Evangélium Szent János írása szerint

capitolul 18


Capitole:


versetul 1

mikoron ezeket megmondotta volna, az Jézus kimene az ő tanítványaival az Kidron nevű völgynek patakja elve, holott egy kert vala, melybe ő bemene az ő tanítványaival.


versetul 2

tudja vala kediglen Júdás is, az ki őtet kézbe adja vala, az helyet. mert az Jézus gyakorta szokott vala odagyűlni az ő tanítványaival.


versetul 3

annak okáért Júdás, mikoron az zsidó fejedelmek sereget adtanak volna őneki, és az fő papok, és az farizeusok szolgákat, odamene lámpásokkal, és égő fáklyákkal, és fegyverekkel.


versetul 4

annak okáért mikoron tudná az Jézus mindazokat melyek őrá jövendők valának, eleikbe mene, és mondá őnekik: kit kerestek?


versetul 5

felelének őneki: az názáretbeli Jézust. mondá az Jézus őnekik: én vagyok. Júdás is kediglen, ki őtet kézbe adja vala, ővelük áll vala.


versetul 6

annak okáért minek utána ezt mondá őnekik: én vagyok, hátratántorodának, és az földre leomlának.


versetul 7

ismét annak okáért megkérdé őket: kit kerestek? azok kedig ezt mondák: az názáretbeli Jézust.


versetul 8

felelé az Jézus. megmondám tinektek, hogy én vagyok. annak okáért ha engemet kerestek, hadd menjenek el ezek.


versetul 9

hogy betelnék az beszéd, melyet megmondott vala. azok közül, az kiket énnekem adál, senkit el nem vesztettem.


versetul 10

annak okáért mikoron Simon Péternél tőr volna, kivoná azt, és az püspöknek szolgájához csapá, és elvágá az ő jobb fülét. az szolgának kediglen Malkus vala neve.


versetul 11

mondá annak okáért az Jézus Péternek. tedd be az te tőrödet az hüvelybe. ne igyam-e meg az pohárt, melyet az én atyám adott énnekem.


versetul 12

annak okáért az zsidóknak serege, és az ezer nép előtt járó fő vitéz, és az zsidóknak szolgái megfogák az Jézust, és megkötözék őtet,


versetul 13

és elvivék őtet először az Annáshoz, mert Kajafásnak ipa vala, ki az esztendőben főpap vala.


versetul 14

ez vala kediglen az Kajafás, ki tanácsot adott vala az zsidóknak, hogy hasznukra volna egy embernek meghalni az népért.


versetul 15

követi vala kediglen az Jézust Simon Péter és az másik tanítvány. az tanítványt kediglen ismeri vala az főpap és az Jézussal bemene, az főpapnak palotájába.


versetul 16

Péter kediglen kinn áll vala az ajtónál. kimene annak okáért az tanítvány az kit ismer vala az főpap, és meg megmondá az ajtótartó szolgálónak, és bevivé az Pétert,


versetul 17

mondá annak okáért az Péternek az ajtótartó szolgáló. nem ez embernek tanítványai közül való vagy-e te is? mondá Péter. nem vagyok.


versetul 18

ott állanak vala kediglen az szolgák és az szolgáló népek, kik mivel hogy hideg idő vala, rakásra eleven szenet hordottanak vala, és fűtőznek vala. ővelük vala kediglen az Péter is állván és fűtőzvén.


versetul 19

az főpap annak okáért megkérdezé az Jézust az ő tanítványai felől, és az ő tanításának felőle.


versetul 20

felele őneki az Jézus. én nyilván szóltam ez világnak, én mindenkoron az zsinagógában tanítottam, és az templomban, hová minden zsidók gyűlnek, és titok helyen semmit nem szóltam,


versetul 21

mit kérdesz engemet? kérdd azokat, az kik hallották, mit szóltam legyen őnekik. íme azok tudják, mi dolgokat mondottam legyen én.


versetul 22

mikoron kediglen ezt mondotta volna, az szolgáló népeknek egyik közel állván oda, az Jézust arcul csapá ezt mondván: ezenképpen felelsz-e az főpapnak?


versetul 23

felelé őneki az Jézus: ha gonoszul szóltam, tégy tanúbizonyságot az gonosz mondásról, ha kediglen jól szóltam, miért versz engemet?


versetul 24

és az Annás kötözve az Kajafás főpaphoz bocsátá őtet.


versetul 25

ott áll vala kediglen Simon Péter, és fűtőzik vala. mondának annak okáért őneki. nem az ő tanítványainak közüle való vagy-e te is? megtagadá az Péter, és mondá: nem vagyok.


versetul 26

mondá őneki az főpapnak szolgái közül egy, annak rokonsága, az kinek fülét Péter elvágta vala: nem láttalak-e én tégedet az kertben amazzal?


versetul 27

annak okáért ismét megtagadá az Péter, és legottan tyúk szóla.


versetul 28

annak okáért Kajafástól az Jézust az tiszttartónak házába vivék. vala kediglen reggel, és az zsidók be nem menének az tiszttartónak házába, hogy fertelmessé ne lennének, hanem hogy az húsvéti vacsorát megennék.


versetul 29

kimene annak okáért az Pilátus őhozzájuk, és mondá: micsoda vádolást hoztok ez ember ellen?


versetul 30

felelének és mondának őneki: ha gonosztevő nem volna ez, semmiképpen teneked kézbe nem adtuk volna őtet.


versetul 31

mondá annak okáért őnekik az Pilátus. vigyétek el ti őtet, és az ti törvényetek szerint ítéljétek meg őtet. mondának annak okáért őneki az zsidók: minekünk nem engedtetik senkit megölnünk.


versetul 32

hogy az Jézusnak beszéde beteljesednék, melyet monda megjelentvén minemű halállal halna meg jövendőre.


versetul 33

bemene annak okáért ismét az Pilátus, az ő házába, és előhívá az Jézust, és mondá őneki. te vagy-e az zsidóknak királya?


versetul 34

felele az Jézus: tenmagadtól mondod-e te ezt, avagy egyebek mondották teneked ezt énfelőlem?


versetul 35

felele az Pilátus: nemde zsidó vagyok-e én? az te néped és az főpapok adtanak tégedet én kezembe. mit tettél?


versetul 36

felele az Jézus. az én országom nem ez világból való ország. ha ez világból való volna az én országom, az én szolgáló népem bizonnyal vívnának énmellettem, hogy az zsidóknak kezükbe ne adattatnám. de az én országom nem innen való.


versetul 37

annak okáért mondá őneki az Pilátus: azért király vagy-e te? felele az Jézus: te mondod, hogy király vagyok én. én ezért születtem, és erre jöttem ez világra, hogy tanúbizonyságot tegyek az igazságnak. minden, valaki az igazságtól vagyon, az én szómat hallgatja.


versetul 38

mondá őneki az Pilátus: micsoda az igazság? és mikoron ezt megmondotta volna, ismét kimene az zsidókhoz, és mondá őnekik: én semmi okot nem találok őbenne.


versetul 39

szokásotok kediglen tinektek, hogy egyet elbocsássak tinektek ez húsvétnak ünnepében. akarjátok-e annak okáért, hogy elbocsássam tinektek az zsidóknak királyát?


versetul 40

felkiáltának ismét mindnyájan, és mondának. nem ezt, hanem az Barabást. az Barabás kediglen tolvaj vala.

Capitole:


Cărți