Evangélium Szent János írása szerint
18. fejezet
1. vers
mikoron ezeket megmondotta volna, az Jézus kimene az ő tanítványaival az Kidron nevű völgynek patakja elve, holott egy kert vala, melybe ő bemene az ő tanítványaival.
2. vers
tudja vala kediglen Júdás is, az ki őtet kézbe adja vala, az helyet. mert az Jézus gyakorta szokott vala odagyűlni az ő tanítványaival.
3. vers
annak okáért Júdás, mikoron az zsidó fejedelmek sereget adtanak volna őneki, és az fő papok, és az farizeusok szolgákat, odamene lámpásokkal, és égő fáklyákkal, és fegyverekkel.
4. vers
annak okáért mikoron tudná az Jézus mindazokat melyek őrá jövendők valának, eleikbe mene, és mondá őnekik: kit kerestek?
5. vers
felelének őneki: az názáretbeli Jézust. mondá az Jézus őnekik: én vagyok. Júdás is kediglen, ki őtet kézbe adja vala, ővelük áll vala.
6. vers
annak okáért minek utána ezt mondá őnekik: én vagyok, hátratántorodának, és az földre leomlának.
7. vers
ismét annak okáért megkérdé őket: kit kerestek? azok kedig ezt mondák: az názáretbeli Jézust.
8. vers
felelé az Jézus. megmondám tinektek, hogy én vagyok. annak okáért ha engemet kerestek, hadd menjenek el ezek.
9. vers
hogy betelnék az beszéd, melyet megmondott vala. azok közül, az kiket énnekem adál, senkit el nem vesztettem.
10. vers
annak okáért mikoron Simon Péternél tőr volna, kivoná azt, és az püspöknek szolgájához csapá, és elvágá az ő jobb fülét. az szolgának kediglen Malkus vala neve.
11. vers
mondá annak okáért az Jézus Péternek. tedd be az te tőrödet az hüvelybe. ne igyam-e meg az pohárt, melyet az én atyám adott énnekem.
12. vers
annak okáért az zsidóknak serege, és az ezer nép előtt járó fő vitéz, és az zsidóknak szolgái megfogák az Jézust, és megkötözék őtet,
13. vers
és elvivék őtet először az Annáshoz, mert Kajafásnak ipa vala, ki az esztendőben főpap vala.
14. vers
ez vala kediglen az Kajafás, ki tanácsot adott vala az zsidóknak, hogy hasznukra volna egy embernek meghalni az népért.
15. vers
követi vala kediglen az Jézust Simon Péter és az másik tanítvány. az tanítványt kediglen ismeri vala az főpap és az Jézussal bemene, az főpapnak palotájába.
16. vers
Péter kediglen kinn áll vala az ajtónál. kimene annak okáért az tanítvány az kit ismer vala az főpap, és meg megmondá az ajtótartó szolgálónak, és bevivé az Pétert,
17. vers
mondá annak okáért az Péternek az ajtótartó szolgáló. nem ez embernek tanítványai közül való vagy-e te is? mondá Péter. nem vagyok.
18. vers
ott állanak vala kediglen az szolgák és az szolgáló népek, kik mivel hogy hideg idő vala, rakásra eleven szenet hordottanak vala, és fűtőznek vala. ővelük vala kediglen az Péter is állván és fűtőzvén.
19. vers
az főpap annak okáért megkérdezé az Jézust az ő tanítványai felől, és az ő tanításának felőle.
20. vers
felele őneki az Jézus. én nyilván szóltam ez világnak, én mindenkoron az zsinagógában tanítottam, és az templomban, hová minden zsidók gyűlnek, és titok helyen semmit nem szóltam,
21. vers
mit kérdesz engemet? kérdd azokat, az kik hallották, mit szóltam legyen őnekik. íme azok tudják, mi dolgokat mondottam legyen én.
22. vers
mikoron kediglen ezt mondotta volna, az szolgáló népeknek egyik közel állván oda, az Jézust arcul csapá ezt mondván: ezenképpen felelsz-e az főpapnak?
23. vers
felelé őneki az Jézus: ha gonoszul szóltam, tégy tanúbizonyságot az gonosz mondásról, ha kediglen jól szóltam, miért versz engemet?
24. vers
és az Annás kötözve az Kajafás főpaphoz bocsátá őtet.
25. vers
ott áll vala kediglen Simon Péter, és fűtőzik vala. mondának annak okáért őneki. nem az ő tanítványainak közüle való vagy-e te is? megtagadá az Péter, és mondá: nem vagyok.
26. vers
mondá őneki az főpapnak szolgái közül egy, annak rokonsága, az kinek fülét Péter elvágta vala: nem láttalak-e én tégedet az kertben amazzal?
27. vers
annak okáért ismét megtagadá az Péter, és legottan tyúk szóla.
28. vers
annak okáért Kajafástól az Jézust az tiszttartónak házába vivék. vala kediglen reggel, és az zsidók be nem menének az tiszttartónak házába, hogy fertelmessé ne lennének, hanem hogy az húsvéti vacsorát megennék.
29. vers
kimene annak okáért az Pilátus őhozzájuk, és mondá: micsoda vádolást hoztok ez ember ellen?
30. vers
felelének és mondának őneki: ha gonosztevő nem volna ez, semmiképpen teneked kézbe nem adtuk volna őtet.
31. vers
mondá annak okáért őnekik az Pilátus. vigyétek el ti őtet, és az ti törvényetek szerint ítéljétek meg őtet. mondának annak okáért őneki az zsidók: minekünk nem engedtetik senkit megölnünk.
32. vers
hogy az Jézusnak beszéde beteljesednék, melyet monda megjelentvén minemű halállal halna meg jövendőre.
33. vers
bemene annak okáért ismét az Pilátus, az ő házába, és előhívá az Jézust, és mondá őneki. te vagy-e az zsidóknak királya?
34. vers
felele az Jézus: tenmagadtól mondod-e te ezt, avagy egyebek mondották teneked ezt énfelőlem?
35. vers
felele az Pilátus: nemde zsidó vagyok-e én? az te néped és az főpapok adtanak tégedet én kezembe. mit tettél?
36. vers
felele az Jézus. az én országom nem ez világból való ország. ha ez világból való volna az én országom, az én szolgáló népem bizonnyal vívnának énmellettem, hogy az zsidóknak kezükbe ne adattatnám. de az én országom nem innen való.
37. vers
annak okáért mondá őneki az Pilátus: azért király vagy-e te? felele az Jézus: te mondod, hogy király vagyok én. én ezért születtem, és erre jöttem ez világra, hogy tanúbizonyságot tegyek az igazságnak. minden, valaki az igazságtól vagyon, az én szómat hallgatja.
38. vers
mondá őneki az Pilátus: micsoda az igazság? és mikoron ezt megmondotta volna, ismét kimene az zsidókhoz, és mondá őnekik: én semmi okot nem találok őbenne.
39. vers
szokásotok kediglen tinektek, hogy egyet elbocsássak tinektek ez húsvétnak ünnepében. akarjátok-e annak okáért, hogy elbocsássam tinektek az zsidóknak királyát?
40. vers
felkiáltának ismét mindnyájan, és mondának. nem ezt, hanem az Barabást. az Barabás kediglen tolvaj vala.
Könyvek
