Evangélium Szent János írása szerint
9. fejezet
1. vers
és mikoron mentében elmúlnék az Jézus, egy embert láta, ki vakon született vala,
2. vers
és megkérdék őtet az ő tanítványai, és mondának: rabbi. melyik vétkezett, ez vak-e, avagy az ő szülei, hogy vakon születnék?
3. vers
felelé az Jézus: sem ez vak nem vétkezett, sem az ő szülei, hanem hogy az Istennek cselekedetei megjelentessenek őbenne.
4. vers
annak művét kell énnekem művelnem, az ki engemet elbocsáta míg napvilág vagyon. eljő az éj, mikoron senki nem munkálódhatik.
5. vers
mennyi ideiglen ez világon leendek, ez világnak világossága vagyok.
6. vers
mikoron ezeket megmondotta volna, az földre pökék, és az ő szájának tajtékából sárt csinála, és azt az vaknak szemeire kené,
7. vers
és mondá őneki. menj el, és mosdjál meg az Siloe vízben, melynek magyarsága ez: követül bocsáttatott. annak okáért elmene, és megmosdék, és megjőve látván.
8. vers
annak okáért az ő szomszédságai, és az, kik őtet először látták vala, hogy koldus volna, ezt mondják vala: nem ez-e? az ki ül vala, és koldul vala?
9. vers
nékik mondanak vala: ez. nékik viszontag: hasonlatos ahhoz. az koldus kediglen ezt mondja vala: én vagyok az.
10. vers
mondanak vala annak okáért őneki. miképpen nyílának meg teneked az te szemeid?
11. vers
felele az, és mondá. amaz ember, az ki Jézusnak mondatik, sárt csinála, és megkené az én szemeimet, és mondá énnekem: menj el az Siloe vizére, és mosdjál meg. minek utána kediglen elmentem volna, és megmosdottam volna, szemeimnek világossága megadaték.
12. vers
mondának annak okáért őneki. hol vagyon az? mondá, nem tudom.
13. vers
az farizeusokhoz vivék azt, ki régtől fogva vak volt.
14. vers
szombat nap vala kediglen az napon, mikoron az Jézus az sárt csinálta vala, és megnyitja vala az ő szemeit.
15. vers
annak okáért ismét kérdik vala őtet az farizeusok is, mi módon adatott volna meg szemeinek világossága. az vak kediglen mondá őnekik. sárt tőn felül az én szemeimre, és megmosdám, és ím látok.
16. vers
annak okáért mondanak vala nékik az farizeusoknak közüle: ez ember Istentől nincsen, mert nem tiszteli az szombatot. nékik kediglen ezt mondják vala: hogy hogy tehet bűnös ember ilyen csudákat. és nem valának egy értelmen önnönközöttük.
17. vers
és mondának az vaknak ismét. te mit mondasz az emberről, hogy mivel megnyitja az te szemeidet? mondá az vak: próféta az.
18. vers
nem hívék annak okáért az zsidók azt, hogy az ember vak volt volna, és szemeinek világossága megadatott volna, mígnem odahívák annak szüleit, az kinek szemeinek világossága megadatott vala,
19. vers
és megkérdék őket ezt mondván: ez-e az ti fiatok, kit ti mondotok, hogy vakon született volt? tehát mi módon lát mostan?
20. vers
felelének őnekik az ő szülei, és mondának: tudjuk, hogy ez az mi fiunk, és hogy vakon született,
21. vers
de azt nem tudjuk, miképpen vagyon ez, hogy mostan lát, avagy kicsoda nyitotta meg az ő szemeit, mi nem tudjuk. annyi idejű ember, hogy meg tudja mondani, ő magát kérdjétek meg, ő maga fog szólni önmagáról.
22. vers
annak okáért mondák ezeket az ő szülei, hogy félnek vala az zsidóktól. mert immáron egybe tanácskoztanak vala az zsidók, hogy, ha valaki őtet vallaná Krisztusnak lenni, az zsinagógából kivettetnék.
23. vers
annak okáért mondák az ő szülei ezt: annyi idejű ember, hogy meg tudja mondani, ő magát kérdjétek meg.
24. vers
annak okáért előhívák ismét az embert, az ki annak előtte vak vala, és mondának őneki: tégy tisztességet az Istennek. mi tudjuk, hogy ez ember bűnös.
25. vers
felele annak okáért az, és mondá: azt nem tudom, ha bűnös legyen, ezt tudom, hogy mikor vak voltam volna, mostan látok.
26. vers
mondának annak okáért ismét őneki. mik tőn teneked? miképpen nyitá meg az te szemeidet?
27. vers
felele őnekik: megmondottam immáron tinektek, és még sem hallottátok-e? miért akarjátok ismét hallani? ti is ő tanítványai akartok-e lenni?
28. vers
annak okáért szidalmas beszéddel illeték őtet, és ezt mondák: te ő tanítványa légy, mi kediglen Mózes tanítványai vagyunk.
29. vers
mi tudjuk, hogy Mózesnek szólt az Isten, ez embert kediglen nem tudjuk, honnan való legyen.
30. vers
felele az ember, és mondá őnekik: ebben néminemű csodálatos dolog vagyon, hogy ti nem tudjátok, honnan való legyen, de nám megnyitotta az én szemeimet.
31. vers
tudjuk kediglen, hogy az bűnösöket az Isten meg nem hallgatja, hanem azt hallgatja meg, az ki istenfélő ember, és az ő akaratját teszi.
32. vers
ez világnak kezdetétől fogva senki nem hallotta, hogy valaki megnyitja legyen valamely vakon született embernek szemeit.
33. vers
ha Istentől nem volna ez, semmit nem tehetett volna.
34. vers
felelének, és mondának őneki: mindenestül fogva bűnökben születtettél, és te tanítasz-e minket? és kiveték közülük őtet.
35. vers
meghallá annak okáért az Jézus, hogy kivetették volna közülük őtet, és mikor megtalálta volna őtet, mondá őneki: te hiszesz-e az Isten Fiában?
36. vers
felele az, és mondá. uram, kicsoda az, hogy higgyek őbenne?
37. vers
mondá őneki az Jézus: látád is őtet, és az, ki teveled szól, ő az.
38. vers
és mondá az: hiszek, uram, és imádá őtet.
39. vers
és mondá őneki az Jézus. ítéletre jöttem én ez világra, hogy az, kik nem látnak, lássanak, és az, kik látnak, vakok legyenek.
40. vers
és meghallák nékik az farizeusoknak közüle ezeket, kik ővele valának, és mondának őneki: mi is vakok vagyunk-e?
41. vers
mondá őnekik az Jézus. ha vakok volnátok, bűnötök nem volna, mostan kediglen ezt mondjátok: látunk, azért az ti bűnötök megmarad.
Könyvek
