Evangélium Szent János írása szerint
capítulo 13
verso 1
húsvét napjának kediglen ünnepének előtte mikoron tudná az Jézus, hogy eljött volna az ő órája, hogy ez világból az ő Atyjához menne, mikoron szerette volna az övéit, kik ez világon valának, mind végre szereté őket.
verso 2
és az vacsora megkészülvén, mikoron az ördög immár az Júdásnak, ki Iskariotnak neveztetik vala, az Simonnak fiának ihlésével szívébe ezt bebocsátta volna, hogy őtet kézbe adná.
verso 3
tudván az Jézus, hogy az ő Atyja mindeneket kezébe adott volna őneki, és hogy az Istentől jött volna, és az Istenhez menne, felkele az vacsorától, és felső ruháit leveté, és mikor egy fehér ruhát vett volna kezébe, beövezé magát.
verso 5
annak utána egy mosdóba vizet tölte, és mosni kezdé az ő tanítványainak lábait, és az fehér ruhával, mellyel beövezett vala megtörli vala.
verso 6
annak okáért Simon Péterre juta, és mondá őneki az: uram, te mosod-e meg énnekem lábaimat?
verso 7
felele az Jézus, és mondá őneki: az mit én teszek, te nem tudod mostan, megtudod kediglen ennek utána.
verso 8
mondá őneki Péter. örökké soha meg nem mosod az én lábaimat. felelé az Jézus, és mondá őneki: ha meg nem moslak tégedet, részed nincsen énvelem.
verso 9
mondá őneki Simon Péter: uram, nemcsak lábaimat, hanem mind kezeimet és mind fejemet.
verso 10
mondá őneki az Jézus: az ki megmosódott nincsen szüksége, hanem csak hogy lábait mossa meg, de mindenestől fogva tiszta. ti is tiszták vagytok, de nem mind.
verso 11
mert tudja vala, kicsoda volna az, ki őtet kézbe adná. annak okáért mondá: nem mind tiszták vagytok.
verso 12
annak okáért minek utána megmosta volna az ő lábukat, és az ő felső ruháit rávette volna, és asztalhoz ült volna, ismét mondá őnekik: tudjátok-e, mit tevék tinektek?
verso 13
ti engemet mestereteknek és uratoknak hívtok, és jól mondjátok, mert az vagyok.
verso 14
ha annak okáért én, ki ti uratok, és mesteretek vagyok, megmosám az ti lábaitokat, ti is tartoztok egymás másoknak lábait megmosni.
verso 15
mert példát adék tinektek, hogy miképpen én tiveletek tevék, azonképpen tegyetek ti is.
verso 16
bizony bizony mondom tinektek, az szolga nem nagyobb az ő uránál, sem az követ nem nagyobb annál, az ki őtet elbocsátá.
verso 17
ha ezeket tudjátok, boldogok vagytok, ha ezeket megteszitek.
verso 18
nem mindentekről szólok, én tudom, kiket választottam legyen. de hadd teljesedjék be ez írás. az, ki kenyeret eszik énvelem, felemelé énellenem az ő talpát.
verso 19
mostan megmondom tinektek, minek előtte meglegyen, hogy mikoron megleend, higgyétek, hogy én vagyok.
verso 20
bizony, bizony mondom tinektek, az ki befogad valakit, az kit én elbocsátandok, engemet fogad be. az ki kediglen engemet fogad be, azt fogadja be, az ki engemet elbocsáta.
verso 21
mikoron ezt mondotta volna, az Jézus lelkében indulást vőn, és vallást tőn, és mondá: bizony bizony mondom tinektek, hogy egy tiközületek kézbe fog adni engemet.
verso 22
annak okáért egyetembe egymást nézik vala kételkedvén, kiről mondaná.
verso 23
vala kediglen az tanítványoknak közüle egy, ki letelepedvén az Jézusnak ölébe hajtotta vala magát, tudni illik az, kit az Jézus szeret vala.
verso 24
int annak okáért az tanítványnak Simon Péter, hogy megtudakoznék rajta, kicsoda volna az, kiről szólna.
verso 25
annak okáért mikoron az asztal felett az Jézusnak mellére hajtotta volna magát, mondá őneki: uram, kicsoda az?
verso 26
felele az Jézus: az, az kinek én ez mártott kenyeret fogom adni. és mikoron bemártotta volna az kenyeret, Júdásnak az Simonnak fiának adá, ki Iskariotnak neveztetik vala.
verso 27
és az falatnak utána őbele búvék az sátán. mondá annak okáért őneki az Jézus. az mit tész, tedd hamarabban.
verso 28
ezt kediglen az asztal felett való tanítványoknak közüle senki nem érti vala, miért mondotta volna őneki.
verso 29
mert nékik őközülük azt alítják vala, hogy mivel az Júdásnál vala az erszény, hogy az Jézus ezt mondotta volna őneki: végy szükségünkre valókat az ünnepre, avagy hogy az szegényeknek valamit adna.
verso 30
mikoron annak okáért az Júdás elvette volna az falatot, legottan kimene. éj vala kediglen akkoron.
verso 31
mikoron annak okáért kiment volna, monda az Jézus. mostan dicsőültetek meg az embernek fia, és az Isten is meg megdicsőülteték őáltala. ha az Isten megdicsőültetett őáltala,
verso 32
az Isten is megdicsőíti őtet önmagának általa, és mindjárást meg fogja dicsőíteni őtet.
verso 33
fiacskáim, még egy kevés ideiglen tiveletek vagyok. keresni fogtok engemet, és miképpen az zsidóknak megmondám az hová én megyek, ti oda nem jöhettek, azonképpen mondom mostan tinektek is.
verso 34
új parancsolatot adok tinektek, hogy ti egymást szeressétek, miképpen én szerettelek titeket, hogy ti is egymást szeressétek.
verso 35
ebből ismerik meg mindenek, hogy én tanítványaim legyetek, ha egymáshoz való szeretet leszen tiközöttetek.
verso 36
mondá őneki Simon Péter. uram, hová mégy? felele őneki az Jézus. az hová én megyek, mostan énutánam nem jöhetsz, utánam jössz kediglen ennek utána.
verso 37
mondá őneki az Péter. uram, miért nem mehetek teutánad mostan? az én lelkemet teérted elvetem.
verso 38
felele őneki az Jézus: lelkedet elveted-e énértem? bizony bizony mondom teneked, az tyúk nem szól addig mígnem háromszor tagadsz meg engemet.
Libros
