capitolul 19
legottan annak okáért az Pilátus az Jézust megfogá, és meg megostoroztatá,
és az vitézek tövisekből koronát kötének őneki, és fejébe tevék, és bársony ruhát adának körül őrá.
és ezt mondják vala: üdvözlégy zsidóknak királya. és arcul csapák vala őtet.
el-kimene ismét az Pilátus és mondá őnekik: ím előhozom őtet tinektek ide ki, hogy megismerjétek, hogy semmi okot őbenne nem lelék.
el-kimene annak okáért az Jézus fejében viselvén az töviskoronát, és az bársony palástot, és mondá őnekik az Pilátus. íme az ember.
mikoron annak okáért látták volna őtet az fő főpapok és az szolgáló népek, felkiáltanak vala, és ezt mondják vala: feszítsd meg, feszítsd meg. mond őnekik: vigyétek el ti őtet, és feszítsétek meg, mert én okot nem találok őbenne.
felelének az zsidók őneki: minekünk törvényünk vagyon, és az mi törvényünk szerint meg kell halni, mert önmagát fiúvá tette az Istennek.
annak okáért mikoron az Pilátus ez szót hallotta volna, inkább megijede.
és ismét az házba be bemenvén mond az Jézusnak. honnan való vagy te? az Jézus kediglen nem felele őneki.
mondá annak okáért őneki az Pilátus: nem szólsz-e énnekem? nem tudod-e, hogy hatalmam vagyon tégedet megfeszítenem, és hatalmam vagyon tégedet eleresztenem?
felele az Jézus: semmi hatalmad nem volna énrajtam, ha onnan felől nem adatott volna teneked. annak okáért annak nagyobb bűne vagyon, az ki engemet kézbe adott teneked.
attól fogva azon igyekszik vala az Pilátus, hogy őtet elszabadítsa. de az zsidók felkiáltanak vala, és ezt mondják vala: ha ezt elereszted, az császárnak barátja nem vagy. valaki királlyá teszi önmagát, az császárnak ellene mond.
az Pilátus kediglen, mikoron ez beszédet hallotta volna, kivivé az Jézust, és ítélő székébe üle, az helyen, melyet ez névvel hívnak vala: Litosztrotosz, zsidóul kediglen Gabbata.
vala kediglen húsvét este, közel hat óra, és mondá az zsidóknak: íme az ti királyotok.
azok kediglen ezt kiálták vala: vonasd fel, vonasd fel, feszíttesd meg őtet. mondá őnekik az Pilátus. az ti királyotokat feszíttessem-e meg? felelének az főpapok: nincsen királyunk, hanem csak császárunk.
legottan annak okáért azoknak adá őtet, hogy megfeszítenék. elfogák kediglen az Jézust, és elvivék.
és az Jézus az ő keresztfáját hátán viselvén az helyre mene, mely fő koponyának mondatik, zsidóul kediglen Golgota,
holott megfeszíték őtet és ővele egyetembe más két embert, innen és onnan, az Jézust kediglen közbül.
felül való írást is íra az Pilátus, és az keresztfára felül tevé. az írás kedig ez vala: az názáretbeli Jézus, az zsidóknak királya.
annak okáért ez felül való írást sok zsidók olvassák el, mert az városhoz közel vala az hely, az holott az Jézus megfeszítteték. és vala írva zsidó nyelven és görög nyelven és római nyelven.
mondának annak okáért az Pilátusnak az zsidóknak főpapjai: ne írjad azt, hogy zsidóknak királya, hanem hogy mivel önmaga mondotta legyen, az zsidóknak királya vagyok.
felele az Pilátus: az mit megírtam, megírtam.
az vitézek annak okáért, mikor megfeszítették volna az Jézust, elővevék az ő felső öltözetét, és négy részt tőnek benne, minden vitéznek egy részt, azonképpen az ő alsó köntösét is. az köntös kedig varrás nélkül való vala, és az felső részétől fogva mind egy szövésben való.
mondának annak okáért őközöttük: ne metéljük el ez ruhát, hanem vonjunk nyilat rajta, melyikünké legyen. hogy az írás beteljesednék, mely ezt mondja: megoszták az én felső öltözetemet önmaguknak, és az én alsó ruhámra nyilat vonának. az vitézek tevék kedig ezeket.
áll vala kedig az Jézusnak keresztfájánál az ő anyja és az ő anyjának öccse. az Mária, az Kleofásnak felesége, és az Mária Magdaléna.
mikoron annak okáért látta volna az Jézus az ő anyját és az tanítványt, az kit szeret vala, hogy ott állana, mondá az ő anyjának: asszony, íme az te fiad.
annak utána mondá az tanítványnak: íme az te anyád. és azon órában az tanítvány az ő birtoka alá vevé őtet.
annak utána tudván az Jézus, hogy mindenek immáron beteljesedtenek, hogy beteljesednék az írás, mondá: szomjúhozom.
annak okáért letettenek vala ott egy ecettel megtöltött edényt. az zsidók kediglen spongyát ecettel és izsóppal betöltének, és feltévén az spongyát, az ő szájához juttaták.
mikoron annak okáért elvette volna az Jézus az ecetet, mondá: beteljesedett, és fejét lehajtván lelkét kibocsátá.
az zsidók annak okáért, hogy mivel húsvét este vala, hogy az szombatnak ünnepén az testek az keresztfán ne maradnának, mert az szombatnak napja nagy ünnep vala, kérék az Pilátust, hogy az ő szárukat megszegnék, és levennék őket.
elmenének annak okáért az vitézek, és az elsőnek megszegék az ő szárait, és az másiknak is, az ki ővele egyetembe megfeszíttetett vala.
mikoron kediglen az Jézusra jutottanak volna, minek utána láták őtet, hogy immáron megholt, meg nem szegék az ő szárait,
hanem az vitézeknek közüle egy az ő oldalát lándzsával meggyaká, és legottan vér és víz jöve ki.
és az ki látá, tanúbizonyságot tőn róla, és igaz az ő tanúbizonysága. és az tudja, hogy mivel igazat mond, hogy ti is higgyétek.
mert lőnek ezek, hogy az írás beteljesedjék. tetemet őbelőle ki ne törjetek.
és ismét más írás ezt mondja: meglátják, az kin gyakást tettenek.
ezeknek utána kediglen kéré Pilátust az József, hogy levenné az Jézusnak testét, ki Arimateából támadott vala, és ki az Jézusnak tanítványa vala, de az zsidóktól való féltében titok tanítványa vala, és ezt megengedé az Pilátus.
eljöve kedig Nikodémus is, ki elein az Jézushoz ment vala éjjel mirhából és aloéból elegyített drága nemes szert hozván, közel száz font felé.
levevék annak okáért az Jézusnak testét, és bekötözék azt tiszta ruhákkal, drága nemes szerekkel, miképpen az zsidók szoktanak temetkezni.
vala kediglen az helyen, holott meg megfeszíttetett vala, egy kert, és az kertben egy koporsó, melybe még senki nem tétetett vala.
annak okáért az zsidóknak Paraszkeué napjáért ott tevék az koporsóba az Jézust, hogy mivel közel vala az koporsó.
Software-ul își propune să conecteze pe toți cu textul Bibliei printr-o interfață rapid accesibilă și personalizabilă.
Numele face referire atât la conectivitate, cât și la viteză…
„Fiecare om să fie grabnic la ascultare, încet la vorbire și încet la mânie!”
Cu dragoste, Tom Károly