Evangélium Szent János írása szerint

capitolul 10


Capitole:


versetul 1

bizony bizony mondom tinektek az ki be nem megyen az ajtón az juhoknak aklába, hanem egyebünnen hág be, az orv és lator.


versetul 2

az ki kediglen az ajtón megyen be, pásztora az az juhoknak.


versetul 3

ennek az ajtótartó megnyitja, és az juhok az ő szavát hallgatják, és az ő juhait nevükön hívja, és kiviszi őket.


versetul 4

és mikoron az ő tulajdon juhait kibocsátandja, őelőttük megyen, és az juhok őutána mennek. mert értik az ő szavát.


versetul 5

idegen pásztor után kediglen nem mennek, hanem elfutnak őelőtte. mert nem értik az idegeneknek szavát.


versetul 6

ez közbeszédet mondá az Jézus őnekik, azok kediglen nem értik meg, micsoda értelmei volnának ezeknek, az melyeket őnekik szól vala.


versetul 7

mondá annak okáért ismét őnekik az Jézus: bizony bizony mondom tinektek. én vagyok az juhoknak ajtaja,


versetul 8

valamennyin énelőttem jöttenek, azok mind orok és latrok, de az juhok őket nem hallgatják.


versetul 9

én vagyok az ajtó, ha valaki énáltalam bemenend, megtartatik veszedelemtől, és bemegyen, és kimegyen, és jó füvet talál.


versetul 10

az orv nem jött egyébért, hanem hogy orozzon, és az juhokban levágjon és elveszejtsen. én azért jöttem, hogy életük legyen, és nagyobb bőségben legyenek.


versetul 11

én vagyok az jó pásztor. az jó pásztor az ő lelkét adja az ő juhaiért.


versetul 12

az béres kediglen, és az, ki nem pásztor, kinek az juhok nem tulajdon övéi, látja, hogy eljő az farkas, és elhagyja az juhokat, és elfut, és az farkas elragadja, és egymástól elszaggatja az juhokat.


versetul 13

az béres kediglen elfut, mert béres, és az juhokra gondot nem visel.


versetul 14

én vagyok az jó pásztor, és megismerem az én juhaimat, és megismertetem az enyéimtől.


versetul 15

miképpen ismer engemet az én atyám, azonképpen ismerem én is az én atyámat, és az én lelkemet vetem az én juhaimért.


versetul 16

és egyéb juhaim is vannak, melyek nem ez akolból valók, azokat is ezekhez kell énnekem hoznom, és az én szómat meg fogják hallani, és egy akol leszen, egy pásztor.


versetul 17

annak okáért szeret engemet az én atyám, mert én elvetem az én lelkemet, hogy ismét hozzám vegyem azt.


versetul 18

senki el nem veszi azt éntőlem, hanem én magam vetem el éntőlem azt. hatalmam vagyon az én lelkemet elvetnem, és hatalmam vagyon ismét felvennem azt. ez parancsolatot atyámtól vettem.


versetul 19

annak okáért ismét különb-különb értelmen valának az zsidók önnön közöttük.


versetul 20

sokan őközülük ezt mondják vala: ördög vagyon benne, és esze nélkül szól, mit hallgatjátok az ő szavát?


versetul 21

nékik ezt mondják vala: ez beszédek nem oly emberé, kiben ördög volna. az ördög meg nyithatja-e az vakoknak szemeit?


versetul 22

lőn kediglen Jeruzsálemben ünnep, melyet encéniának hívnak vala, és téli idő vala.


versetul 23

az Jézus kediglen az Salamonnak templomának ereszében jár vala.


versetul 24

megkörnyékezék annak okáért őtet az zsidók, és mondának őneki: vajon mennyi ideig tartod az mi lelkünket vélekedésben? ha te vagy az Krisztus, mondd meg szabadon minekünk.


versetul 25

felele őnekik az Jézus. megmondám tinektek, és nem hiszitek. az mi dolgokat én teszek az én Atyámnak nevébe, ezek tanúbizonyságot tesznek énrólam.


versetul 26

de ti nem hiszitek, mert nem vagytok az én juhaim közül, miképpen ennek előtte mondom vala tinektek.


versetul 27

az én juhaim az én szómat hallgatják, és én ismerem őket, és énutánam jönnek,


versetul 28

és én örök életet adok őnekik, és soha el nem vesznek, és senki el nem ragadja őket az én kezemből.


versetul 29

az én Atyám, ki énnekem adta őket, mindeneknél nagyobb, és senki el nem ragadhatja az én Atyámnak kezéből.


versetul 30

én és az én Atyám egyek vagyunk.


versetul 31

annak okáért követ vőnek fel az zsidók ismét, hogy megköveznék őtet.


versetul 32

felele őnekik az Jézus. sok dolgokat mutattam én tinektek az én Atyám felől, ez jó dolgoknak közüle melyikért köveztek meg engemet?


versetul 33

felelének őneki az zsidók ezt mondván: az jó dolgodért meg nem kövezünk tégedet, hanem az Isten ellen való szidalmas beszédért, és hogy mivel Istenné teszed tenmagadat, mikoron ember légy te.


versetul 34

felele őnekik az Jézus. nemde meg vagyon-e írván ez az ti törvényetekben? én mondám, Istenek vagytok?


versetul 35

ha azokat Isteneknek mondotta, az kikhez az isteni beszéd lett, és az írás meg nem fejtethetik,


versetul 36

arról is, az kit az Atya megszentele, és ez világra bocsáta, azt mondjátok-e ti, hogy szidalmas beszédet szólok az Istennek ellene, hogy mivel ezt mondám, Istennek fia vagyok?


versetul 37

ha az én Atyámnak cselekedeteit nem teszem, ne higgyetek énnekem,


versetul 38

ha kediglen azt teszem, ha énnekem nem hisztek is, higgyetek cselekedeteimnek, hogy megismerjétek és higgyétek, hogy az én atyám énbennem vagyon, és én őbenne.


versetul 39

azon igyekeznek vala ismét, hogy őtet megfogják, és kimene az ő kezükből,


versetul 40

és ismét Jordán elve mene, az helyre, holott az János keresztel vala először, és ott lakozék,


versetul 41

és sokan menének őhozzá, és ezt mondják vala. az János bizony semmi csodát nem tett. igazak voltanak kediglen mindazok, az melyeket János erről mondott.


versetul 42

és sokan hívének ott őbenne.

Capitole:


Cărți