Evangélium Szent János írása szerint
capítulo 4
verso 1
annak okáért minek utána megérté az Úristen, hogy az farizeusok meghallották volna, hogy az Jézus több tanítványt tenne, hogynem mint János, és keresztelne,
verso 2
jóllehet Jézus ő maga nem keresztelne, hanem az ő tanítványai,
verso 3
elhagyá zsidó országot, és ismét Galileába mene.
verso 4
kell vala kedig őneki Szamária által menni.
verso 5
annak okáért Szamáriának városába méne, mely Sikárnak hívattatik, az örökségnek határába, melyet ada Jákob Józsefnek az ő fiának.
verso 6
vala kedig ott egy kút, mely Jákobé vala. az Jézus annak okáért az úton járásnak miatta megfáradván, úgy ül vala az kútnál. vala kediglen az napnak közel hat órája.
verso 7
eljöve egy szamáriabeli asszony, hogy vizet merítene. mondá őneki az Jézus: adj innom énnekem.
verso 8
mert az ő tanítványai elmentenek vala az városba, hogy enniük valót vennének.
verso 9
mondá annak okáért őneki az szamáriabeli asszony: te zsidó lévén miképpen kérsz éntőlem italt, ki szamáriabeli asszony vagyok, mert nem közösködnek az zsidók az szamáriabeliekkel.
verso 10
felele az Jézus, és mondá őneki: ha tudnád az Istennek ajándékát, és kicsoda legyen az, ki teneked ezt mondja: adj innom énnekem, te kértél volna őtőle, és élő vizet adott volna teneked.
verso 11
mondá őneki az asszony: uram, merítőd is nincsen, és az kút mély, annak okáért honnan vagyon teneked az élő víz?
verso 12
nagyobb vagy-e te az mi atyánknál Jákobnál, ki ez kutat minekünk adta, és mind ő maga ebből jött, és mind az ő fiai, és mind az ő barmai?
verso 13
felele az Jézus, és mondá őneki: minden megszomjúhozik ismét, valaki ez vízben iszik.
verso 14
valaki kediglen az vízben ivandik, az melyet én adok őneki, örökké soha meg nem szomjúhozik. de az víz, melyet én adok őneki, örök életre felforró víznek kútfeje leszen őbenne.
verso 15
mondá őneki az asszony. uram, add énnekem ez vizet, hogy ne szomjúhozzam, és ne jöjjek ide meríteni.
verso 16
mondá őneki az Jézus. menj el, hívd ide az te férjedet, és jöjj ide.
verso 17
felele az asszony, és mondá őneki. nincsen férjem. mondá őneki az Jézus. jól mondád, hogy nincsen férjed, mert öt férjed vala, és az, mely mostan vagyon, nem te férjed. ezt igazán mondád.
verso 19
mondá őneki az asszony: uram, látom, hogy próféta vagy te.
verso 20
az mi atyáinknak ez hegyen volt imádságuknak helye, és ti azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben vagyon az hely, holott imádkozni kell.
verso 21
mondá az Jézus: asszony, higgy énnekem, eljött az óra, mikoron sem ez hegyen, sem Jeruzsálemben nem fogjátok imádni az Atyaistent.
verso 22
ti imádjátok, az mit nem tudtok, mi imádjuk, az mit tudunk, mert az üdvösség az zsidók közül támadott.
verso 23
de eljött az óra, és mostan vagyon, mikoron az igaz imádkozók imádni fogják az Atyaistent lélekben és igazságban, mert az Atyaisten is ilyeténeket keres, kik őtet imádják.
verso 24
lelki állat az Isten, és azoknak, kik őtet imádják lélekben, és igazságban kell imádni.
verso 25
mondá őneki az asszony: tudom, hogy az Messiás jő el, az ki Krisztusnak mondatik. annak okáért, mikoron az eljövend, minekünk mindeneket meghirdet.
verso 26
mondá őneki az Jézus: én vagyok az, ki teneked szólok.
verso 27
és legottan eljövének az ő tanítványai, és csudálják vala, hogy az asszonnyal szólna, demaga senki nem mondá ezt, mit kérdesz, avagy mit szólsz ővele?
verso 28
annak okáért elhagyá az asszony az ő vödrét, és elmene az városba, és mondá az városbeli embereknek.
verso 29
gyertek el, lássátok meg az embert, ki minden én téteményemet megmondá énnekem. nem ez-e az Krisztus?
verso 30
annak okáért kimenének az városból, és őhozzá mennek vala.
verso 31
azonközben kediglen kérik vala őtet az tanítványok ezt mondván: rabbi, egyél.
verso 32
az Jézus kediglen mondá őnekik: énnekem megvagyon étkem, hogy egyem, melyet ti nem tudtok.
verso 33
annak okáért mondanak vala az tanítványok őköztük. hozott-e valaki őneki ennivalót?
verso 34
mondá őnekik az Jézus. az én étkem ez, hogy elvégezzem, az mit az akar, az ki engemet elbocsátott, és hogy elvégezzem az ő dolgát.
verso 35
nem ti mondjátok-e, méglen négy hónap vagyon, és az aratásnak ideje eljő? íme mondom tinektek, emeljétek fel az ti szemeiteket, és nézzétek meg az tartományokat, mert immáron fehérlenek az megaratásra.
verso 36
és az ki arat, jutalmat viszen, és az örök életre gyümölcsöt gyűjt, hogy egyetembe örüljön mind, az ki magot vet, és mind az, ki arat.
verso 37
mert igaz ebben emez közbeszéd, hogy más az magvető, és más az arató. én elbocsátalak titeket aratni, mely dolgot ti nem műveltetek. egyebek műveltenek, és ti az ő művükbe készen mentetek be.
verso 39
az városból kediglen, sok szamáriabeliek hívének őbenne az asszonynak beszédéért, ki tanúbizonyságot teszen vala róla, hogy megmondott volna őneki mindent, valamit tett volna.
verso 40
mikoron annak okáért őhozzá mentenek volna az szamáriabeliek, kérék őtet, hogy őnáluk maradna, és ott marada három napon,
verso 41
és sokkal többen hívének az ő beszédeiért,
verso 42
és az asszonynak ezt mondják vala. immáron nem az te beszédedért hisszük, mert mi magunk halljuk az ő beszédét, és tudjuk, hogy ez bizonnyal ez világnak meg megváltója az Krisztus.
verso 43
két napnak utána kimene onnan, és Galileába mene,
verso 44
mert az Jézus ő maga tanúbizonyságot tőn róla, hogy az prófétának hazájában tisztessége nem volna.
verso 45
mikoron annak okáért Galileába ment volna, tisztességgel fogadák őtet az Galileabeliek, mikoron látták volna mindezeket, melyeket Jeruzsálemben tett vala az ünnepen. mert ők is az ünnepre felmentenek vala.
verso 46
annak okáért az Jézus Galileának Kána nevű városába mene, holott az vizet borrá változtatta vala. és vala egynémely kis király Kapernaumban, kinek fia beteg vala.
verso 47
az mikoron meghallotta volna, hogy az Jézus Zsidóországból Galileába ment volna, őhozzá mene, és kéri vala őtet, hogy őhozzá lemenne, és meggyógyítaná az ő fiát, mert az ő fia halálán vala.
verso 48
mondá annak okáért az Jézus őneki: nem hisztek, ha jelenségeket és csudákat nem láttok.
verso 49
mondá őneki az kis király. uram, jöjj le, minek előtte az én fiam meghalljon.
verso 50
mondá őneki az Jézus: menj el, az te fiad él. hisz kediglen az az ő beszédének, és megyen vala.
verso 51
mikoron immáron az lemenne, az szolgák eleibe menének őneki, és ez követséget hozák. az te fiad él.
verso 52
megtudakozék annak okáért az óráról, melyben könnyebbedett volna meg. és mondának őneki: tegnapon három órán hagya el őtet az hideg.
verso 53
megismere annak okáért az atya, hogy az órában vala, az mely órában azt mondotta vala az Jézus őneki: az te fiad él, és hisz őbenne mind ő maga és mind az ő egész házabeli népe.
verso 54
és még ez másod csodát tevé az Jézus, mikoron Zsidóországból Galileába ment volna.
Libros
