Evangélium Szent János írása szerint

capitolul 4


Capitole:


versetul 1

annak okáért minek utána megérté az Úristen, hogy az farizeusok meghallották volna, hogy az Jézus több tanítványt tenne, hogynem mint János, és keresztelne,


versetul 2

jóllehet Jézus ő maga nem keresztelne, hanem az ő tanítványai,


versetul 3

elhagyá zsidó országot, és ismét Galileába mene.


versetul 4

kell vala kedig őneki Szamária által menni.


versetul 5

annak okáért Szamáriának városába méne, mely Sikárnak hívattatik, az örökségnek határába, melyet ada Jákob Józsefnek az ő fiának.


versetul 6

vala kedig ott egy kút, mely Jákobé vala. az Jézus annak okáért az úton járásnak miatta megfáradván, úgy ül vala az kútnál. vala kediglen az napnak közel hat órája.


versetul 7

eljöve egy szamáriabeli asszony, hogy vizet merítene. mondá őneki az Jézus: adj innom énnekem.


versetul 8

mert az ő tanítványai elmentenek vala az városba, hogy enniük valót vennének.


versetul 9

mondá annak okáért őneki az szamáriabeli asszony: te zsidó lévén miképpen kérsz éntőlem italt, ki szamáriabeli asszony vagyok, mert nem közösködnek az zsidók az szamáriabeliekkel.


versetul 10

felele az Jézus, és mondá őneki: ha tudnád az Istennek ajándékát, és kicsoda legyen az, ki teneked ezt mondja: adj innom énnekem, te kértél volna őtőle, és élő vizet adott volna teneked.


versetul 11

mondá őneki az asszony: uram, merítőd is nincsen, és az kút mély, annak okáért honnan vagyon teneked az élő víz?


versetul 12

nagyobb vagy-e te az mi atyánknál Jákobnál, ki ez kutat minekünk adta, és mind ő maga ebből jött, és mind az ő fiai, és mind az ő barmai?


versetul 13

felele az Jézus, és mondá őneki: minden megszomjúhozik ismét, valaki ez vízben iszik.


versetul 14

valaki kediglen az vízben ivandik, az melyet én adok őneki, örökké soha meg nem szomjúhozik. de az víz, melyet én adok őneki, örök életre felforró víznek kútfeje leszen őbenne.


versetul 15

mondá őneki az asszony. uram, add énnekem ez vizet, hogy ne szomjúhozzam, és ne jöjjek ide meríteni.


versetul 16

mondá őneki az Jézus. menj el, hívd ide az te férjedet, és jöjj ide.


versetul 17

felele az asszony, és mondá őneki. nincsen férjem. mondá őneki az Jézus. jól mondád, hogy nincsen férjed, mert öt férjed vala, és az, mely mostan vagyon, nem te férjed. ezt igazán mondád.


versetul 19

mondá őneki az asszony: uram, látom, hogy próféta vagy te.


versetul 20

az mi atyáinknak ez hegyen volt imádságuknak helye, és ti azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben vagyon az hely, holott imádkozni kell.


versetul 21

mondá az Jézus: asszony, higgy énnekem, eljött az óra, mikoron sem ez hegyen, sem Jeruzsálemben nem fogjátok imádni az Atyaistent.


versetul 22

ti imádjátok, az mit nem tudtok, mi imádjuk, az mit tudunk, mert az üdvösség az zsidók közül támadott.


versetul 23

de eljött az óra, és mostan vagyon, mikoron az igaz imádkozók imádni fogják az Atyaistent lélekben és igazságban, mert az Atyaisten is ilyeténeket keres, kik őtet imádják.


versetul 24

lelki állat az Isten, és azoknak, kik őtet imádják lélekben, és igazságban kell imádni.


versetul 25

mondá őneki az asszony: tudom, hogy az Messiás jő el, az ki Krisztusnak mondatik. annak okáért, mikoron az eljövend, minekünk mindeneket meghirdet.


versetul 26

mondá őneki az Jézus: én vagyok az, ki teneked szólok.


versetul 27

és legottan eljövének az ő tanítványai, és csudálják vala, hogy az asszonnyal szólna, demaga senki nem mondá ezt, mit kérdesz, avagy mit szólsz ővele?


versetul 28

annak okáért elhagyá az asszony az ő vödrét, és elmene az városba, és mondá az városbeli embereknek.


versetul 29

gyertek el, lássátok meg az embert, ki minden én téteményemet megmondá énnekem. nem ez-e az Krisztus?


versetul 30

annak okáért kimenének az városból, és őhozzá mennek vala.


versetul 31

azonközben kediglen kérik vala őtet az tanítványok ezt mondván: rabbi, egyél.


versetul 32

az Jézus kediglen mondá őnekik: énnekem megvagyon étkem, hogy egyem, melyet ti nem tudtok.


versetul 33

annak okáért mondanak vala az tanítványok őköztük. hozott-e valaki őneki ennivalót?


versetul 34

mondá őnekik az Jézus. az én étkem ez, hogy elvégezzem, az mit az akar, az ki engemet elbocsátott, és hogy elvégezzem az ő dolgát.


versetul 35

nem ti mondjátok-e, méglen négy hónap vagyon, és az aratásnak ideje eljő? íme mondom tinektek, emeljétek fel az ti szemeiteket, és nézzétek meg az tartományokat, mert immáron fehérlenek az megaratásra.


versetul 36

és az ki arat, jutalmat viszen, és az örök életre gyümölcsöt gyűjt, hogy egyetembe örüljön mind, az ki magot vet, és mind az, ki arat.


versetul 37

mert igaz ebben emez közbeszéd, hogy más az magvető, és más az arató. én elbocsátalak titeket aratni, mely dolgot ti nem műveltetek. egyebek műveltenek, és ti az ő művükbe készen mentetek be.


versetul 39

az városból kediglen, sok szamáriabeliek hívének őbenne az asszonynak beszédéért, ki tanúbizonyságot teszen vala róla, hogy megmondott volna őneki mindent, valamit tett volna.


versetul 40

mikoron annak okáért őhozzá mentenek volna az szamáriabeliek, kérék őtet, hogy őnáluk maradna, és ott marada három napon,


versetul 41

és sokkal többen hívének az ő beszédeiért,


versetul 42

és az asszonynak ezt mondják vala. immáron nem az te beszédedért hisszük, mert mi magunk halljuk az ő beszédét, és tudjuk, hogy ez bizonnyal ez világnak meg megváltója az Krisztus.


versetul 43

két napnak utána kimene onnan, és Galileába mene,


versetul 44

mert az Jézus ő maga tanúbizonyságot tőn róla, hogy az prófétának hazájában tisztessége nem volna.


versetul 45

mikoron annak okáért Galileába ment volna, tisztességgel fogadák őtet az Galileabeliek, mikoron látták volna mindezeket, melyeket Jeruzsálemben tett vala az ünnepen. mert ők is az ünnepre felmentenek vala.


versetul 46

annak okáért az Jézus Galileának Kána nevű városába mene, holott az vizet borrá változtatta vala. és vala egynémely kis király Kapernaumban, kinek fia beteg vala.


versetul 47

az mikoron meghallotta volna, hogy az Jézus Zsidóországból Galileába ment volna, őhozzá mene, és kéri vala őtet, hogy őhozzá lemenne, és meggyógyítaná az ő fiát, mert az ő fia halálán vala.


versetul 48

mondá annak okáért az Jézus őneki: nem hisztek, ha jelenségeket és csudákat nem láttok.


versetul 49

mondá őneki az kis király. uram, jöjj le, minek előtte az én fiam meghalljon.


versetul 50

mondá őneki az Jézus: menj el, az te fiad él. hisz kediglen az az ő beszédének, és megyen vala.


versetul 51

mikoron immáron az lemenne, az szolgák eleibe menének őneki, és ez követséget hozák. az te fiad él.


versetul 52

megtudakozék annak okáért az óráról, melyben könnyebbedett volna meg. és mondának őneki: tegnapon három órán hagya el őtet az hideg.


versetul 53

megismere annak okáért az atya, hogy az órában vala, az mely órában azt mondotta vala az Jézus őneki: az te fiad él, és hisz őbenne mind ő maga és mind az ő egész házabeli népe.


versetul 54

és még ez másod csodát tevé az Jézus, mikoron Zsidóországból Galileába ment volna.

Capitole:


Cărți