Evangélium Szent János írása szerint
8. fejezet
1. vers
az Jézus kediglen az Olajfáknak hegyére mene,
2. vers
és jó hajnalba ismét az templomba mene, és minden nép őhozzá folyamék, ülvén tanítja vala őket.
3. vers
vőnek kedig őhozzá az írástudók és az farizeusok egy asszonyt, kit házasságtörésnek bűnében fogtanak vala, és mikoron középbe állatták volna őtet,
4. vers
mondának őneki. mester, ez asszonyt házasságtörésnek bűnében fogták.
5. vers
az törvényben kediglen Mózes parancsolt minekünk, hogy ez ilyeténeket megkövezzük. annak okáért te mit mondasz?
6. vers
mondják vala kediglen ezt kísértvén őtet, hogy bevádolhatnák őtet. az Jézus kediglen lehajolván, ujjával az földön ír vala.
7. vers
annak okáért mikoron meg nem szűnnének kérdeni, feligazodék, és mondá őnekik: aki tiközületek bűn nélkül vagyon, az hajítsa őtet először kővel.
8. vers
és ismét lehajolván az földön ír vala.
9. vers
mikoron kediglen ezeket hallották volna, egyenként egymás után kimennek vala, és legelőször és az vének mennek vala ki, és az Jézus csak ő maga marada, és az asszony középen áll vala.
10. vers
mikoron feligazodott volna az Jézus, és senkit nem látna az asszonytól el elválva, mondá őneki: asszony, hol vannak amaz te vádolóid? senki nem kárhoztata-e tégedet?
11. vers
mondá őneki az asszony: uram, senki nem. mondá továbbá az Jézus: én sem kárhoztatlak tégedet. menj el, és ennek utána ne vétkezzél.
12. vers
annak okáért ismét szóla az Jézus őnekik, és ezt mondá: én vagyok ez világnak világossága, az ki engemet követ, sötétségben nem jár, hanem az életnek világosságát nyeri.
13. vers
annak okáért mondának őneki az farizeusok: te temagadról tész tanúbizonyságot, az te tanúbizonyságod nem igaz.
14. vers
felele az Jézus, és mondá őnekik: ha igaz én magam teszek is én magamról tanúbizonyságot, igaz az én tanúbizonyságom, mert tudom, honnan jöttem, és hova megyek, ti kediglen nem tudjátok, honnan jövök, és hová megyek.
15. vers
ti test szerint tesztek ítéletet, én senkiről nem teszek ítéletet test szerint.
16. vers
de ha igaz ítéljek is én, az én ítéletem igaz, mert egyedül nem vagyok, hanem én vagyok, és az én Atyám, az ki engemet elbocsátott.
17. vers
de még az ti törvényetekben is meg vagyon írván, hogy két embernek tanúbizonysága igaz.
18. vers
én vagyok, ki tanúbizonyságot teszek én magamról, és tanúbizonyságot teszen énrólam az én Atyám, az ki engemet elbocsáta.
19. vers
annak okáért mondának vala őneki: hol vagyon az te Atyád? felelé az Jézus: sem engemet nem ismertek, sem az én Atyámat. ha engemet ismertetek volna, az én Atyámat is ismertétek volna.
20. vers
ez igéket mondá az Jézus az templomban tanítván az helyen, holott az egyháznak kincse vala, és senki meg nem fogá őtet, mert még el nem jött vala az ő órája.
21. vers
mondá annak okáért az Jézus ismét őnekik. én elmegyek, és keresni fogtok engemet, és az ti bűneitekben meghaltok, az hová én megyek, ti oda nem jöhettek.
22. vers
mondának vala annak okáért az zsidók. nemde megöli önmagát, hogy ezt mondja: az hová én megyek, ti oda nem jöhettek?
23. vers
és továbbá ezt mondja vala őnekik: ti az onnan alól valók közül vagytok, én az onnan felül valók közül vagyok. ti ez világbeliek közül valók vagytok, én nem vagyok ez világbeliek közül való.
24. vers
mondám annak okáért tinektek, hogy meghaltok az ti bűneitekben. mert ha nem hienditek, hogy én vagyok, meghaltok az ti bűneitekben.
25. vers
mondának vala annak okáért őneki. ki vagy te? és mondá őnekik az Jézus: eleitől fogva mondom is tinektek azt.
26. vers
sok dolog vagyon, melyekről tirólatok szólnom kell, és ítélnem. de az, ki engemet elbocsáta igaz, én is azokról szólok ez világon, az melyeket őtőle hallottam.
27. vers
nem érték, hogy az ő Atyjáról szólt volna őnekik.
28. vers
mondá annak okáért az Jézus őnekik: mikoron magas helyre fel felemelenditek az Embernek Fiát, akkoron megismeritek, hogy én vagyok, és hogy én magamtól semmit nem teszek. de azonképpen mondom ezeket, az miképpen az én Atyám megtanítá.
29. vers
és az ki engemet elbocsáta énvelem vagyon. az én Atyám egyedül nem hagya engemet, mert én mindenkoron megteszem azokat, az kik őneki kellemetesek.
30. vers
mikoron az Jézus ezeket mondaná, sokan hívének őbenne.
31. vers
annak okáért ezt mondja vala az Jézus az zsidóknak, az kik őbenne hittenek vala. ha ti megmaradandotok az én beszédemben, bizony én tanítványaim vagytok,
32. vers
és megismeritek az igazságot, és az igazság szabad emberekké teszen titeket.
33. vers
felelének őneki: Ábrahámnak magzatai vagyunk, és soha nem szolgáltunk valakinek, mi módon mondod te ezt, szabad emberekké tétettek?
34. vers
felelé őnekik az Jézus: bizony bizony mondom tinektek, hogy minden, ki bűnt teszen, az bűnnek szolgája.
35. vers
az szolga kedig az házban meg nem marad mind éltig, az Fiú mind éltig megmarad.
36. vers
annak okáért ha az Fiú titeket szabad emberekké teszen, bizonyával szabad emberek vagytok.
37. vers
tudom, hogy Ábrahám magzatai vagytok, de azon igyekeztek, hogy engemet megöljetek, azért mert az én beszédemnek helye nincsen tibennetek.
38. vers
én, az mit az én Atyámnál láttam, azt szólom, és ti is, az mit láttatok az ti atyátoknál, azt teszitek.
39. vers
felelének és mondának őneki: az mi atyánk Ábrahám. mondá őnekik az Jézus: ha Ábrahámnak fiai volnátok, Ábrahámnak cselekedeteit tennétek.
40. vers
mostan kediglen azon igyekeztek, hogy megöljetek engemet, oly embert, ki igazságot szóltam tinektek, melyet az Istentől hallottam. Ábrahám ezt nem tette.
41. vers
ti az ti atyátoknak cselekedeteit teszitek. mondának annak okáért őneki. mi paráznaságból nem születtünk. egy atyánk vagyon, az Isten.
42. vers
mondá őnekik az Jézus. ha az Isten volna az ti atyátok, bizonyával szeretnétek engemet. mert én az Istentől eredtem és jöttem, mert én magamtól nem jöttem, hanem ő bocsáta engemet.
43. vers
miért nem veszitek eszetekbe az én beszédemet? mert nem hallgathatjátok az én beszédemet.
44. vers
ti atyától az ördögtől vagytok, és az ti atyátoknak gonosz kívánságainak akartok eleget tenni. az ember öldöklő volt kezdettől fogva, és igazságban nem állott, mert igazság nincsen őbenne. mikoron hazugságot szól, az ő tulajdonaiból szól, mert hazug, és az hazugságnak atyja.
45. vers
én kediglen, hogy mivel igazságot mondok, nem hisztek énnekem.
46. vers
kicsoda érhet bűnben engemet tiközületek? ha igazat mondok tinektek, mire nem hisztek énnekem?
47. vers
az ki az Istentől vagyon, az Istennek igéit hallgatja. ti annak okáért nem hallgatjátok hogy mivel Istentől nem vagytok.
48. vers
felelének az zsidók és mondának őneki. nem jól mondjuk-e mi, hogy szamáriabeli vagy te, és ördög vagyon benned?
49. vers
felelé az Jézus: énbennem ördög nincsen, de tisztelem az én atyámat, és ti szidalmassággal illetétek engemet.
50. vers
én kediglen az én tisztességemet nem keresem, vagyon, ki megkeresse, és megítélje.
51. vers
bizony bizony mondom tinektek, ha valaki az én beszédemet tartandja, soha meg nem hal.
52. vers
mondának annak okáért őneki az zsidók. mostan ismerjük meg, hogy ördög vagyon benned. Ábrahám meghalt, és az próféták meghaltanak. te kediglen ezt mondod: ha valaki az én beszédemet tartandja, soha halált nem kóstol.
53. vers
nagyobb vagy-e te az mi atyánknál, Ábrahámnál, ki meghalt? az próféták is meghaltanak. vajon kicsodává teszed tenmagadat?
54. vers
felelé az Jézus: ha én dicsérem enmagamat az enmagam dicsérete semmi, vagyon, ki engemet dicsér, az én Atyám, kit ti Isteneteknek mondotok lenni,
55. vers
de nám meg nem ismeritek őtet, én kediglen ismerem őtet. és ha azt mondandom, hogy nem ismerem őtet, tihozzátok hasonlatos hamis beszédű leszek. de ismerem őtet, és az ő beszédét tartom.
56. vers
Ábrahám, az ti atyátok nagy vígan vala, hogy az én napomat látná, és meglátá, és örüle rajta.
57. vers
mondának annak okáért az zsidók őneki: nincsen még ötven esztendőd, és Ábrahámot láttad-e?
58. vers
mondá őnekik az Jézus: bizony bizony mondom tinektek, minek előtte Ábrahám lenne, én állatom szerint vagyok.
59. vers
annak okáért köveket vesznek vala fel az zsidók, hogy őrá hajítanák. az Jézus kediglen elenyészék, és kimene az templomból.
Könyvek
