Evangélium Szent János írása szerint
3. fejezet
1. vers
vala egy ember az farizeusoknak közüle, kinek Nikodémus vala neve, ki az zsidók között fő ember való.
2. vers
ez az Jézushoz mene éjjel, és mondá: rabbi, tudjuk, hogy az Istentől jöttél mint mester. mert senki nem teheti ez csudákat, melyeket te teszel, hanemha az Isten leend ővele.
3. vers
felele az Jézus, és mondá őneki. bizony bizony mondom teneked, ha valaki onnan felül nem születendik, nem láthatja az Istennek országát.
4. vers
mondá őneki az Nikodémus: miképpen születhetik az ember, mikoron vén legyen? bemehet-e ismét az ő anyja méhébe, és születhetik-e?
5. vers
felele az Jézus: bizony bizony mondom teneked, ha valaki víztől, és Szentlélektől nem születendik, be nem mehet az Istennek országába.
6. vers
az, mi az testtől született, test az, és az mi az Lélektől született, lélek az.
7. vers
ne csodáljad, hogy ezt mondám teneked. onnan felül kell tinektek születnetek.
8. vers
az szél, az holott akarja, ott fúj, és hallod az ő zúgását, de nem tudod, honnan jöjjön, és hová menjen. szinte ígyen vagyon minden, ki az Lélektől született.
9. vers
felele az Nikodémus, és mondá őneki. miképpen lehetnek ezek?
10. vers
felele az Jézus, és mondá őneki. te vagy az Izraelnek fiainak mestere, és nem tudod-e ezeket?
11. vers
bizony bizony mondom teneked, az mit tudunk, arról szólunk, és az mit láttunk, arról teszünk tanúbizonyságot, és az mi tanúbizonyságunkat be nem viszitek.
12. vers
ha ez földről való dolgokat mondottam tinektek, és nem hiszitek, miképpen hiszitek, ha mennyei dolgokat mondandok tinektek?
13. vers
és senki menny országába fel nem megyen, hanem az, ki mennyországból szállott le, az Embernek Fia, ki mennyországban vagyon.
14. vers
és miképpen az Mózes magas hegyre emelé az kígyót az pusztában, azonképpen az embernek fiának magas hegyre kell felemeltetni,
15. vers
hogy minden megmaradjon kárhozatul, ki ő benne hiszen, és örök élete legyen.
16. vers
mert az Isten úgy szereté ez világot, hogy az ő egyetlen egy szülöttjét adná, hogy minden megmaradjon kárhozatul, ki őbenne hiszen, és örök élete legyen,
17. vers
mert nem azért bocsátá az Isten az ő Fiát ez világra, hogy kárhoztassa ez világot, hanem hogy kárhozatul megtartassék ez világ őáltala.
18. vers
az ki őbenne hiszen, el nem kárhozik. az ki kediglen nem hisz, immáron elkárhozott, mert nem hitt az Istennek egyetlen egy fiának nevében.
19. vers
ez kediglen az kárhoztatás, hogy az világosság ez világra jöve, és az emberek inkább szereték az sötétséget, hogy nem mint az világosságot, mert az ő cselekedetük gonosz vala.
20. vers
mert minden gyűlöli az világosságot, ki gonosz dolgokat teszen, és az világosságra nem megyen, hogy az ő cselekedeteit egyebek meg ne fedjék.
21. vers
az ki kediglen igazságot cselekedik, az világosságra megyen, hogy nyilván legyenek az ő cselekedetei, hogy az Istennek általa legyenek cselekedtetvén.
22. vers
annak utána elmene az Jézus az ő tanítványaival zsidó országnak földjébe, és ott lakozik vala ővelük, és keresztel vala.
23. vers
keresztel vala kediglen János is Ainonban, az Szalim mellett, mert sok víz vala ott, és elmennek vala, és megkeresztelkednek vala.
24. vers
mert még az János az tömlöcbe nem vettetett vala.
25. vers
kérdés vala kediglen az Jánosnak tanítványai között az zsidókkal az tisztulás felől.
26. vers
és az Jánoshoz menének, és mondának őneki: rabbi, az ki teveled vala az Jordán elve, kiről te tanúbizonyságot tevél, ám keresztel az, és mindenek őhozzá folyamodnak.
27. vers
felele az János, és mondá: semmit nem vehet az ember, hanem ha az mennyországból adatik őneki.
28. vers
ti magatok tanúbizonyságaim vagytok énnekem, hogy ezt mondám. nem vagyok én az Krisztus, hanem őelőtte bocsáttattam.
29. vers
az kinek jegyese nála vagyon, vőlegény az, az vőlegénynek kedig barátja az, ki fenn áll, és az ő szavát hallgatja, örömmel örül az vőlegénynek szavain. annak okáért az én örömöm beteljesedék.
30. vers
annak növekedést kell venni, énnekem kediglen meg kell kisebbülnöm.
31. vers
az ki onnan felül jő, mindeneknek felette vagyon. az ki az földről való, ez földi az, és ez földről szól. az ki az mennyországból jő, mindeneknek felette vagyon,
32. vers
és az mit látott és hallott, arról teszen tanúbizonyságot, és az ő tanúbizonyságát senki be nem viszi.
33. vers
az ki beviszi az ő tanúbizonyságát, az megjegyezte, hogy az Isten igaz legyen,
34. vers
mert az kit az Isten elbocsátott, az Istennek igéjét beszéli. mert nem mérték szerint adja az Isten ennek az Szentlelket.
35. vers
az Atya szereti az Fiát, és mindeneket kezébe adott őneki.
36. vers
az ki az Fiúnak hiszen, örök élete vagyon. az ki kediglen nem hiszen az Fiúnak, nem lát életet, hanem az Istennek haragja marad őrajta.
Könyvek
