Evangélium Szent János írása szerint

chapter 9


Chapters:


verse #1

és mikoron mentében elmúlnék az Jézus, egy embert láta, ki vakon született vala,


verse #2

és megkérdék őtet az ő tanítványai, és mondának: rabbi. melyik vétkezett, ez vak-e, avagy az ő szülei, hogy vakon születnék?


verse #3

felelé az Jézus: sem ez vak nem vétkezett, sem az ő szülei, hanem hogy az Istennek cselekedetei megjelentessenek őbenne.


verse #4

annak művét kell énnekem művelnem, az ki engemet elbocsáta míg napvilág vagyon. eljő az éj, mikoron senki nem munkálódhatik.


verse #5

mennyi ideiglen ez világon leendek, ez világnak világossága vagyok.


verse #6

mikoron ezeket megmondotta volna, az földre pökék, és az ő szájának tajtékából sárt csinála, és azt az vaknak szemeire kené,


verse #7

és mondá őneki. menj el, és mosdjál meg az Siloe vízben, melynek magyarsága ez: követül bocsáttatott. annak okáért elmene, és megmosdék, és megjőve látván.


verse #8

annak okáért az ő szomszédságai, és az, kik őtet először látták vala, hogy koldus volna, ezt mondják vala: nem ez-e? az ki ül vala, és koldul vala?


verse #9

nékik mondanak vala: ez. nékik viszontag: hasonlatos ahhoz. az koldus kediglen ezt mondja vala: én vagyok az.


verse #10

mondanak vala annak okáért őneki. miképpen nyílának meg teneked az te szemeid?


verse #11

felele az, és mondá. amaz ember, az ki Jézusnak mondatik, sárt csinála, és megkené az én szemeimet, és mondá énnekem: menj el az Siloe vizére, és mosdjál meg. minek utána kediglen elmentem volna, és megmosdottam volna, szemeimnek világossága megadaték.


verse #12

mondának annak okáért őneki. hol vagyon az? mondá, nem tudom.


verse #13

az farizeusokhoz vivék azt, ki régtől fogva vak volt.


verse #14

szombat nap vala kediglen az napon, mikoron az Jézus az sárt csinálta vala, és megnyitja vala az ő szemeit.


verse #15

annak okáért ismét kérdik vala őtet az farizeusok is, mi módon adatott volna meg szemeinek világossága. az vak kediglen mondá őnekik. sárt tőn felül az én szemeimre, és megmosdám, és ím látok.


verse #16

annak okáért mondanak vala nékik az farizeusoknak közüle: ez ember Istentől nincsen, mert nem tiszteli az szombatot. nékik kediglen ezt mondják vala: hogy hogy tehet bűnös ember ilyen csudákat. és nem valának egy értelmen önnönközöttük.


verse #17

és mondának az vaknak ismét. te mit mondasz az emberről, hogy mivel megnyitja az te szemeidet? mondá az vak: próféta az.


verse #18

nem hívék annak okáért az zsidók azt, hogy az ember vak volt volna, és szemeinek világossága megadatott volna, mígnem odahívák annak szüleit, az kinek szemeinek világossága megadatott vala,


verse #19

és megkérdék őket ezt mondván: ez-e az ti fiatok, kit ti mondotok, hogy vakon született volt? tehát mi módon lát mostan?


verse #20

felelének őnekik az ő szülei, és mondának: tudjuk, hogy ez az mi fiunk, és hogy vakon született,


verse #21

de azt nem tudjuk, miképpen vagyon ez, hogy mostan lát, avagy kicsoda nyitotta meg az ő szemeit, mi nem tudjuk. annyi idejű ember, hogy meg tudja mondani, ő magát kérdjétek meg, ő maga fog szólni önmagáról.


verse #22

annak okáért mondák ezeket az ő szülei, hogy félnek vala az zsidóktól. mert immáron egybe tanácskoztanak vala az zsidók, hogy, ha valaki őtet vallaná Krisztusnak lenni, az zsinagógából kivettetnék.


verse #23

annak okáért mondák az ő szülei ezt: annyi idejű ember, hogy meg tudja mondani, ő magát kérdjétek meg.


verse #24

annak okáért előhívák ismét az embert, az ki annak előtte vak vala, és mondának őneki: tégy tisztességet az Istennek. mi tudjuk, hogy ez ember bűnös.


verse #25

felele annak okáért az, és mondá: azt nem tudom, ha bűnös legyen, ezt tudom, hogy mikor vak voltam volna, mostan látok.


verse #26

mondának annak okáért ismét őneki. mik tőn teneked? miképpen nyitá meg az te szemeidet?


verse #27

felele őnekik: megmondottam immáron tinektek, és még sem hallottátok-e? miért akarjátok ismét hallani? ti is ő tanítványai akartok-e lenni?


verse #28

annak okáért szidalmas beszéddel illeték őtet, és ezt mondák: te ő tanítványa légy, mi kediglen Mózes tanítványai vagyunk.


verse #29

mi tudjuk, hogy Mózesnek szólt az Isten, ez embert kediglen nem tudjuk, honnan való legyen.


verse #30

felele az ember, és mondá őnekik: ebben néminemű csodálatos dolog vagyon, hogy ti nem tudjátok, honnan való legyen, de nám megnyitotta az én szemeimet.


verse #31

tudjuk kediglen, hogy az bűnösöket az Isten meg nem hallgatja, hanem azt hallgatja meg, az ki istenfélő ember, és az ő akaratját teszi.


verse #32

ez világnak kezdetétől fogva senki nem hallotta, hogy valaki megnyitja legyen valamely vakon született embernek szemeit.


verse #33

ha Istentől nem volna ez, semmit nem tehetett volna.


verse #34

felelének, és mondának őneki: mindenestül fogva bűnökben születtettél, és te tanítasz-e minket? és kiveték közülük őtet.


verse #35

meghallá annak okáért az Jézus, hogy kivetették volna közülük őtet, és mikor megtalálta volna őtet, mondá őneki: te hiszesz-e az Isten Fiában?


verse #36

felele az, és mondá. uram, kicsoda az, hogy higgyek őbenne?


verse #37

mondá őneki az Jézus: látád is őtet, és az, ki teveled szól, ő az.


verse #38

és mondá az: hiszek, uram, és imádá őtet.


verse #39

és mondá őneki az Jézus. ítéletre jöttem én ez világra, hogy az, kik nem látnak, lássanak, és az, kik látnak, vakok legyenek.


verse #40

és meghallák nékik az farizeusoknak közüle ezeket, kik ővele valának, és mondának őneki: mi is vakok vagyunk-e?


verse #41

mondá őnekik az Jézus. ha vakok volnátok, bűnötök nem volna, mostan kediglen ezt mondjátok: látunk, azért az ti bűnötök megmarad.

Chapters:


Books