Evangélium Szent János írása szerint
capítulo 11
verso 1
beteg vala kediglen némely betániabeli ember, kinek Lázár vala neve, ki az Máriának, és az Mártának, kik egyek valának, városkájából való vala.
verso 2
ez vala kediglen az Mária, az ki az Úristent kenettel megkene, és lábait az ő hajával megtörlé, és atyafia vala ennek az Lázár, az ki beteg vala.
verso 3
annak okáért az ő húgai az Jézushoz bocsátának ez követséggel. uram, íme az, kit szeretsz vala, beteg.
verso 4
meghallván kediglen ezt az Jézus mondá: ez betegség nincsen halálra, hanem az Istennek dicséretére, hogy az Istennek fia dicsértessék annak általa.
verso 5
szereti vala kediglen az Jézus az Mártát és az ő öccsét és Lázárt.
verso 6
annak okáért minek utána meghallá, hogy beteg volna, akkoron az helyen lakozék két napon.
verso 7
továbbá ennek utána mondá az tanítványoknak. menjünk Zsidóországba ismét.
verso 8
mondának őneki az tanítványok. Rabbi, nemrégen meg akarnak vala tégedet kövezni az zsidók, és ismét odamégy-e?
verso 9
felele az Jézus. az napnak nem tizenkét órája vagyon-e? az ki nappal jár, meg nem botlik, mert látja ez világnak világosságát.
verso 10
az ki kediglen éjjel jár, megbotlik. mert világosság az emberben nincsen.
verso 11
ezt mondá, és ennek utána mond őnekik: az mi barátunk az Lázár aluszik, de elmegyek, hogy az álomból felköltsem őtet.
verso 12
mondának őneki az ő tanítványai: uram, ha aluszik, meggyógyul.
verso 13
mondotta vala kediglen az Jézus ezt az ő haláláról, de azok azt alítják, hogy az álombeli alvásról mondaná.
verso 14
azért az Jézus megmondá őnekik nyilván: az Lázár meghalt, és örülök tiértetek, hogy inkább higgyetek énbennem, hogy ott nem voltam, de menjünk őhozzá.
verso 16
mondá annak okáért az Tamás az tanítványoknak, ki Didimusznak mondatik. menjünk el mi is, és haljunk meg ővele.
verso 17
elmene annak okáért az Jézus, és úgy találá őtet, tehát negyed napja vagyon immáron, hogy az koporsóban vagyon.
verso 18
vala kediglen Betánia Jeruzsálemhez nem messze, oly mint tizenöt singnyi földön.
verso 19
az zsidók közül is sokan menének az Mártához, és az Máriához, hogy vigasztalnák az ő atyjukfia haláláról.
verso 20
Márta annak okáért minek utána meghallá, hogy az Jézus eljött volna, eleibe mene őneki. Mária kediglen hon veszteg ül vala.
verso 21
mondá annak okáért Márta az Jézusnak: uram, ha itt voltál volna, az én atyámfia meg nem halt volna.
verso 22
de mostan is tudom, hogy valamit kérendesz az Istentől, megadja teneked az Isten.
verso 23
mondá őneki az Jézus: feltámad az te atyádfia.
verso 24
mondá őneki Márta: tudom, hogy feltámad az utolsó napon, az közönséges feltámadásban.
verso 25
mondá őneki az Jézus: én vagyok az feltámadás és az élet, az, ki énbennem hiszen, még ha meghaland is, élni fog.
verso 26
és minden, ki él, és hiszen énbennem, örökké soha meg nem hal. hiszed-e ezt?
verso 27
mondá őneki: úgy, uram. én hiszem, hogy te légy az Krisztus, az Istennek fia, az ki ez világra jövendő vala.
verso 28
és mikoron ezt mondotta volna, elmene, és titkon odahívá az Máriát, az ő öccsét ezt mondván. az mester eljött, és tégedet hív.
verso 29
az Mária, mihelyen meghallá, hamar felkél, és őhozzá megyen.
verso 30
mert az Jézus az városba még be nem ment vala, hanem az helyen vala, holott az Márta őneki eleibe ment vala.
verso 31
az zsidók kediglen, az kik az házban ővele valának, és őtet vigasztalják vala, mikoron látták volna az Máriát, hogy hamar felkelt volna, és kiment volna, őutána menének ezt mondván: az koporsóhoz megyen, hogy ott sírjon.
verso 32
Mária annak okáért, mikoron odament volna, az holott az Jézus vala, látván őtet az ő lábaihoz leesék, és mondá őneki: uram, ha itt voltál volna, meg nem halt volna az én atyámfia.
verso 33
az Jézus annak okáért, mihelyen látá őtet, hogy sírna, és ővele egyetembe az zsidókat is, kik ővele mentenek vala oda, nagy zendülést tőn lelkével, és indulást vőn magában,
verso 34
és mondá: holott tettétek koporsóba őtet? mondának őneki: uram, jövel, és lásd meg.
verso 36
mondának annak okáért az zsidók. íme miképpen szereti volt őtet. nékik kediglen őközülük ezt mondák: nem tehette volna-e ez, ki az vaknak szemeit megnyitja, hogy ez is meg ne halna?
verso 38
az Jézus annak okáért ismét fohászkodván őmagában az koporsóhoz mene. vala kediglen az koporsó egy szövevényben, és követ tettenek vala rá.
verso 39
mondá az Jézus. vegyétek le róla az követ. monda őneki az Márta, annak húga, az ki meghalt vala. uram, immáron dohos, mert negyed napi halott.
verso 40
mondá őneki az Jézus. nem mondám-e teneked, hogy ha hited leend, meglátod az Istennek dicséretes voltát?
verso 41
felvevék azért az követ az helyről, az holott koporsóba tették vala az Lázárt, ki meghalt vala. az Jézus kedig az ő szemeit felemelvén mondá: Atyám, hálát adok teneked, mert meghallgatál engemet.
verso 42
én kediglen tudom vala, hogy mindenkoron meghallgatsz engemet, de ez körül álló népért mondám, hogy higgyék, hogy mivel te bocsátottál legyen el engemet.
verso 43
és mikoron ezt mondotta volna, nagy felszóval kiáltást tőn: Lázár, jöjj ki.
verso 44
és kijöve, ki meghalt vala, és kinek kezei és lábai kötözve valának koporsóhoz való kötelékekkel, és az ő orcája keszkenővel vala bekötve. mondá őnekik az Jézus. oldjátok el őtet, és hagyjátok, hogy menjen el.
verso 45
sokan annak okáért az zsidók közül, kik az Máriához mentenek vala, és látták vala az Jézusnak cselekedetét, hisznek őbenne.
verso 46
nékik kedig őközülük az farizeusokhoz menének, és megmondák őnekik az Jézusnak cselekedetét.
verso 47
annak okáért az püspökök és az farizeusok az tanácsot begyűjték, és ezt mondják vala: mit cselekedjünk, mert ez ember sok csudát teszen?
verso 48
ha ezenképpen hagyjuk őtet, mindenek hinni fognak őneki. és eljőnek az rómabeliek, és elfoglalják mind helyünket és mind népünket.
verso 49
egy kediglen őközülük, kinek Kajafás vala neve, mikoron az esztendei püspök volna, mondá őnekik. ti semmit nem tudtok,
verso 50
és semmit eszetekbe nem vesztek, hogy hasznunkra vagyon minekünk, hogy egy ember meghalljon az népért, hogy mind ez egész nép el ne vesszen.
verso 51
ezt kediglen önmagától nem mondá, hanem mikoron az esztendei püspök volna, jövendőmondásképpen mondá, hogy az Jézus meghalna jövendőre az népért,
verso 52
és nemcsak az népért, hanem hogy az Istennek fiait egybegyűjtené, kik ide és tova elszakadoztanak vala.
verso 53
annak okáért az naptól fogva tanácsot tartanak vala, hogy őtet megölnék.
verso 54
annak okáért az Jézus immáron nyilván nem jár vala az zsidók között, de elmene onnan az puszta mellett való tartományba, az városba, mely Efraimnak mondatik, és ott jár-kel vala az ő tanítványaival.
verso 55
közel vala kediglen az zsidóknak húsvét napja. és sokan húsvétnak előtte Jeruzsálembe felmenének az tartományokból, hogy tisztulást vennének magukban.
verso 56
keresik vala annak okáért az Jézust, és az templomban állván őköztük ezt beszélik vala: mi láttatik tinektek, hogy az ünnepre nem jött?
verso 57
parancsolatot tettenek vala kediglen az püspökök, és az farizeusok, hogy megjelentené, valaki megtudhatná hol volna, hogy őtet meg megfognák.
Libros
