Evangélium Szent János írása szerint
5. fejezet
1. vers
ezeknek utána vala az zsidóknak ünnepek napja, és felmene az Jézus Jeruzsálembe.
2. vers
vagyon kediglen Jeruzsálemben egy víz, melyben juhokat szoktanak vala mosogatni, mely víz zsidó nyelven Betesdának neveztetik, mely víz mellett öt eresz vala,
3. vers
ezekben kóroknak nagy soksága fekszik vala, vakoknak, sántáknak, elaszott embereknek sokasága, kik várják vala az víznek megindulását,
4. vers
mert az Istennek angyala bizonyos időben le leszáll vala az vízbe, és fenéktől fogva felindítá vala az vizet. annak okáért az, ki az víznek meg indításának utána először megyen vala be az vízbe, meggyógyul vala, akármi betegségben volt volna.
5. vers
vala kediglen ott egy ember, ki harmincnyolc esztendőtől fogva fekszik vala betegségben.
6. vers
azt mikoron az Jézus meglátta volna, hogy ott feküdnék, és megismerte volna, hogy immáron sok időtől fogva feküdnék az betegségben, mondá őneki. akarsz-e meggyógyulni?
7. vers
felele őneki az kór ember: uram, nincsen emberem, hogy ki az vízbe vigyen engemet, mikor megindul, de azonközben míg én belemennék, látom tehát, immáron más ment énelőttem bele.
8. vers
mondá őneki az Jézus: kelj fel, vedd fel az te ágyadat, és járj.
9. vers
és legottan meggyógyula az ember, és felvivé ágyát, és jár vala. szombat vala kediglen az napon,
10. vers
annak okáért az zsidók ezt mondják vala őneki: szombat vagyon, nem jó teneked ágyadat felvenned.
11. vers
felele őnekik: az ki engemet meggyógyíta, az mondá énnekem: vedd fel az te ágyadat, és járj.
12. vers
annak okáért megkérdék őtet. kicsoda az ember, az ki azt mondotta teneked, hogy felvegyed az te ágyadat, és járj?
13. vers
az ember kediglen, az ki meggyógyult vala, nem tudja vala ki legyen. mert az Jézus onnan alattomba máshová mene, hogy mivel népnek sokasága volna ott az helyen.
14. vers
annak utána meglelé őtet az Jézus az templomban, és monda őneki: íme meggyógyultál, ennek utána ne vétkezzél, hogy valami gonoszabb dolog teneked ne történjék.
15. vers
elmene az ember, és megmondá az zsidóknak, hogy az Jézus volna, az ki őtet meggyógyította volna.
16. vers
és annak okáért üldözik vala az Jézust az zsidók, és azon igyekeznek vala, hogy őtet megöljék, hogy mivel szombat napon tette vala ezeket.
17. vers
az Jézus kediglen ezt felelé őnekik: az én Atyám mind ez ideiglen munkálódásban foglalatos, én is munkálódásban foglalom magamat.
18. vers
annak okáért ezért inkább igyekeznek vala, hogy őtet megölik, mert nem csak az szombatnak ünnepét törte volna meg, hanem tulajdon ő Atyjának is mondotta volna az Istent, egyenlővé tévén önmagát az Istenhez.
19. vers
felele annak okáért az Jézus, és mondá őnekik. bizony bizony mondom tinektek, az Fiú önmagától semmit nem tehet, hanem az mit látand, hogy az ő Atyja teszen. mert valami dolgot az teend, ugyanazont teszi az Fiú is.
20. vers
mert az Atya szereti az Fiát, és mindeneket megmutat őneki, melyeket ő teszen. és ezeknél nagyobb dolgokat mutat meg őneki, hogy ti elcsodálkozzatok,
21. vers
mert miképpen az Atya az meg megholtakat feltámasztja, és őket meg megeleveníti, ezenképpen az Fiú is, az kiket akar, megeleveníti.
22. vers
mert az Atya senkit nem ítél, hanem minden ítéletet az Fiúnak adott,
23. vers
hogy mindenek tiszteljék az Fiút, miképpen tisztelik az Atyát. az ki nem tiszteli az Fiút, az Atyát nem tiszteli, az ki őtet elbocsátja.
24. vers
bizony bizony mondom tinektek, az ki az én beszédemet hallgatja, és hiszen annak, az ki engemet elbocsátott, örök élete vagyon, és kárhozatra nem megyen, hanem az halálból immáron az életre ment.
25. vers
bizony bizony mondom tinektek, hogy eljő az óra, és mostan vagyon, mikoron az holtak meg fogják hallani az Istennek Fiának szavát, és az kik hallandják, életet vesznek.
26. vers
mert miképpen az Atyának vagyon élete önmagában, ezenképpen az Fiúnak is adott, hogy élete legyen önmagában,
27. vers
és hatalmat adott őneki erre is, hogy ítéletet tegyen, mert az Embernek Fia.
28. vers
ne csodáljátok ezt, hogy mivel eljő az óra, melyben mindenek, az kik az koporsókban vannak, meg fogják hallani az ő szavát,
29. vers
és előjönnek, az kik jót tettenek az életnek feltámadására, az kik kediglen gonoszt, az kárhozatnak feltámadására.
30. vers
én enmagamtól semmit nem tehetek. úgy teszek ítéletet, az mint hallom, és az én ítéletem igaz. mert nem keresem az én akaratomat, hanem annak akaratját, az ki engemet el elbocsátott, az Atyámnak akaratját.
31. vers
ha én tanúbizonyságot tennék enmagamról, az én tanúbizonyságom nem volna igaz.
32. vers
más az, ki tanúbizonyságot teszen énrólam, és tudom, hogy igaz az tanúbizonyság, melyet énrólam teszen tanú lévén.
33. vers
ti Jánoshoz bocsátjátok, és ő is tanúbizonyságot tőn az igazságról.
34. vers
én kediglen tanúbizonyságot embertől nem veszek. de ezeket mondom, hogy ti üdvözüljetek.
35. vers
az János égő szövétnek vala, ti kediglen nem akarátok egy ideig az ő világosságában örvendezni.
36. vers
de énnekem az Jánosnak tanúbizonyságánál nagyobb tanúbizonyságom vagyon, mert az cselekedetek, melyeket az én Atyám énnekem adott, hogy azokat elvégezzem, az művelkedetek mondom, melyeket én teszek, tanúbizonyságot tesznek énrólam, hogy az Atya bocsátott legyen el engemet.
37. vers
és az, ki engemet elbocsáta, az én Atyám, ő tanúbizonyságot tőn énrólam. soha az ő szavát sem hallottátok, sem az ő személyét nem látjátok.
38. vers
és az ő beszéde nincsen tibennetek úgy, hogy megmaradjon. mert az kit ő elbocsáta, annak ti nem hisztek.
39. vers
az írásokat forgatjátok hányjátok és vetitek, mert az láttatik tinektek, hogy azokban legyen az ti örök életetek, és az írások is tanúbizonyságot tesznek énrólam,
40. vers
és nem akartok énhozzám jönni, hogy életet nyerjetek.
41. vers
dicséretet emberektől nem veszek,
42. vers
de megismertelek titeket, hogy isteni szeretet tibennetek ne legyen.
43. vers
én az én Atyámnak nevébe jövék, és be nem fogadtok engemet, ha más jövend az önnön nevébe, azt befogadjátok.
44. vers
miképpen lehet hit tibennetek, kik egymástól vesztek dicséretet, és az dicséretet nem keresitek, mely csak az Istentől ered?
45. vers
ne alítsátok, hogy én jövendőre vádoljalak titeket az én Atyámnál, vagyon kinek vádolni titeket, az Mózes, kiben ti bíztok.
46. vers
mert ha hittetek volna Mózesnek, nyilván hittetek volna énnekem is, mert az énrólam írt.
47. vers
de ha az ő írásának nem hisztek, miképpen hisztek az én beszédemnek?
Könyvek
