Evangélium Szent János írása szerint

capitolul 3


Capitole:


versetul 1

vala egy ember az farizeusoknak közüle, kinek Nikodémus vala neve, ki az zsidók között fő ember való.


versetul 2

ez az Jézushoz mene éjjel, és mondá: rabbi, tudjuk, hogy az Istentől jöttél mint mester. mert senki nem teheti ez csudákat, melyeket te teszel, hanemha az Isten leend ővele.


versetul 3

felele az Jézus, és mondá őneki. bizony bizony mondom teneked, ha valaki onnan felül nem születendik, nem láthatja az Istennek országát.


versetul 4

mondá őneki az Nikodémus: miképpen születhetik az ember, mikoron vén legyen? bemehet-e ismét az ő anyja méhébe, és születhetik-e?


versetul 5

felele az Jézus: bizony bizony mondom teneked, ha valaki víztől, és Szentlélektől nem születendik, be nem mehet az Istennek országába.


versetul 6

az, mi az testtől született, test az, és az mi az Lélektől született, lélek az.


versetul 7

ne csodáljad, hogy ezt mondám teneked. onnan felül kell tinektek születnetek.


versetul 8

az szél, az holott akarja, ott fúj, és hallod az ő zúgását, de nem tudod, honnan jöjjön, és hová menjen. szinte ígyen vagyon minden, ki az Lélektől született.


versetul 9

felele az Nikodémus, és mondá őneki. miképpen lehetnek ezek?


versetul 10

felele az Jézus, és mondá őneki. te vagy az Izraelnek fiainak mestere, és nem tudod-e ezeket?


versetul 11

bizony bizony mondom teneked, az mit tudunk, arról szólunk, és az mit láttunk, arról teszünk tanúbizonyságot, és az mi tanúbizonyságunkat be nem viszitek.


versetul 12

ha ez földről való dolgokat mondottam tinektek, és nem hiszitek, miképpen hiszitek, ha mennyei dolgokat mondandok tinektek?


versetul 13

és senki menny országába fel nem megyen, hanem az, ki mennyországból szállott le, az Embernek Fia, ki mennyországban vagyon.


versetul 14

és miképpen az Mózes magas hegyre emelé az kígyót az pusztában, azonképpen az embernek fiának magas hegyre kell felemeltetni,


versetul 15

hogy minden megmaradjon kárhozatul, ki ő benne hiszen, és örök élete legyen.


versetul 16

mert az Isten úgy szereté ez világot, hogy az ő egyetlen egy szülöttjét adná, hogy minden megmaradjon kárhozatul, ki őbenne hiszen, és örök élete legyen,


versetul 17

mert nem azért bocsátá az Isten az ő Fiát ez világra, hogy kárhoztassa ez világot, hanem hogy kárhozatul megtartassék ez világ őáltala.


versetul 18

az ki őbenne hiszen, el nem kárhozik. az ki kediglen nem hisz, immáron elkárhozott, mert nem hitt az Istennek egyetlen egy fiának nevében.


versetul 19

ez kediglen az kárhoztatás, hogy az világosság ez világra jöve, és az emberek inkább szereték az sötétséget, hogy nem mint az világosságot, mert az ő cselekedetük gonosz vala.


versetul 20

mert minden gyűlöli az világosságot, ki gonosz dolgokat teszen, és az világosságra nem megyen, hogy az ő cselekedeteit egyebek meg ne fedjék.


versetul 21

az ki kediglen igazságot cselekedik, az világosságra megyen, hogy nyilván legyenek az ő cselekedetei, hogy az Istennek általa legyenek cselekedtetvén.


versetul 22

annak utána elmene az Jézus az ő tanítványaival zsidó országnak földjébe, és ott lakozik vala ővelük, és keresztel vala.


versetul 23

keresztel vala kediglen János is Ainonban, az Szalim mellett, mert sok víz vala ott, és elmennek vala, és megkeresztelkednek vala.


versetul 24

mert még az János az tömlöcbe nem vettetett vala.


versetul 25

kérdés vala kediglen az Jánosnak tanítványai között az zsidókkal az tisztulás felől.


versetul 26

és az Jánoshoz menének, és mondának őneki: rabbi, az ki teveled vala az Jordán elve, kiről te tanúbizonyságot tevél, ám keresztel az, és mindenek őhozzá folyamodnak.


versetul 27

felele az János, és mondá: semmit nem vehet az ember, hanem ha az mennyországból adatik őneki.


versetul 28

ti magatok tanúbizonyságaim vagytok énnekem, hogy ezt mondám. nem vagyok én az Krisztus, hanem őelőtte bocsáttattam.


versetul 29

az kinek jegyese nála vagyon, vőlegény az, az vőlegénynek kedig barátja az, ki fenn áll, és az ő szavát hallgatja, örömmel örül az vőlegénynek szavain. annak okáért az én örömöm beteljesedék.


versetul 30

annak növekedést kell venni, énnekem kediglen meg kell kisebbülnöm.


versetul 31

az ki onnan felül jő, mindeneknek felette vagyon. az ki az földről való, ez földi az, és ez földről szól. az ki az mennyországból jő, mindeneknek felette vagyon,


versetul 32

és az mit látott és hallott, arról teszen tanúbizonyságot, és az ő tanúbizonyságát senki be nem viszi.


versetul 33

az ki beviszi az ő tanúbizonyságát, az megjegyezte, hogy az Isten igaz legyen,


versetul 34

mert az kit az Isten elbocsátott, az Istennek igéjét beszéli. mert nem mérték szerint adja az Isten ennek az Szentlelket.


versetul 35

az Atya szereti az Fiát, és mindeneket kezébe adott őneki.


versetul 36

az ki az Fiúnak hiszen, örök élete vagyon. az ki kediglen nem hiszen az Fiúnak, nem lát életet, hanem az Istennek haragja marad őrajta.

Capitole:


Cărți