Evangélium Szent János írása szerint

capitolul 7


Capitole:


versetul 1

ezeknek utána az Jézus Galileában jár-kel vala, mert nem akar vala járni kelni Zsidóországban, mert azon igyekeznek vala az zsidók, hogy őtet megöljék.


versetul 2

közel vala kedig az zsidóknak ünnepe, melyet híják vala ez névvel szkénopégia.


versetul 3

mondának annak okáért őneki az ő atyjafiai: menj el innen, és menj Zsidóországba, hogy az te tanítványaid is lássák az te cselekedéseidet, melyeket teszel.


versetul 4

mert senki nem cselekedik valamit titokhelyen, az ki igyekezik emberek között nyilván lenni. ha ilyen jeles dolgokat teszel, tedd nyilvánvalóvá tenmagadat ez világnak.


versetul 5

mert még az ő atyjafiai is nem hisznek vala őbenne.


versetul 6

mondja annak okáért az Jézus őnekik. az én időm még el nem jött, az ti időtök kediglen mindenkoron készen vagyon.


versetul 7

ez világ titeket nem gyűlölhet, engemet kediglen gyűlöl. mert én őróla tanúbizonyságot teszek, hogy gonoszok legyenek az ő cselekedetei.


versetul 8

ti menjetek fel az ünnepre, én még fel nem megyek ez ünnepre, mert az én időm még be nem telt.


versetul 9

ezeket kediglen mikoron meg megmondotta volna őnekik Galileában marada.


versetul 10

minek utána kediglen felmennének az ő atyjafiai, akkoron ő is felmene az ünnepre, nem nyilván, hanem olymint titkon.


versetul 11

az zsidók kediglen keresik vala őtet az ünnepen, és ezt mondják vala: hol vagyon amaz?


versetul 12

és nagy zúgódás vala az népeknek sokasága között őfelőle, mert nékik ezt mondják vala. jó ember az, nékik kediglen ezt mondják vala: nem, hanem elhiteti az népnek sokaságát.


versetul 13

demaga senki nyilván nem szól vala őfelőle az zsidóktól való féltében.


versetul 14

mikoron kediglen immáron az ünnepnek fele elmúlt volna, felmene az Jézus az templomba, és ott tanít vala,


versetul 15

és csodálkoznak vala az zsidók, és ezt mondják vala: miképpen tud írást ez, mikoron nem tanult legyen?


versetul 16

felele őnekik az Jézus, és mondá: az én tudományom nem enyém, hanem azé, az ki engemet elbocsáta.


versetul 17

ha valaki akarand engedni annak akaratjának, ismeretet veszen ez tudományról, hogyha Istentől legyen, avagy én enmagamtól szóljak.


versetul 18

az ki őmagától szól, az ő tulajdon dicséretét keresi. az ki kedig annak keresi dicséretét, az ki őtet elbocsátja, igaz az, és hamisság őbenne nincsen.


versetul 19

nemde Mózes törvényt ada-e tinektek, és nám senki tiközületek az törvényt téteményével be nem teljesíti? mire igyekeztek megölni engemet?


versetul 20

felele az sereg nép és mondá. ördög vagyon benned. kicsoda igyekezik tégedet megölni?


versetul 21

felele az Jézus, és monda őnekik: egy dolgot tevék, és mind csodáljátok.


versetul 22

annak okáért adta Mózes tinektek az körülmetélést, nem hogy Mózestől legyen, ha nem az atyáktól. de nám az szombat napon körülmetélitek az embert.


versetul 23

ha az körülmetélést veszi ember szombat napon, hogy meg ne szegjük az Mózesnek törvénye, énrám haragszotok-e, hogy mivel az embert egészen meggyógyítottam legyen szombat napon?


versetul 24

ne akarjatok személynek tekintetére ítélni, hanem igaz ítélettel ítéljetek.


versetul 25

mondanak vala annak okáért nékik az jeruzsálembeliek közül. nem ezt, az kit halálra keresnek?


versetul 26

bizony íme nyilván szól, és semmit őneki nem szólnak. nemde bizonnyal megismeritek-e az ti népek, hogy bizonnyal ez legyen az Krisztus?


versetul 27

de ezt tudjuk, honnan való legyen. az Krisztus kediglen mikoron eljövend, senki nem tudja, honnan való legyen.


versetul 28

tanít vala annak okáért az Jézus az templomban nagy felszóval, és ezt mondja vala. engemet is ismertek, és azt tudjátok, honnan való legyek, és én magamtól nem jöttem, hanem igaz az, ki engemet elbocsáta, kit ti nem ismertek.


versetul 29

én kediglen ismerem őtet, mert őtőle vagyok, és az bocsátott el engemet.


versetul 30

annak okért igyekeznek vala rajta, hogy őtet megfognák, és senki őtet meg nem fogá, mert el nem jött vala az ő órája.


versetul 31

az sereg népnek közüle kediglen sokan hívének őbenne, és ezt mondják vala: mikoron az Krisztus eljövend, több jelenségeket teszen-e ezeknél, melyeket ez tett?


versetul 32

meghallják az farizeusok, hogy az sereg nép zúgódnék, és ezeket mondaná őfelőle. és az farizeusok, és az papoknak fejedelmei szolgákat bocsátának, hogy őtet megfognák.


versetul 33

mondá annak okáért az Jézus őnekik, még tiveletek vagyok egy kevés ideiglen, és elmegyek ahhoz, az ki engemet elbocsáta.


versetul 34

keresni fogtok engemet, és meg nem leltek, és az, holott én vagyok, ti oda nem jöhettek.


versetul 35

annak okáért mondának az zsidók őközöttük. hova fog menni ez, hogy mi meg ne leljük őtet? nemde az el eloszlott népeknek közébe megyen-e, és ott fog-e tanítani?


versetul 36

mi beszéd ez, az melyet mondá? keresni fogtok engemet, és meg nem leltek engemet, és az, holott én vagyok, ti oda nem jöhettek.


versetul 37

az nagy ünnepnek kediglen legutolsó napján, áll vala az Jézus, és nagy felszóval ezt mondja vala: ha ki szomjúhozik, jöjjön énhozzám, és igyék.


versetul 38

az ki énbennem hiszen, mint az írás mondja, folyóvizek folynak ki az ő hasából, melyek élő vizek.


versetul 39

ezt kedig lenn mondá az Szentlélekről, melyet jövendőre visznek vala azok, az kik őbenne hisznek. mert még Szentlélek nem vala őnáluk, mert az Jézus még meg nem dicsőíttetett vala.


versetul 40

sokan annak okáért az sereg népnek közüle, mikoron az beszédet hallották volna, ezt mondják vala. bizonyába ez igaz próféta.


versetul 41

nékik ezt mondják vala. ez az Krisztus. némelyek kediglen ezt mondják vala: Galileából jő-e el az Krisztus?


versetul 42

az írás nem azt mondja-e, hogy Dávidnak magvából jő el az Krisztus, és Betlehemnek városkájából, holott vala Dávid?


versetul 43

annak okáért különbet-különbet fogának érteni őfelőle.


versetul 44

némelyek kediglen őközülük meg akarták vala fogni őtet, de senki meg nem tartá őtet.


versetul 45

eljövének annak okáért az szolgák az püspökhöz és az farizeusokhoz, és mondának azok az szolgáknak: mire nem hoztátok el azt?


versetul 46

felelének az szolgák: soha ember ígyen nem szólt, mint ez ember.


versetul 47

felelének annak okáért őnekik az farizeusok. elhitetett-e titeket is?


versetul 48

hitt-e valaki az fő népeknek avagy az farizeusoknak közüle őbenne?


versetul 49

de ez község, ki az törvényt nem érti, átkozott nép.


versetul 50

mondá őnekik Nikodémus, az ki éjjel őhozzá ment vala, ki őközülük egy vala.


versetul 51

az mi törvényünk meg megítéli az embert különben, hanem ha először őtőle halland, és megértendi-e mit cselekedik?


versetul 52

felelének és mondának őneki: nem galileabeli vagy-e te is? hányd meg, és vesd meg, és lásd meg, hogy Galileából próféta nem támadott.


versetul 53

és mindenik házához mene.

Capitole:


Cărți