Evangélium Szent János írása szerint
4. fejezet
1. vers
annak okáért minek utána megérté az Úristen, hogy az farizeusok meghallották volna, hogy az Jézus több tanítványt tenne, hogynem mint János, és keresztelne,
2. vers
jóllehet Jézus ő maga nem keresztelne, hanem az ő tanítványai,
3. vers
elhagyá zsidó országot, és ismét Galileába mene.
4. vers
kell vala kedig őneki Szamária által menni.
5. vers
annak okáért Szamáriának városába méne, mely Sikárnak hívattatik, az örökségnek határába, melyet ada Jákob Józsefnek az ő fiának.
6. vers
vala kedig ott egy kút, mely Jákobé vala. az Jézus annak okáért az úton járásnak miatta megfáradván, úgy ül vala az kútnál. vala kediglen az napnak közel hat órája.
7. vers
eljöve egy szamáriabeli asszony, hogy vizet merítene. mondá őneki az Jézus: adj innom énnekem.
8. vers
mert az ő tanítványai elmentenek vala az városba, hogy enniük valót vennének.
9. vers
mondá annak okáért őneki az szamáriabeli asszony: te zsidó lévén miképpen kérsz éntőlem italt, ki szamáriabeli asszony vagyok, mert nem közösködnek az zsidók az szamáriabeliekkel.
10. vers
felele az Jézus, és mondá őneki: ha tudnád az Istennek ajándékát, és kicsoda legyen az, ki teneked ezt mondja: adj innom énnekem, te kértél volna őtőle, és élő vizet adott volna teneked.
11. vers
mondá őneki az asszony: uram, merítőd is nincsen, és az kút mély, annak okáért honnan vagyon teneked az élő víz?
12. vers
nagyobb vagy-e te az mi atyánknál Jákobnál, ki ez kutat minekünk adta, és mind ő maga ebből jött, és mind az ő fiai, és mind az ő barmai?
13. vers
felele az Jézus, és mondá őneki: minden megszomjúhozik ismét, valaki ez vízben iszik.
14. vers
valaki kediglen az vízben ivandik, az melyet én adok őneki, örökké soha meg nem szomjúhozik. de az víz, melyet én adok őneki, örök életre felforró víznek kútfeje leszen őbenne.
15. vers
mondá őneki az asszony. uram, add énnekem ez vizet, hogy ne szomjúhozzam, és ne jöjjek ide meríteni.
16. vers
mondá őneki az Jézus. menj el, hívd ide az te férjedet, és jöjj ide.
17. vers
felele az asszony, és mondá őneki. nincsen férjem. mondá őneki az Jézus. jól mondád, hogy nincsen férjed, mert öt férjed vala, és az, mely mostan vagyon, nem te férjed. ezt igazán mondád.
19. vers
mondá őneki az asszony: uram, látom, hogy próféta vagy te.
20. vers
az mi atyáinknak ez hegyen volt imádságuknak helye, és ti azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben vagyon az hely, holott imádkozni kell.
21. vers
mondá az Jézus: asszony, higgy énnekem, eljött az óra, mikoron sem ez hegyen, sem Jeruzsálemben nem fogjátok imádni az Atyaistent.
22. vers
ti imádjátok, az mit nem tudtok, mi imádjuk, az mit tudunk, mert az üdvösség az zsidók közül támadott.
23. vers
de eljött az óra, és mostan vagyon, mikoron az igaz imádkozók imádni fogják az Atyaistent lélekben és igazságban, mert az Atyaisten is ilyeténeket keres, kik őtet imádják.
24. vers
lelki állat az Isten, és azoknak, kik őtet imádják lélekben, és igazságban kell imádni.
25. vers
mondá őneki az asszony: tudom, hogy az Messiás jő el, az ki Krisztusnak mondatik. annak okáért, mikoron az eljövend, minekünk mindeneket meghirdet.
26. vers
mondá őneki az Jézus: én vagyok az, ki teneked szólok.
27. vers
és legottan eljövének az ő tanítványai, és csudálják vala, hogy az asszonnyal szólna, demaga senki nem mondá ezt, mit kérdesz, avagy mit szólsz ővele?
28. vers
annak okáért elhagyá az asszony az ő vödrét, és elmene az városba, és mondá az városbeli embereknek.
29. vers
gyertek el, lássátok meg az embert, ki minden én téteményemet megmondá énnekem. nem ez-e az Krisztus?
30. vers
annak okáért kimenének az városból, és őhozzá mennek vala.
31. vers
azonközben kediglen kérik vala őtet az tanítványok ezt mondván: rabbi, egyél.
32. vers
az Jézus kediglen mondá őnekik: énnekem megvagyon étkem, hogy egyem, melyet ti nem tudtok.
33. vers
annak okáért mondanak vala az tanítványok őköztük. hozott-e valaki őneki ennivalót?
34. vers
mondá őnekik az Jézus. az én étkem ez, hogy elvégezzem, az mit az akar, az ki engemet elbocsátott, és hogy elvégezzem az ő dolgát.
35. vers
nem ti mondjátok-e, méglen négy hónap vagyon, és az aratásnak ideje eljő? íme mondom tinektek, emeljétek fel az ti szemeiteket, és nézzétek meg az tartományokat, mert immáron fehérlenek az megaratásra.
36. vers
és az ki arat, jutalmat viszen, és az örök életre gyümölcsöt gyűjt, hogy egyetembe örüljön mind, az ki magot vet, és mind az, ki arat.
37. vers
mert igaz ebben emez közbeszéd, hogy más az magvető, és más az arató. én elbocsátalak titeket aratni, mely dolgot ti nem műveltetek. egyebek műveltenek, és ti az ő művükbe készen mentetek be.
39. vers
az városból kediglen, sok szamáriabeliek hívének őbenne az asszonynak beszédéért, ki tanúbizonyságot teszen vala róla, hogy megmondott volna őneki mindent, valamit tett volna.
40. vers
mikoron annak okáért őhozzá mentenek volna az szamáriabeliek, kérék őtet, hogy őnáluk maradna, és ott marada három napon,
41. vers
és sokkal többen hívének az ő beszédeiért,
42. vers
és az asszonynak ezt mondják vala. immáron nem az te beszédedért hisszük, mert mi magunk halljuk az ő beszédét, és tudjuk, hogy ez bizonnyal ez világnak meg megváltója az Krisztus.
43. vers
két napnak utána kimene onnan, és Galileába mene,
44. vers
mert az Jézus ő maga tanúbizonyságot tőn róla, hogy az prófétának hazájában tisztessége nem volna.
45. vers
mikoron annak okáért Galileába ment volna, tisztességgel fogadák őtet az Galileabeliek, mikoron látták volna mindezeket, melyeket Jeruzsálemben tett vala az ünnepen. mert ők is az ünnepre felmentenek vala.
46. vers
annak okáért az Jézus Galileának Kána nevű városába mene, holott az vizet borrá változtatta vala. és vala egynémely kis király Kapernaumban, kinek fia beteg vala.
47. vers
az mikoron meghallotta volna, hogy az Jézus Zsidóországból Galileába ment volna, őhozzá mene, és kéri vala őtet, hogy őhozzá lemenne, és meggyógyítaná az ő fiát, mert az ő fia halálán vala.
48. vers
mondá annak okáért az Jézus őneki: nem hisztek, ha jelenségeket és csudákat nem láttok.
49. vers
mondá őneki az kis király. uram, jöjj le, minek előtte az én fiam meghalljon.
50. vers
mondá őneki az Jézus: menj el, az te fiad él. hisz kediglen az az ő beszédének, és megyen vala.
51. vers
mikoron immáron az lemenne, az szolgák eleibe menének őneki, és ez követséget hozák. az te fiad él.
52. vers
megtudakozék annak okáért az óráról, melyben könnyebbedett volna meg. és mondának őneki: tegnapon három órán hagya el őtet az hideg.
53. vers
megismere annak okáért az atya, hogy az órában vala, az mely órában azt mondotta vala az Jézus őneki: az te fiad él, és hisz őbenne mind ő maga és mind az ő egész házabeli népe.
54. vers
és még ez másod csodát tevé az Jézus, mikoron Zsidóországból Galileába ment volna.
Könyvek
