotta volna: én vagyok az kenyér, ki az mennyből szállottam le,
és ezt mondják vala: nemde ez-e az Jézus az Józsefnek fia, kinek mi ismerjük atyját és anyját? miképpen mondja annak okáért ez, az mennyországból szállék le?
felele az Jézus, és mondá őnekik. ne zúgódjatok tiközöttetek. senki nem jöhet énhozzám, hanem ha az én Atyám vonssza, ki engemet elbocsáta, és én feltámasztom őtet az utolsó napon.
meg vagyon írván az prófétáknak könyveiben. és mind Istentől tanítottak lesznek. minden, annak okáért ki az Atyának beszédét hallgatja, és tanult, énhozzám jő,
nem hogy az Atyát látta volna valaki, hanem csak az, ki az Istentől vagyon, az látta az Atyát.
bizony bizony mondom tinektek, az ki énhozzám bízik, örök élete vagyon.
én vagyok az élő kenyér.
az ti atyáitok mannát ettenek az pusztában, és meghaltanak.
ez az mennyországból szállott kenyér, hogy ebben eszik valaki, és meg ne halljon.
én vagyok az élő kenyér, ki mennyországból szállék le. ha ez kenyérben evendik valaki, örökké él. és az kenyér, az melyet én adok, én testem, melyet én ez világnak életéért adok.
vetekednek vala annak okáért az zsidók őköztük, és ezt mondják vala: miképpen adhatja ez minekünk az ő testét megennünk?
mondá annak okáért őnekik az Jézus. bizony bizony mondom tinektek, ha az Embernek Fiának testét nem eszitek, és az ő vérét nem isszátok, élet tibennetek nincsen.
az ki az én testemet eszi, és az én véremet issza, annak örök élete vagyon, és én feltámasztom őtet az utolsó napon.
mert az én testem bizony étek, és az én vérem bizony ital.
az, ki az én testemet eszi, és az, ki az én véremet issza, énbennem lakozik, és én őbenne.
miképpen él az én Atyám, az ki engemet elbocsáta, és én is élek az én Atyámért, ezenképpen az is, az ki engemet enne, ő is élni fog énértem.
ez az kenyér, ki az mennyországból szálla le. nem azonképpen, mint az ti atyáitok, kik mannát ettenek, és meghaltanak, az, ki ez kenyeret eszi, örökké fog élni.
ezeket az zsinagógában mondá tanítván Kapernaumban.
annak okáért az ő tanítványainak közüle, mikoron ezeket hallották volna, sokan ezt mondák: kemény ez beszéd, kicsoda hallgathatja ezt?
tudván kediglen az Jézus önmagában, hogy az ő tanítványai ezen zúgódnának, mondá őnekik: megbánt-e titeket ez?
mi leszen tehát, ha látandjátok az Embernek Fiát felmenni oda, az holott először vala.
az lélek az, az ki megelevenít, az test semmit nem használ. az mely beszédeket tinektek szólok én, lélek szerint valók, és olyak, kikben élet vagyon.
de vannak nékik tiközületek, kik nem hiszik. mert tudja vala az Jézus eleitől fogva, kik volnának az hitetlenek, és ki volna az, az ki őtet jövendőre kézbe adá,
és ezt mondja vala. annak okáért mondám tinektek, hogy senki nem jöhet énhozzám, hanemha az én Atyámtól adattatandik őneki.
az időtől fogva az ő tanítványainak közüle sokan elszakadának őtőle, és őtet elhagyák, és továbbá ővele nem járnak vala.
mondá annak okáért az Jézus az tizenkét tanítványnak: nemde ti is el akartok-e menni?
felele annak okáért őneki Simon Péter. uram, kihez menjünk? örök életnek igéi vannak tenálad,
és mi hisszük, és ismerjük, hogy te vagy az Krisztus, az élő Istennek Fia.
felele őneki az Jézus: nemde tizenketten választalak-e én titeket, és egy tiközületek áruló?
mondja vala kediglen ezt az Júdásról az Simonnak fiáról, ki Iskariotnak neveztetik vala, mert ez fogja vala elárulni őtet, mikoron egy volna az tizenkettő közül.
The software aims to connect everyone with the text of the Bible on a quickly accessible, customisable interface.
The name refers to both connectivity and speed…
“Let every man be swift to hear, slow to speak, and slow to anger!”
With love, Tom Károly